Azonnal zöldülnünk kell!

Címkék:
• energia
• energiapolitika
• környezetvédelem
• klímaváltozás

Ahogy a rovat korábbi cikkeiben már többször utalásra került, a fokozódó mértékű energiafogyasztási igények valamint az ezzel párhuzamosan megjelenő növekvő számú gazdasági és politikai konfliktus miatt az államok új energiapolitikai eszközrendszerében kiemelkedő szerep jut az energiahatékonysági és a megújuló energiaforrások terjesztését szolgáló állami politikáknak.

Új zöld hitvallás és érvei

Számtalanszor hangzik el kritikaként ezen programok költségoldalával kapcsolatban, hogy a megújuló energiaforrásokból származó energia túlságosan drága; az energiahatékonysági beruházás révén el nem fogyasztott energia értéke pedig csak évtizedeket követően fedezi a befektetés értékét (így például egy befektetési alap kedvezőbb alternatívát nyújthat).

És valóban, a kritikák e téren jogosak, a technológia sok esetben relatíve még drága, a fosszilis energia ára pedig, externális költségeinek negligálása miatt, még mindig messze elmarad valódi árától, s így jelenleg még olcsóbb megoldásnak tűnik. A közgazdaságtan törvényei szerint tehát az új költségigényes zöld technológiák térnyerése a klasszikus piaci viszonyok mellett, a jelenlegi technológiai szinten önmagától nem valósulna, valósulhatna meg.

Ez a helyzet azonban alapvetően megváltozik amikor az állam jelentős támogatásokkal jövedelmezővé teszi a megújuló energiaforrásokból nyert energia termelését, használatát, vagy éppen lerövidíti az energiahatékonysági beruházás megtérülési idejét. A globális folyamatok márpedig ebbe az irányba mutatnak: majd minden fejlett, s egyre több fejlődő országban felértékelődik a zöld energia szektor s kerülnek dollármilliárdok e programokra allokálásra. Kérdésként merül fel tehát fel: Miért éri meg az államnak jelentős összegű, önmagától piacképtelen, támogatások zöld energia-projektekbe pumpálása?

Túlélésünk és fejlődésünk záloga a tiszta energia (Forrás: Európai Parlament)

Az okok egyértelműek: zöld energetikai beruházások következményeként csökkenő energiafogyasztás révén az államok importenergia-függősége mérséklődik, diverzifikációval az államok energiabiztonsága erősödik, ezáltal a növekvő ellátási kockázatokból fakadó következmények, így ellátási zavarok és energia-árnövekedés tompíthatóak, s nem utolsósorban a globális felmelegedés mértéke és következményei enyhíthetőek. Ha közelebbről megvizsgáljuk ezen kockázatok jelenlegi, illetve várható jövőbeni költségoldalát kiderül, hogy a megújuló energiaforrások támogatására, üvegházgáz kibocsátás-csökkentő alternatívákba és energiahatékonysági programokba fektetni az egyik leggazdaságosabb hosszú távú stratégiai befektetés. E befektetések mellett pedig párhuzamosan meg kell szüntetni a fosszilis energia hibás árazási gyakorlatát.

Környezeti és klímaváltozási externáliák

Axiómának számít, hogy a fosszilis alapú energia árába a környezetszennyezésből fakadó externális költségek egyátalán nem, vagy csak minimálisan vannak beépítve. Ide tartoznak a szennyezőanyag-kibocsátásból fakadó környezeti ártalmak (talaj, levegő, víz, és egyéb szennyeződések), az emberi egészségben okozott egyéb károsodások, melynek költségeit végső soron a köz és magánszféra környezetvédelmi, egészségügyi és egyéb kiadásaiban kerülnek megfizetésre. (Bár bizonyos árcímkézési gyakorlat már több országban is elindult, mint például elkülönített környezetvédelmi alapok részére történő címkézett adók kivetése.)

Egy egészen újfajta megközelítésbe helyezte az externális költségekkel kapcsolatos számításokat Sir Nicholas Stern két és fél éve megjelent jelentése, melyben az éghajlatváltozás várható költségeire állít fel közgazdasági modelleket. A világhírű közgazdász jelentéséből kiolvasható, hogy a közeljövőben az egyes államoknak (számtalan tényezőtől, így a felmelegedés mértékétől, gazdasági fejlettségtől, és fekvéstől függően) a GDP-jük 1-20%-át kell majd a klímaváltozás folyamatának megfékezésére és következményeinek kezelésére fordítani. Ez a jelentős összeg többféle tételből tevődik majd össze, mint például az éghajlatváltozás mértékének enyhítésével kapcsolatos költségek, a szükséges technológiai, környezeti, gazdasági alkalmazkodás és az elszenvedett károk (mint például szárazságok miatti terméskiesés) költségei.

Ellátásbiztonsági költségek

További be nem épített költségelem a nagy mértékű import energiafüggőség miatt az energiaellátási útvonalak biztosításának költsége. Tipikus példa az Egyesült Államok, amely dollár százmilliárdokat költ évente közvetetten stratégiai kőolaj-szállítási útvonalainak biztosítására. Gondoljunk a kulcstérségek stabilitása érdekében kifejtett aktív diplomáciai erőfeszítésekre, ezen térségek országaival való jó viszony érdekében tett bizonyos gazdasági együttműködési formákra, a térségben működtetett titkosszolgálati és katonai jelenlétre. (Természetesen azonban ezek a lépések nem csak és kizárólag az energiaellátási útvonalak biztosítását szolgálják, hanem emellett számtalan másik kül- és biztonságpolitikai célt is megvalósítanak - offenzív védelempolitika.) 

Kérdésként merül fel azonban minden amerikai politikus és közgazdász számára, hogy e fentebbi célokra felhasznált évi százmilliárdos tételeket nem volna-e érdemesebb a belső energiaszerkezet átalakítására fordítani, így a belső energiafogyasztást csökkentő és termelést növelő energiaprogramok keretében? (Fontosnak tartom itt megemlíteni, hogy mivel egy energetikai szerkezetváltás több évtizedet vesz igénybe, ezen fentebbi politikai és gazdasági erőfeszítések még hosszútávon, bár egyre csökkenő mértékben, elengedhetetlenek lesznek az USA kőolajellátásának biztosításában.)

Olvassa tovább az elemzést! Lapozzon!