Merre tovább, Hétmilliárd?

Vegyes érzelmekkel fogadta a világ a Föld hétmilliárdodik lakójának születését. Az elmúlt ötven évben ugyanis megkétszereződött az emberiség száma, így az ünneplés és öröm perceit is az aggodalom és tenni akarás határozza meg.

Többen is versenyben a megtisztelő címért

Jelenleg vita folyik arról, melyik gyermek születése jelentett mérföldkövet a 2011-es évben és ezzel az emberiség történetében, a világ országai ugyanis más-más időpontra helyezik a demográfiai fordulópontot. Elsőként a Fülöp-szigetek, majd Oroszország, Banglades, India és Kambodzsa is nevén nevezte a maga kitüntetett gyermekét. Az abszolút elsőnek kikiáltott filippínó újszülött, Danica May Camacho a fővárosban, Manilában látta meg a napvilágot vasárnap éjfél előtt két perccel, így talán épp az ő személyében köszönthetjük hétmilliárdodik embertársunkat a Földön.

Mennyi is az annyi?

Ahogy a hétmilliárdodik gyermek személyét, úgy a jelenlegi demográfiai adatokat tekintve sem beszélhetünk globális egyetértésről. Az ENSZ demográfiai szakértői ugyan 2011. október 31-re teszik a hétmilliárdos határ átlépését, az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala szerint erre a „fordulópontra” a következő négy hónapban nincs reális esély, még akkor sem, ha elfogadjuk a jelenleg érvényben lévő becsléseket, miszerint naponta 215120 fővel nő bolygónk népessége. Gerhard Heilig, az ENSZ Népességügyi Hivatalának (UNPD) munkatársa elmondta: „Senki sem tudhatja a népesség pontos számát. Még a legpontosabb állami népszámlálási folyamatok is legalább 1 százalékos hibahatárral dolgoznak, ezeket összeadva globálisan plusz-mínusz hat hónap lehet az eltérés október 31-hez képest.” Az ENSZ Népesedési Alap (UNFPA) számításai alapján annyit előre sejthetünk: a hétmilliárdodik földlakó jó eséllyel Indiában vagy Kínában látta (vagy látja) meg a napvilágot.

A bűvös szám elérése kapcsán még nagyobb figyelmet kapott a túlnépesedés kérdése, az erről szóló diskurzus fókuszában pedig Kína, illetve – második befutóként – India áll. Egymilliárd fő feletti lakosságával a két legnépesebb ország eltérő módon viszonyul a demográfiai mérföldkő kérdéséhez.

Gulam Nabi Azad, India egészségügyi minisztere szerint nem az öröm, hanem az aggodalom idejét éljük. Érthető a miniszter véleménye, figyelembe véve, hogy a jelenlegi állás szerint India népessége 2030-ra meghaladja Kína összlakosságát (Kína népessége 1.336.718.015 fő, míg India lakossága 1.189.172.906 főt számlál – a 2011 júliusára becsült értékek szerint. A népesedés növekedésének aránya Kínában mindössze 0,49%, Indiában 1,34%). Poonam Muttreja, az India Népe Alapítvány elnöke szerint széleskörűbb tanácsadásra, a fogamzásgátlásra és tudatos családtervezésre való nevelésre lenne szükség, hiszen “rossz az a felfogás, amikor egy szegény nő sok gyermeket akar vállalni” – nyilatkozta. (Az indiai népességpolitikáról itt és itt írtunk korábban.)

Li Pin, a Kínai Állami Népesedési és Családtervezési Bizottság igazgatójának beszámolója szerint az állam továbbra is szorosan ragaszkodik a jelenlegi családpolitikájához. A Hszinhua állami hírügynökség a napokban több cikkben fejezte ki elismerését és gratulációját, amiért Kína az utóbbi három évtizedben körülbelül 400 millió gyermek születését akadályozta meg (öt évvel növelve a hétmilliárdos határ eléréséig hátralévő időt), illetve amiért az állam a világ második vezető gazdasági hatalmává nőtte ki magát. (A kínai “egy gyerek politikáról” itt írtunk bővebben.)

Ünnep vagy katasztrófa?

Az ENSZ hivatalos közleménye szerint nem a társadalmi krízis, hanem a megfelelő válaszlépések időszaka következik: Richard Kollodge, a nyilatkozat szerkesztőjének elmondása alapján a fő feladat az emberiség további növekedésére való felkészülés, az egészségügyhöz és oktatáshoz való egyetemes hozzáférhetőség biztosítása lenne. „A világ népessége továbbra is nőni fog, jobb, ha felkészülünk erre. (…) Hétmilliárdnyi társadalmunkban lehetőségünk van arra, hogy mire elérjük a tízmilliárdot, létrehozzuk a stabilitás és egyenlőség világát, ez azonban azonnali cselekvésért kiált” – nyilatkozta. Az októberben közzétett jelentés szerint a születéskor várható élettartam növekedése (az 1950-es években 48 év, napjainkban 68 év) és a csecsemőhalandóság visszaesése – a javuló közegészségügy bizonyítékaként – valóban örömre adhat okot, nem tekinthetünk el azonban a rohamos népességnövekedés veszélyeitől sem.

A legégetőbb kérdések közt említhetjük a Föld ivóvíz-készleteinek szűkösségét: Kirsty Jenkinson, a washingtoni Világ Erőforrásainak Intézetének (WRI) munkatársa szerint az elmúlt évtized vízfelhasználásának aránya a globális népességnövekedés duplájára rúg. Jenkinson kifejtette: a 2007-től 2025-ig tartó időszakban a vízfogyasztás 50 százalékkal nőhet a fejlődő, 18 százalékkal a fejlett országokban. Ráadásul a jövőben várható környezeti változások, áradások és aszályok, a kiszámíthatatlan csapadékeloszlás elsősorban a szegényebb országokban okozhatnak jelentős károkat, így az ivóvíz elosztása is további kérdéseket vet fel. Rob Renner, a coloradói Vízkutató Alapítvány elnöke elmondta: “Nagyon sok víz van a Földön, tehát elfogyni nem fog. A probléma az, hogy ennek 97,5 százaléka sós, a maradék 2,5 százalék édesvíz ugyan, de kétharmada fagyott állapotban van, szóval kevés áll rendelkezésünkre.” Napjainkban több mint egymilliárd ember nem jut friss ivóvízhez, kétmilliárdunk nélkülözi a megfelelő higiéniai körülményeket és egészségügyi ellátást, ez pedig évente félmillió ember, főleg gyermekek halálához vezet. Édesvíz-készleteink mindössze 8 százalékát hasznosítjuk háztartásokban, 70 százalék jut az öntözésre, míg 22 százalékot az ipar emészt fel. A WRI szerint elsősorban a felhasznált vízkészletek átcsoportosítására lenne szükség, figyelembe véve az egyes szektorok minőség-és mennyiségbeli igényeit.

És hogyan tovább?

Dudley Poston, a Texas A&M Egyetem szociológus professzora szerint a Föld népességének reprodukciós aránya – először a világtörténelem során – lassul, és már nemcsak Európa és Japán kapcsán beszélhetünk erről. A Reuters hírügynökségnek Poston kifejtette: „Ha egy állam termékenységi rátája 2 alá esik, nagyon nehéz visszakapaszkodnia onnan.” Jelenleg hetvenöt ország esik ebbe a kategóriába, miszerint az egy nőre jutó születések száma kettő vagy annál kevesebb. Az egyetem professzora szerint Európa és a Távol-Kelet mellett ma már hasonló problémával küzd Brazília, Kína és a Közel-Kelet egyes országai is, így például az Egyesült Arab Emirátusok (1,8-as termékenységi rátával). A megismert számítások alapján Japán népessége ugyancsak csökken (itt számoltunk be róla korábban), míg Dél-Korea ijesztően alacsony, 1,1-es rátával küzd – figyelembe véve, hogy a népességszám stagnálása 2,2,-2,3-as termékenységi mutatónál tartható.

Egyelőre Poston elképzelését igazolják az előrejelzések: 1999 után tizenkét év kellett az újabb milliárdhoz, 2011-től már tizennégy évet kell várnunk, míg legalább újabb húsz év után, valahol 2025 és 2050 közt fogjuk elérni a kilencmilliárdos határt. Ha a számítások nem csalnak, ezután még legalább 40-50 év fog eltelni, mire tízmilliárdan leszünk. Az ENSZ közleménye szerint ezek a távlatok egyelőre beláthatatlanok, így a fenntartható fejlődés, a virágzó jövő és egy egészséges társadalom képe ugyanolyan eséllyel válhat valósággá, mint az egyenlőtlenség, a környezeti és gazdasági hanyatlás víziója.

Béres Máté

Felkapott hírek

Friss hírek

Kolumbia OECD-tag lett

Kolumbiát pénteken felvették a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD). Juan Manuel Santos kolumbiai elnök szerint országa a helyes üzleti gyakorlat és a beruházások ösztönzésével érdemelte ki a tagságot.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás