Szárnyra kapott végre a közös álom
2009. december 11-én, a spanyolországi Sevillában levegőbe emelkedett az Airbus A400M katonai szállítógép, és sikeres tesztrepülés után visszaérkezett kiinduló helyére. A teszt eredményeivel a projekt vezetői és a személyzet egyaránt elégedettek voltak. A megrendelések teljesítéséig azonban várhatóan még hosszú idő telik el.
A gép 141 tonna felszálló tömegével, 37 tonna hasznosteher-szállítási képességével és több, mint 3300 km-es hatótávolságával még akár a C-130 Hercules piaci részesedését is komolyan veszélyeztetheti, hiszen 4 db 8250 kW teljesítményű Europrop International TP400D turbo-hajtóművével élőerő, ellátmány és páncélozott harcjármű szállítására, valamint légi utántöltési feladatok ellátására egyaránt alkalmas.
Sokan várták már ezt az eseményt, hiszen a 2007. november 5-én bejelentett első fél éves késés után folyamatosan újabb technikai és anyagi nehézségek veszélyeztették a projekt sikerét. A csúszásnak azonnali következményei is voltak, hiszen a légierejét éppen akkor fejleszteni szándékozó Norvégia inkább a kisebb kapacitású Hercules gépek megvásárlása mellett döntött.
Az Airbus A400M fejlesztése akkor kapott nagyobb lendületet, amikor 2006. augusztus 18-án a Boeing vezetése bejelentette, hogy több mint egy éves önköltségi finanszírozás után és az Egyesült Államok költségvetési támogatásának hiányában nem tartják hosszú távon fenntarthatónak a C-17-es katonai szállító repülőgép-projektet, így a C-17-es gyártása legfeljebb 2009. év közepéig várható.
Az Airbus saját honlapjáról:
http://www.airbusmilitary.com/
A bejelentés után az Airbus tudatosan törekedett arra, hogy kitöltse a Hercules és a C-17 típus között már meglévő „űrt”, és kifejlesszen egy univerzális közepes szállítógépet, hiszen alig akad 30–40 tonna szállító kapacitással rendelkező repülőre a piacon. Ugyanakkor igény lenne rá a jövőben, hiszen a 21. században, a kisebb bevethető egységek harctéri igényének növekedésével a hasonló paraméterekkel rendelkező repülőgépek várhatóan egyre nagyobb szerepet kapnak a konfliktusok kezelésében.
Az Airbus S.A.S. által kifejlesztett gépre eddig 184 megrendelés érkezett főleg európai országokból. Németország 60, Franciaország 50, Spanyolország 27, Egyesült Királyság 25, Törökország 10, Belgium 7, Malajzia 4, Luxemburg 1 gépet rendelt, míg a Dél-afrikai Köztársaság a sorozatos csúszásokra és a megnövekedett költségekre való hivatkozással 2009. november 5-én felmondta igényét 8 szállítógépre. Mindemellett Chile kifejezte nem hivatalos igényét 3 Airbus A400M szállítógépre, ami némiképp a projektbe vetett bizalom visszatérését is jelzi.
Noha az új típus technikai paraméterei és teljesítménye kimagasló, a háromszorosára emelkedett költségek és a 6 éves szállítási idő sok nem európai országot elgondolkodtathat a jövőbeni rendelést illetően. Igaz, hogy az Airbus 2005-ben már több repülőgépet adott el, mint a nagy rivális Boeing, azonban a cég kettős székhelyéből és szétszórt gyártási egységeiből adódó versenyhátrányok kihathatnak az új A400M jövőjére is.
Az eddigi vélemények
Huhh! Ez sokáig tartott, csakúgy mint a Eurofighter project. Mindenesetre bíztató, hogy mostmár végképp nincs olyan hadiipari termék, amit Európa ne tudna magas technikai színvonalon gyártani. Most már csak arra leszünk szívesek figyelni, hogy "hazait" vásároljanak a tagállamok és ne renitenskedjenek USA irányába. Majd akkor vegyünk C-130-ast, hogyha reciprocitás alapon az USA haderőben kb. ugyanannyi A400-as fog szolgálni. Na ez az amire várhatnánk ítéletnapig is.
-
Már válaszolt
- kopari ( 7 hónapja )
van benne valami (mint tudjuk az - polgári célú utasszállításra lekötött - Airbus megrendelések többnyire visszavonták: boeingtől szépen körbeénekelték őket.
mivel az európai hadseregek NATO tagok - a főparancsnok pedig...
Az Airbus-nak pont ugyanaz a baja mint a francia kocsiknak. Tok jo az otlet, szep is, papiron mukodik is jobban mint minden mas csak a gyakorlatban doglik be rendszeresen.
Ez haboru eseten nagyon kellemetlen.
-
Már válaszolt
- Ragnarök ( 7 hónapja )
Általában egyetértünk, de most nem.
Az Airbusok nagyon jók! Már csak azért is mert ott nem egyedül pajzánkodnak a franciák, hanem a nyakukon ülnek a Junkers és Messerschmitt utódok, ami tuti garancia a vevők számára. További bizonyíték, hogy fifty-fifty-ben uralják a világpiacot a Boeinggel. Ezt nem lehet benézni. Az oroszok, de a feltörekvő brazilok sincsenek a fasorban sem. Az pedig, hogy megcsúszott a fejlesztési fázis egyáltalán nem zavar, mivel nem láttam még olyan fejlesztést, ami ne a duplájába került volna úgy anyagilag, mind határidőileg. Fájdalmas ezt az USA légiiparának tudomásul venni, de ez van. Ez egy niche piac volt az USA-nak, mert a C-130-ast tényleg senki nem überelte a kategóriájában eddig (A Spectre verzió nekem is külön kedvencem).
Aminek végtelenül örülök, hogy mostmár a csapatszállító és csata helikoptertől kezdve a 4+ generációs vadászgépekig mindent tud Európa maga is gyártani. Persze ebben van USA technológia átvétel is, de egyre kisebb arányban.
Ha egyszer ez az Európa nevű Gólem megrázná magát és nem csak felülne az ágyában, hanem ki is kászálódna és felállna, akkor pontosan akkora súlyt tudna képezni, mint USA. Erre szép példa az Airbus összefogás is. Én európaiként nem is kívánhatok mást, mint ezt.
-
Már válaszolt
- woww ( 6 hónapja )
:))
Nem hazafi buszkesegbol irtam amit. De elfogadom nem ertesz egyett velem, csak megjegyzem nekem ezek a tapasztalataim.
Amugy en is szeretnem legyen egy jo europai legiipar, a verseny segiti a fejleszteseket ;)
Teljesen megertem vagysz egy egyseges EU-ra, megsugom mi is leegyszerusitene a dolgokat ha vegre tudni lehetne "kit is kell felhivni".
A piaci reszesedes pedig foleg anyagi okoknak illetve az itteni tiltolistan valo szereplesnek is koszonheto.
Braziliara is erdemes odafigyelni igazad van. Az oroszoknal meg pusztan penzkerdes a dolog. Amig ossze nem szedik magukat anyagilag addig huzodik csak a felzarkozas. Fizikai es szellemi "nyersanyagbol" hatalmas keszleteik vannak.
Masik: Igaz sokkal elorehaladottabb fazisban van mint a T-50-es de erre is ervenyes, meg eleg messze van a sorozatgyartastol.
Az európai közös haderő felállítása szükséges. Ebben pedig európai vagyis Európában gyártott fegyverzet szükséges. Sajnos az egykamarás parlament helyett másik kamarára is szükség lesz az EU-ban, hogy még demokratikusabban működjék. Az egyes államfők beavatkozása helyett választott elnökök kellenek az államok élére, akik teljes egészében képviselik államukat.
Szóljon hozzá Ön is a témához!- Vörös riasztás: újabb óriási esőzés jön
- Meghajolt az EU akarata előtt Szerbia
- Minisztercserékkel szerezné vissza...
- A romáktól hangos Európa
- Megállhat a fejlődésben Moldova
- Tömeges cégáthelyezéssel tarol a kelta tigris
- Kárpátalja: esélye sincs az összefogásnak
- Uniós terítéken a francia kitelepítési botrány
