Végigmentünk az olaj útján

Barack Obama amerikai elnök első féléves energiapolitikai lépései alátámasztják elhivatottságát az Amerikai Egyesült Államok közlekedési szektorának átalakítására, kőolajfogyasztásának és kőolajfüggőségének mérséklésére. Ha ígéreteit betartja, az USA tíz év múlva egy egyharmaddal kevesebb kőolaj-behozatalra szorul majd, ami viszont jelentős mértékben felborítja a jelenlegi importszerkezetet. Hogyan érinti mindez a jelenlegi beszállítókat? Milyen tényezők alakítják a következő évtized amerikai olajpolitikáját?

Harminc év óta minden amerikai elnökjelölt ígéretei között szerepelt az USA import kőolaj-függőségének csökkentése. Ezzel az ígérettel Barack Obama sem maradt adós. Ambiciózus elképzelése szerint az Amerikai Egyesült Államok Közel-Keletről és a Venezuelából érkező kőolaj-import mértékét tíz év alatt egyéb alternatívákkal váltja fel, vagy éppen energiahatékonysággal spórolja meg.

A Közel-Keletről és Venezuelából jelenleg az USA kőolajimportjának körülbelül harmada érkezik, mely mennyiség megfelel az ország éves kőolajfogyasztásának egyötödével. Amennyiben Obama ezen célkitűzése megvalósul, tehát az USA kőolajimportját napi 4 millió hordóval (12 millióról 8 millió hordóra) csökkenteni tudja, az aa szuperhatalom olajimport-szerkezetének komoly átstrukturálását hozza magával. Hogyan érinti mindez a jelenlegi beszállítói struktúrát?
A diverzifikált importszerkezet megtartása
Az Amerikai Egyesült Államok a világ legnagyobb kőolaj-importőre, mely behozatali szint a világ kőolaj-fogyasztásának körülbelül 15%-át teszi ki. E mennyiség miatt az ország importmixe szükségképpen diverzifikált. Jelenleg Washington legjelentősebb kőolaj beszállítói Kanada, Szaúd-Arábia, Mexikó, Venezuela, Nigéria, Irak, Algéria, Angola, Oroszország és Kuvait. Az USA kőolajimportjának ezek közül Kanada 20%, Szaúd-Arábia 15%-át adja, míg a többi ország részesedése 4-9% között szóródik.

Egy ország energiabiztonsági szintjét több energetikai, biztonságpolitikai, gazdasági, technológiai és politikai tényezős modellel mérhetjük. Az eredmény az egyes tényezők súlyozásától függően természetesen moderáltan szóródik. Energiabiztonsági paradigma, miszerint a minél inkább diverzifikáltabb import nagyobb ellátásbiztonságot biztosít, hiszen egy sokszereplős beszállítói rendszerben egy szereplő kesése esetén a kiesett forrás egyenletesen allokálható a többi szereplő között. Diverzifikáció tekintetében tehát az USA jól áll.

Ebből kifolyólag az ország mostani diverzifikált importszerkezetében a szereplők számának tekintetében, Obama ígéretének betartása, tehát az import mértékének egyharmaddal történő csökkenése esetén sem várható radikális változás. Az egyes országokból érkező import volumen tekintetében azonban annál inkább.

Útvonalbiztonság
Az energiabiztonság szempontjából további fontos tényező az ellátási útvonalak fekvése és azok hossza. E tekintetben a minél biztonságosabb és minél rövidebb útvonal elve érvényesül. E tekintetben az USA részben szerencsés pozícióban van, hiszen a két szomszédjától importjának közel harmadát tudja fedezni, a dél-amerikai szállításokkal együtt (Venezuela, Kolumbia, Equador) pedig ez az arány majdnem 45% körüli. Az afrikai országokból érkező szállítmányok (Angola, Nigéria, Algéria) útvonala szintén biztonságos.

Mindenkori biztonsági kihívásokat rejt viszont a közel-keleti import. Irán nukleáris programja miatti esetleges komolyabb szankciók vagy katonai akciók esetén a Hormuzi-szoroson keresztüli olajtranszport komoly veszélybe kerülhet, emellett pedig a szomáliai kalózok tevékenysége is egyre erősödő kockázatokat rejt. Útvonalbiztonság tekintetében tehát a közel-keleti import nagyobb veszélyeket rejt magában, mint az amerikai vagy afrikai források leszállítása.
Kétoldalú kapcsolatok és politikai stabilitás

Az ellátásbiztonság tekintetében további fontos szempont a forrásországgokkal való kétoldalú kapcsolatok minősége és ezen országok politikai stabilitása. Az amerikai kapcsolatok Kanada, Szaúd-Arábia és Kuvait esetén kiválóak, ezen országok politikai rendszere ugyancsak stabil. Ezzel az első biztonsági kategóriás országok köre lezárult.

Irak esetében kérdéses, hogy az állam mennyire lesz képes a rend és egyben a kőolaj-kitermelés biztosítására az amerikai csapatkivonás után. Nigériában ismételten polgárháborús helyzet fenyeget. Angolában ugyan nem, de az ország utóbbi három évtizedes történelme és a mindenkori afrikai társadalmi-politikai viszonyok nem adnak okot „teljes” nyugalomra. Mexikóban a „latinamerikanizálódási” társadalmi és gazdasági folyamatok miatt folyamatosan gyengül az állami intézményrendszer. Venezuelával, bár olvadozik a jég közismerten rossz Washington viszonya.

Az olajnak sincs szaga

Az olajpiac globális piac. Az olaj származási helye nem releváns, mivel az olajpiac gyorsan és rugalmasan alkalmazkodik a keresleti kínálati változásokra. Az olaj a földgázzal ellentétben könnyen szállítható és ezért egy-egy forrásország kiesése esetén keletkező ellátási vákuum, megfelelő kapacitások esetén relatíve könnyen feltölthető. Ami viszont a kőolaj esetében annál fontosabb az az ára, a globális kínálati és keresleti viszonyok egyensúlya.

Ez az egyensúly azonban könnyen megbomolhat, ha a kőolajtermelés jelentős része politikailag instabil, vagy konfliktus-övezetben fekvő országokból származik, a szállításokat katonai vagy terrorista tevékenység veszélyezteti, vagy ha az olajexportot politikai fegyverként való alkalmazásának veszélye fennáll. (A gazdasági kihívások, így például az olajinfrastruktúrába irányuló elégtelen tőkebefektetésekről, illetve a fejlődő államok radikálisan emelkedő kőolajszomjáról nem is beszélve.) A források szűkülésével még inkább felértékelődik a kőolajtermelő régiók stabilitásának szerepe. Nigéria szemléletes példája annak, hogyan rángatja egy belső konfliktus az olajárakat. Érdemes tehát ezeket a kockázatokat kerülni.


Összegzés
A fentebbekkel összhangban az USA jövőbeni kőolajimport-szerkezetét a kockázatkerülés és stabilitás elvei súlyozzák újra. E két fő elv az alábbi irányvonalakat határozza meg: a jelenlegi diverzifikált importszerkezet megtartása, lehetőség szerint növelése; a politikailag-gazdaságilag stabil országok (Kanada) szerepének erősítése; elsősorban regionális beszállítókra való támaszkodás (amerikai kontinens); konfliktusos forrás és szállítási régiók kerülése (Nigéria); az Amerika-ellenes politikát folytatató beszállítók szerepének (Venezuela) csökkentése.
Obama első féléves energiapolitikai lépései alátámasztják elhivatottságát az USA kőolajfüggőségének fokozatos csökkentésére. Az USA importszerkezete tehát változni fog. Míg a megbízható forrásországok szerepe megmarad, sőt tovább erősödik, addig az instabil és amerika-ellenes politikát folytató országoké várhatóan lecsökken.
(Az egyes térségek jövőbeni olajpolitikai szerepével kapcsolatos részletes elemzés a következő cikkeinkben folytatódik.)
A szerző a Hungarian American Enterprise Scholarship Fund (HAESF) ösztöndíjasa.

Panyi Miklós

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás