Kitörhet-e az USA kőolajfüggőségéből?

A USA a világ legnagyobb kőolajfogyasztója és importálója, harmadik legnagyobb termelője, tartalékai pedig szűkösek. A magas importfüggőség (az emelkedő kőolajárak mellett) a növekvő számú konfliktussal terhelt – energiahordozókért folytatott – nemzetközi versenyben az USA olajellátását ismételten az amerikai kül- és biztonságpolitika sarokpontjává emelte.

Az Amerikai Egyesült Államok a napi 20 és fél millió, éves szinten hét és fél milliárd hordót meghaladó kőolajfogyasztása a világ éves kőolaj-felhasználásának közel egynegyedét adja, mely értékkel az ország az elsőszámú ’fekete arany fogyasztó’ cím vitathatatlan birtokosa. A Föld népességének 4,5%-át kitevő USA ezzel a szinttel messze lekörözi az egyre gyakrabban emlegetett, napi hét és fél millió hordót felhasználó Kínát. Egy amerikai állampolgárra jutó kőolajfogyasztás ötszöröse egy magyar, 13,5-szerese egy kínai, 29-szerese egy indiai, és 115-szöröse egy bangladesi polgárra jutónak.  

A kőolaj termékekből származó energia az Amerikai Egyesült Államok energiafogyasztásának (közlekedés szektor) 40%-át adja. Az olaj villamosenergia-termelésben és fűtésben betöltött szerepe ma már szinte elhanyagolható. A kőolaj 70%-a a közlekedésben, a fennmaradó része pedig az ipari termelésben kerül felhasználásra.


Fogyasztási trendek

Az USA kőolajfogyasztása a második kőolajválságot követő jelentős fogyasztás-csökkenést követően a globális trenddel párhuzamosan egészen 2005-ig folyamatosan nőtt. Az 1983-as mélyponthoz képest (napi 15 millió hordó) az USA 2007-ben éppen egyharmaddal (napi 20 millió 680 ezer hordó). 2004-2007 között a kőolajfogyasztás stabilizálódott, 2008-ban pedig a rekord-kőolajárak, illetve a kibontakozó gazdasági válság következtében jelentősen, 5%-ot esett (19.4 millió hordó/napra).  

Csökkenő termelés, stagnáló kőolajkészlet

Az USA kőolajtermelése egészen az 1970-es évek elejéig fokozatosan emelkedett, majd a texasi és alaszkai mezők kitermelésének tetőzését követően fokozatosan csökkent. A kitermelés a 80-as évek közepétől kezdve (1985-ben 11 millió hordó napi kitermelés) folyamatosan esik. A belföldi kőolajtermelés jelenleg a fogyasztás 40%-át képes fedezni, napi 8 és fél millió hordó termeléssel, amivel az Egyesült Államok a világ harmadik legjelentősebb kőolajtermelője, a világ éves termelésének 10%-át adva.

A legjelentősebb kőolajtermelő területek az USA-ban Texas, azon belül is egyre inkább a mexikói-öböl partvidéke és mélytengeri kútjai, Alaszka és Kalifornia, mely államok kútjai a belföldi kőolajtermelés mintegy háromnegyedét adják. Az Egyesült Államok konvencionális kőolajtartalékainak jelentős része is ezeken a területeken terül el, melynek becsült mértéke 21 milliárd hordó körül mozog (tehát a jelenlegi fogyasztási szint mellett import nélkül alig három évre elegendő kőolaja volna az Egyesült Államoknak), melynek mértéke azonban az utóbbi 10 évben, köszönhetően az évről évre feltárt új lelőhelyeknek, változatlan. (Az elemzők szerint az évente felfedezett új lelőhelyek a közeljövőben minden évben fedezni fogják az éves fogyasztást.)

Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Amerika ül a világ egyik legnagyobb úgynevezett nem konvencionális olajpala készletén (Colorado, Utah, Wyoming határterületén elsősorban). Bár a kitermelés számtalan környezeti aggályt vet fel és a jelenlegi piaci árakon gazdaságtalan, a készleteket 500 milliárd hordóról 1.1 trillió hordóig becsülik (800 milliárd hordó 100 évig teljes mértékben biztosítaná az USA jelenlegi kőolajfogyasztását), mely így vélhetően a közeljövőben fontos belföldi kiegészítő alternatívája lehet a konvencionális kőolajnak (erről részletesebben lásd a cikksorozat zárócikkét).

A várható trendek szerint a kőolajtermelés 2030-ig képes lesz tartani a növekvő igényeket, sőt enyhít az energiafüggőség mértékén is. Míg a szárazföldi kitermelés Texasban, Kaliforniában, Oklahomában változatlan mértékű marad, Alaszkában radikálisan, mintegy 60-70%-kal csökken majd, amit azonban ellensúlyoz majd a mélytengeri kutak termelésbe kapcsolása, elsősorban a Mexikói-öböl térségében, ahol a jelenlegi termelés megkétszereződésére számítanak.

Az elemzés folytatódik! Lapozzon!

A szomszédok fekete arany készletei

Ebben a kontextusban fontos azonban kiemelni, hogy a szomszédos Kanada becsült olajtartaléka az USA-nak majdnem kilencszerese, 179 milliárd hordó (ezzel az olajtartalékok tekintetében Szaúd-Arábia után a második a világon), ami rendkívül fontos tényező az USA hosszú távú és biztonságos kőolajellátása szempontjából. A másik fontos forrás, Mexikó becsült olajtartaléka 11 milliárd hordó, s a kitermelés visszaesőben van. Viszonylag friss hír azonban, hogy köszönhetően a mexikói-öböl mélytengeri forrásainak, Kuba olajkincse akár a 20 milliárd hordót is meghaladhatja. Természetesen a kiaknázásnak még számos gazdasági korlát szab gátat (hiszen még jelenleg is kőolajfogyasztása felét Venezuelából importálja), a kőolaj segíthet Kuba és az USA egymásra találásában. Kuba kőolajkészletének termelésbe kapcsolása stratégiai fontosságú az Egyesült Államoknak középtávon, melyért vélhetően jelentős gazdasági támogatást volna hajlandó áldozni. (A kérdés, hogy mikor indul Kuba a vietnámi-úton és persze, hogy mit szól ehhez majd Venezuela, aki így két importpartnert vesztene egyszerre.) De talán nem véletlen a két ország közötti párbeszéd megindulása.
 


Magas importfüggőség

Az utóbbi 25 évben a fentebb kifejtett két folyamat, egyrészről tehát a mintegy 30%-os fogyasztásnövekedés, másrészről pedig a kitermelés majd 25%-os visszaesése, természetesen fokozatosan növekvő mértékű kőolajimportot eredményezett. Míg 1985-ben az Egyesült Államok éves kőolaj-felhasználásnak 32%-át fedezte import olajból (nyers kőolaj és finomított termékei), ez az arány ma már 60%, az import volumene pedig több mint a két és félszeresére emelkedett, napi négy és fél millió hordóról 2004 és 2007 között napi 12 millió hordóra. (2008-ban a fogyasztáscsökkenés miatt ez napi 11 millió hordóra csökkent.)

Az olajimport annak volumenének következtében és energiabiztonsági indokokból is szükségszerűen diverzifikált. Az USA legjelentősebb kőolajimport-forrásai 2008-ban: Kanada (20%), Szaúd-Arábia (14%), Venezuela (10.5%), Mexikó (8.6%), Nigéria (8.4%) voltak. Emellett jelentős még az Irakból, Algériából, Angolából, Oroszországból érkező kőolaj, ami együttesen a teljes import 20%-át adja. E fentebbi kilenc országból érkezik tehát az amerikai kőolajimport több mint 75%-a, az USA-ban elhasznált teljes kőolajmennyiség közel fele. OPEC országok fedezik a kőolaj-behozatal 53%-át, míg Perzsa-öbölből az import 22%-a érkezik. (Az import mértéke nemcsak a nyerskőolaj, hanem a kőolajtermékek tekintetében is nő, s annak aránya a hiányzó amerikai finomítói kapacitások miatt egyre jelentősebb. A szükséges mértékű finomító kapacitás hiánya szintén biztonsági kockázat, s egyben profitkiesés az amerikai olajcégeknek, így az államnak is.)

Jövőkép

Az elmúlt 25 év fogyasztási és termelési trendjei következtében az USA import-kőolajfüggősége tehát 60%-ra emelkedett. Ez a magas importarány, a tartósan emelkedő kőolajárak mellett, valamint egy növekvő számú konfliktussal terhelt, az energiahordozókért folytatott fokozódó nemzetközi versenyben, az USA olajellátását ismételten az amerikai kül- és biztonságpolitika sarokpontjává emelte. De mivel a kül- és biztonságpolitika kizárólag a kialakult helyzet tüneti kezelését tudja ellátni, az igazi megoldásokat, a strukturális átalakításokat az USA befelé irányuló szakpolitikái szolgáltatják. De, hogy hogyan jutott az Egyesült Államok idáig, s hogy képes lesz-e az USA a kőolaj fojtogató szorításából a következő évtizedben kitörni, és hogy milyen eszközökkel, a cikksorozat következő részeiből kiderül.

A cikk a U.S. Energy Department, Energy Information Adminsitration (EIA) adataira támaszkodott.

A szerző a Hungarian-American Enterprise Scholarship Fund (HAESF) ösztöndíjasa, a Center for Energy and Environmental Security (CEES) kutatóintézet gyakornoka.

Panyi Miklós

Felkapott hírek

Friss hírek

Agresszív tüntetés Dél-Irakban

Hetedik napja tüntetnek az iraki olajexport szempontjából kulcsfontosságú dél-iraki Baszra városban a silány minőségű közszolgáltatások és a munkanélküliség miatt. A tüntetők vasárnap megpróbáltak behatolni egy kormányzati épületbe, a biztonsági erőkkel történt összecsapásban számos ember megsebesült.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás