Interjú Gál Kingával

Ellentmondásosak azok az információk, amelyek magyar és uniós berkekben az Alapvető Jogok Ügynökségéről szólnak. Ön mint az intézmény egyik kezdeményezője és kitartó patrónusa, hogy látja, működni fog az Ügynökség?

Működni fog – legyünk optimisták – hiszen egész munkám csődjét jelentené, ha nem működne, de azért nem adják olyan könnyen.

Hol állnak jelenleg a szervezésben?

Mára odáig jutottunk mintegy kétéves küzdelem után, hogy 2007. március 1-én ünnepélyesen megnyitották az Ügynökséget – neves uniós politikusok részvételével, mint Franco Frattini és Barroso európai biztosok. Ekkor indult el az a ma is tartó folyamat, amely az intézmény mindennapi működésének kialakításáról szól: igazgatótanácsot, majd igazgatót kell választani, illetve kidolgozni azt a kerettervet, amely meghatározza a következő öt év munkarendjét. Az igazgatótanács független, tagjait a tagállamok delegálják. E delegációs procedúra húzódott el szeptemberig.

Jelenleg az igazgató megválasztása folyik, amely szintén nem egyszerű folyamat. Több mint százan jelentkeztek a posztra, akik közül a Bizottság kiválaszt 2-3 jelöltet, akiket meghallgat az Európai Parlament és a Tanács is, azután együtt döntenek a személyről, akit az igazgatótanácsnak javasolnak – aki a végső döntést meghozza majd.

Az intézmény gyakorlati működésének megindulásához szükséges másik kritérium egy elfogadott keretterv. Ez a tervezet jelenleg a Parlament előtt van. Amennyiben ezt a tervezetet elfogadja a Tanács is, akkor kerül vissza az igazgatótanácshoz, aki az igazgató személyének kérdéséhez hasonlóan a végső döntést meghozhatja az ügyben.

Mikorra várható e fenti bizonytalanságoknak tisztázódása és az érdemi munka megkezdése?

Frattini mellett több kompetensnek tűnő személy is 2008 januárját jelölte meg végleges indulási dátumnak, de én kétlem, hogy két és fél hónap alatt sikerül a bürokratikus útvesztőből kijutnia az Ügynökségnek. Bizakodom benne, hogy minél hamarabb sikerül ezeket a kérdéseket rendezni, mert nagyon nagy igény lenne az intézmény működésére.

Benes-ügyben tud-e, vagy tudott volna-e tenni valamit az Ügynökség?

Az Európai Parlamentben többször előkerült a kérdés, és mindannyiszor hangsúlyoztuk, hogy a szlovák parlament által meghozott határozat elfogadhatatlan. Ez alkalmak során előfordult, hogy a szlovák kollégák cinikus válaszukban azt kérték, küldjük el a kérdést az Ügynökségnek – ami még fel sem állt. Ha működne az Ügynökség teljes hatáskörrel, akkor segíthetné az ügy egyfajta depolitizálását. képes lenne olyan ajánlásokat tenni, amelyek befolyásolhatják az ügy kimenetelét.

Mindez jó lenne, de ebben a percben nem elérhető. Ettől függetlenül mi itt az Európai Parlamentben megpróbáljuk a Benes-ügyet tovább görgetni, hiszen még mindig itt a legkönnyebb előrehaladást elérni. Az Európai Bizottság nem kompetens, nem rendelkezik vonatkozó hatáskörrel, míg a Tanácsban maga a diplomácia szab határt a folyamat egészséges rendeződésének.

Más téma: az erdélyi magyar politika. Mit látni innen Brüsszelből egy magyarországi magyar EP képviselő szemével, a november végén esedékes romániai EP választások kimenetele milyen irányban dőlhet el? Hogyan vélekedik a Tőkés László és az RMDSZ között kialakult konkurenciáról?

Én azt látom, hogy mindenképpen nagyon jót tett az erdélyi magyar politikának Tőkés László indulása, attól függetlenül, hogy a választásokon bejut-e az EP-be, vagy sem. Sőt, azt is el tudom képzelni, hogy egymást végül kiszorítják a magyar jelöltek a brüsszeli padsorokból, ám akár ennek az árán is egy olyan egészséges verseny indult el az erdélyi politikában, amelyre eddig az RMDSZ megalakulása óta soha nem volt rákényszerítve.

Ennek a versenynek a pozitív hatásait Székelyföld lakossága már most érzi, hiszen olyan fejlesztési pénzeket kötnek le RMDSZ-es politikusok, melyeket ’90 óta nem tettek. Most először lobbiznak a fejlesztési régiók újraszabásáért, az észak-erdélyi autópályáért – amelyet a csatlakozási folyamat alatt nem tettek. Így az autonómia kérdése is most került elő érdemben az RMDSZ-nél.

Meg vagyok arról győződve, hogy e lépéseket nem is tették volna meg, ha nem érzik a versenyhelyzetet. Tőkés Lászlónak nagyon nagy szerepe van abban, hogy ez a kovászolódási folyamat beindult. Épp úgy, mint a rendszerváltás előtt: akkor is Tőkés László volt, aki kérdezni mert, ezzel elindítva a megújulást, amelynek következtében megindulhatott egy öntisztulási folyamat. Ez olyan, mint mikor az álló, poshadt vízbe bedobnak egy követ. Nem biztos, hogy az a helyes, amit Tőkés László mond, de vitathatatlan a szerepe abban, hogy végre beindult egy verseny, egy vita, amelyből, - ha sikerül konszenzus felé konvergálni - akkor azzal Erdély csak nyerhet. Az RMDSZ pedig talán levonja a konzekvenciát, amelyet nem tett meg 17 év alatt. Hogy ennek személyi konzekvenciái lesznek-e, az egyelőre kérdéses, ugyanakkor valószínűsíthető, hogy nem lehet egészségesen és következmények nélkül minden román párttal közösen kormányozni.

Lehet alternatívája Markónak?

Nem tudom, hogy Markónak kell-e alternatíva, ezt már a belső közösség dolga eldönteni. De ahhoz, hogy kérdezzen, hogy felelősségre vonjon, ahhoz minden joga megvan a szélesebb közösségnek és ez maradt el. Ez nem azt jelenti, hogy szét kell vernünk az egységet, hanem azt, hogy elfogadjuk, hogy az egységen belül vannak különböző nézetek. Elfogadjuk, hogy éppen ezektől a különböző nézetektől lesz a közösség egység. És nem attól, hogy elnémítjuk. Ez is egység, csak ez a szocialista „egység-modell”, de ezt nem játsszuk el 17 évvel 1990 után. A belső egység megteremtésére kiváló lehetőség például egy belső választás rendezése, amelyre, ha jól emlékszem, nem volt eddig példa.

Végezetül engedje meg, Képviselő asszony, hogy az utolsó kérdésben a lobbival foglalkozzunk. A kifejezést sokféleképpen használják, itt a pozitív értelemben vett érdekérvényesítésre gondolok. Emlékszik-e olyan esetre az elmúlt 17 évből, amikor az erdélyi magyar „lobbi” olyan eredményt ért el, amelynek odahaza is volt érezhető hatása?

Úgy érzem kulcshelyzet volt Románia EU csatlakozás előtti utolsó egy éve, amikor az RMDSZ nem használta ki a lehetőséget, hiszen nem hozta fel azokat a kritikus kérdéseket, melyek valóban fontosak az erdélyi magyarság számára. Ezt azért állíthatom biztosan, mert tagja voltam a Románia-Európai Unió között megalakított csatlakozási vegyesbizottságnak. Itt beszámoltam a csatlakozási biztosnak bizonyos kérdésekről. Ekkor ő érdeklődött, hogy ezeket honnan szedtem össze, hiszen ő ilyenekről nem hallott. Itt, a parlamenti vitában elhangzott, hogy miért tudom én jobban, hogy mi kell az erdélyi magyarságnak, mint az erdélyi magyarság képviseletét hivatalosan megjelenítő RMDSZ. Ez számomra azt jelenti, hogy voltak olyan lehetőségek, amikor az RMDSZ nem hozta elő sem a Bolyai egyetem ügyét, sem az ingatlan-visszajuttatás ügyét, sem az autonómia ügyét. Az RMDSZ álláspontja szerint a kérdések majd megoldódnak.

Címkék:
• alapjogok
• ep
• erdély
• gál kinga
• interjú