Az év legjei - szerintünk

Boldog Új Évet kívánok a kollégáimnak és a kedves olvasóinknak!

BÚÉK!

Jó ez az év-összefoglaló, csak így tovább! Reméljük együtt, hogy a következő évek valamelyikében a Jézuska meghozza a Koppenhágában elmaradt kötelező erejű klímaszerződést is; vagy a drogdíleres Mexikóban (COP16), vagy majd a szivárványos Dél-Afrikában 2011-ben! ;) Üdv a külpolitika kedvelőinek, és puszi Putyin kobakjára! :D

1,2,4, 10 , 12 +1 pontokkal egyetértek, és leginkább az 5. pont áll távol attól amit "Az év konfliktusa" címen említenék. (szerintem a világpolitikában a magyar-szlovák konfliktus csekély jelentőséggel bír)

Sajnos a +1. díjjal nem értek egyet. Véleményem szerint a 20 éves évforduló, ünneplés nem méltó, számvetésre viszont nagyon nagy szükség van még mindig. Közép- és Kelet-Európa számára a rendszer(módszer-)váltás sikere csak egy szűk réteget érintett. A nyugat hálás a megnyitott piacok miatt, szabadon bevásárolhattak, de korrekt partneri viszony nem alakult ki a két korábbi tömb között. Sajnos a keleti felek sem voltak (és ma sem) hajlandók szoros összefogásra, közös érdekvédelem kialakítására, többek között a nyugati hatalmak bomlasztó beavatkozásainak is köszönhetően.

A nyugati életforma sem hozta a várva várt életminőséget, a nyugati életforma sem fenntartható: új kiegyezésekre (nemcsak a hazai elitek között), új megoldásokra van szükség (a globalizáció, a világpiaci nyitottság kritikai felülvizsgálata) és a sokat emlegetett "nemzetközi tőke", ill. a pénzügyi szervezetek társadalmi felügyeletének növelésére mindennél nagyobb szükség van.

Úgy gondolom, hogy mindezen témák a külpolitika által vezérelhetők, és fontos témák egy nemzet boldogulása érdekében.

Kedves Szerkesztők!

Egész évben halált megvető bátorsággal küzdöttek innen a világot leigázó, megnyomoritó, gyarmatosító, kizsákmányoló Európából az indiánok, feketék, arabok, zsidók, ázsiaiak, ilyen-olyan őslakosok jogaiért, kíméletlenül bemutatva az ellenük elkövetett rettenetes sérelmeket. Csak az Abu-Graib-ban, vagy Guantanamo-n történtekről legalább 3 cikket olvastam, milyen kegyetlen kinzásokat alkalmazott a Bush kormány, pl. női bugyit húztak szegény terrorista fejére. (vajon hogy bírta ki)

Szerintem ugyan a nemzetközi kapcsolatok elsősorban az államok közötti erőviszonyok alakulásának területe, és a külpolitika feladata a nemzeti érdek védelme nemzetközi szintéren, mert ahogy egy vállalat tulajdonosai a részvényesek, és a vállalatvezetésnek kutya kötelessége a részvényesek érdekeinek megfelelően vezetni a vállalatot, úgy az állam tulajdonosai az adófizetők, mert ők tartják el, és müködtetik, ezért az állam az ő érdekeiket kell hogy szem elött tartsa a külkapcsolatokban is. Ehhez képest az emberi jogok a világ távoli országaiban, és a környezetvédelem másodlagosak, de ha már ezek ilyen felülreprezentáltak a Kitekintő repertoárjában, akkor érdekes lett volna olvasni arról, hogy az apartheid bukása után milyen terrorban él a fehér kisebbség Zimbabwében, Dél-Afrikában, amely világelső a rablások, gyilkosságok számát tekintve, és már több millió fehér menekült el. Vagy azokban a dél-amerikai országokban, ahol baloldali indián vezetők kerültek hatalomra, az európai eredetű lakosság milyen megtorlásban részesül a gyarmatosítás során elszenvedett sérelmek miatt. (amely amúgyis erősen ki van szinezve)

A lista is tükrözi ezt a korszerűnek, haladónak mondott megközelitést, a Koppenhágai Konf. vagy 4-szer szerepel, ami annyira azért nem volt egetrengető az eredménytől függetlenül, ezért én szépen átalakitottam, amely így néz ki:

1. Az év embere Jose Manuel Barroso. Egy olyan kaotikus és kontraproduktív intézményben mint az EU, igazán szép teljesítmény az újraválasztása bizottsági elnökként, emberfeletti diplomáciai képességeket követelve meg annak érdekében, hogy a rengeteg homlokegyenest eltérő álláspont és érdekcsoport között egyensúlyozva möködtetni lehessen az apparátust, és esetleg még irányt is mutasson hogy merre tovább. Ha nehezen is de végül összejött a Lisszaboni Szerződés, ebben is vannak érdemei.

2. Az év bukása Gyurcsány Ferenc távozása. Ha már a New York Times-től kezdve mindenhol a hazugság és a rossz kormányzás szinonimájaként emlegetik a nevét. Egy nyilvános nemzetközi megszégyenítés kellett ahhoz, hogy felfogja végre a szűk agyával, persona non grata. Persze ha a párttársain múlna, még 2020-ban is ő lenne a min.elnök. Külön szégyen hogy éppen Magyarországnak sikerült kitermelni egy ilyet, az általa az országimázsban okozott kár tizmilliárdokban mérhető.

3. Az év külpolitikai eseménye: az új Obama-adminisztráció és Kína nagy összeborulása év elején. Hillary Clinton elment Pekingbe hajbókolni, amerikai külügyminiszter régen alázkodott meg ennyire kinai vendéglátók előtt. De hát pénz beszél kutya ugat, és Kína finanszirozza az amerikai költségvetési hiányt. Véletlen lenne hogy ezután sor került az ujgurok elleni hadjáratra?

4. Az év médiaeseménye: NATO-csúcstalálkozó Strasbourg-Kehlben. Sok hűhó semmiért, mint általában a csúcstalálkozókon lenni szokott. Megható volt, ahogy Merkel teljesen az ujjai köré csavarta Obamát, aminek az lett az eredménye hogy Obama nyiltan Merkel mellé állt a választási kampányban, a szocdemek tátott szájjal nézték hogy Obama le se szarja őket.

5. Az év konfliktusa: Irán és a Nyugat vitája atomügyben. Irán mostanáig ragyogóan lavírozott, ügyesen kihasználta az ellentéteket a nagyhatalmak között, ha igy megy tovább, valóban lesz atombombája. Ami egyáltalán nem tragédia, Irán még nem támadott meg egyetlen országot sem, és létrejönne valamilyen erőegyensúly a közel-keleten, némileg visszafogná Izrael harciasságát.

6. Az év támadása/háborúja: Afganisztán. De lehet hogy nem is az év, hanem a következő évtized háborúja lesz, egyre jobban hasonlit Vietnamra, nem látni mi a cél, ami meg is valósítható.

7. Az év szerződése: A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése. Stimmel. A nagy kérdés, hogy mennyire lesz ez előrelépés a korábbiakhoz képest. Az új szerződés alapján megválasztották

Herman van Rumpuyt és azt a brit nőt, már a nevére sem emlékszem. Az látnivaló, hogy a tagállamok ódzkodnak egy karizmatikus vezetőtől, nehogy a fejűkre nőjön, és megnyírbálja a hatalmukat.

8. Az év legváratlanabb külpolitikai eseménye: A rakétavédelmi rendszer ejtése. Ez egy jó döntés volt, csak új ellentéteket szított volna az EU és Oroszország között.

9. Az év legkiszámíthatóbb külpolitikai eseménye: Barack Obama Nobel-békedíja. Barack Obama Nobel-békedíj nélkül ez olyan képtelenség mint hoollywood-i filmsztár napszemüveg nélkül. A Nobel bizottság tagjait a norvég kormány jelöli, jelen esetben a baloldali munkáspárt. Gyorsan adtak neki egy Nobel-díjat, mielött csinál valami hülyeséget, lehet hogy jövőre már nagyon ciki lett volna odaadni, miközben háborúzik Afganisztánban.

11. Az év tudományos teljesítménye rendkivül szubjektív véleményem szerint: a BMW bemutatott egy teljesen elektromos autót.

12. Az év legkínosabb szereplője: holtversenyben gyözött Bajnai Gordon és Markó Béla. Bajnai hegyeket mozgatott meg, hogy véletlenül összefusson Obamával az ENSZ-közgyülésen, de az nem akarta hogy jól felépített imázsát zűrös kormányokkal kössék össze .

Markó az exit poll eredmények közzététele után sietve gratulált Geoana-nak, és elégedetten álomra hajtotta a fejét, majd felébredt a keserű valóságra, hogy még mindig Basescu az elnök.

Vannak pontok, amikben egyetértek veled Junker, még úgy is, hogy némileg jobbos színezetű a 2009-es összeállításod. Néhány pontodat kommentálnám:

1. Barroso jó fiú, de nem kell őt félteni. Ahogy Lulát sem, de én inkább örülök az új dél-amerikai demokratikus hangoknak, mint Barroso - egy idő után kifejezetten szürke és unalmas öltönyös - alakjának.

2. Gyurcsány Ferenc távozását tényleg 'kínos levegő' lengte körül, de én nem nevezném azt az év bukásának, maximum némileg jobbos szemüvegen keresztül, vagy csak a magyar belpolitikai arénára koncentrálva.

9. Értem mire célzol, és nagyon jól (!) mutatsz rá a norvég munkáspárti szálra a díj odaítélésénél; de utólag könnyű okoskodni: Obamának eredetileg nem vártunk Nobel-békedíjat. Nem lehetett előre sejteni, hogy a norvég Nobel-Bizottság új elnöke (Thorbjörn Jagland) szívéhez és érdekeihez ennyire közeli személyt választanak meg a díjra. Lásd erről ezt az elemzést: http://kitekinto.hu/europa/2009/12/09/osszallt_az_eszaki_egysegfront&lap=2

12. Bajnai Gordon nekem szimpatikus többek között a koppenhágai klímakonferencián (COP15) való felszólalása (és annak tartalma) miatt, meg azért mert néha olyan szórakoztató dolgokat tud mondani beszédeiben. Őt nem tartom kínosnak. http://www.origo.hu/itthon/20091217-bajnai-gordon-felszolalasa-a-koppenhagai-klimacsucson.html

Továbbá: azt írod, hogy "az apartheid bukása után terrorban él a fehér kisebbség Zimbabwében, Dél-Afrikában, amely világelső a rablások, gyilkosságok számát tekintve, és már több millió fehér menekült el." Ez így van, szóról szóra. De ha benézel ezekbe az afrikás dossziékba,

http://kitekinto.hu/afrika/del-afrika_valaszt/

http://kitekinto.hu/afrika/zimbabwe/

akkor megtalálod azokat a jogsértéseket és drámákat, amiket hiányolsz; legyen szó az éneklő zulu Jacob Zuma Dél-Afrikájáról, vagy az utánozhatatlanul makacs ökölrázó Robert Mugabéról! :)

Minden jót, Gezanguz

+ 1 Különdíj: Éljen az 50 éves kubai forradalom! ;)