Portré: Markó Béla

Markó Béla 1951. szeptember 8-án született Kézdivásárhelyen. Tanulmányait szülővárosában  végezte, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán magyar–francia szakon tanult. 1974-ben szerezte meg tanári diplomáját. 1974–1976 között Marosszentannán általános iskolában francia nyelvet tanított. 1976–1989 között Marosvásárhelyen az ”Igaz Szó” irodalmi folyóirat szerkesztője volt, később pedig a „Látó” című újság  főszerkesztője. 1978-tól a Romániai Írók Szövetségének, 1990-től pedig a Magyar Írószövetség tagja. A politikával a rendszerváltozás után kezdett el aktívan foglalkozni.

Politikai pályája

A Maros Megyei Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alapító tagja és alelnöke. 1990–ben Maros megyei szenátor (újraválasztva: 1992, 1996, 2000, 2004 és 2008), 1993-tól az RMDSZ elnöke (újraválasztva: 1995, 1999, 2003 és 2008). 1990–1992 között a Szenátus Művelődési Bizottságának és Oktatási Bizottságának tagja, illetve 2004–től a román kormány művelődési, oktatási és az európai integrációs tevékenységeket felügyelő miniszterelnök-helyettese.

Markó Béla, az elnök

Legfőbb céljának a román-magyar viszony megváltoztatását tűzte ki. A Ceauşescu-diktatúra bukása után az RMDSZ arra a döntésre jutott, hogy politikai eszközökkel, a román pártokkal párbeszédet folytatva próbál a magyar közösség helyzetén változtatni. 6 év ellenzéki szereplés után, 1996-ban a választásokon győztes Demokratikus Konvenció pártjaival szövetkezve sikerült kormánykoalícióban részt venni. Az elmúlt 12 évben Markó a szövetség elnökeként és a kormány tagjaként igyekezett minél többet tenni a romániai magyar kisebbség érdekeiért. Sikerült elfogattatnia új alkotmányos kisebbségjogi rendelkezéseket, és új törvényeket is, kiépíteni egy majdnem teljes anyanyelvű iskolarendszert, haladást elérni egy anyanyelvű felsőoktatási rendszer kialakításában, engedélyeztetni a magyar zászló és himnusz használatát nyilvános alkalmakkor, bevezetni a magyar nyelvet az önkormányzati testületekben, a polgármesteri hivatalokban, illetve más állami intézményekben.

2000-et követően, az RMDSZ második koalícióba való belépést követően konfliktus kezdett kialakulni a párt és az akkori tiszteletbeli elnökével, Tőkés Lászlóval – aki később az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke lett -, majd idővel a Magyar Polgári Párttal is. Hosszú évekig nem volt felhőtlen a viszony az EMNT vezetőségével. Ezt bizonyítja az is, hogy Tőkés László többször is hangoztatta azt, hogy „a romániai magyarságnak hiteles politikai képviseletre van szüksége a bukaresti parlamentben, ezt azonban nem biztos, hogy minden RMDSZ-es jelölt biztosítani tudja számukra”.

2008. decemberében, 12 év után először ellenzékbe került az RMDSZ. Ez a lépés magában hordozta a békülés lehetőségét, és sor kerülhetett a két szervezet megegyezésére. Az RMDSZ és az EMNT február 12-én megállapodást írt alá arról, hogy a két szervezet közös jelöltlistát állít a júniusi európai parlamenti választásokra. A közös listát Tőkés László vezeti majd.

Markó elgondolása szerint a román-magyar együttműködés nem ideológiainak sokkal inkább etnikainak kellene lennie. Véleménye szerint az intézmények vezetésében való kellő magyar jelenlét egy lehetséges etnikai megoldás egyik legfontosabb eleme. Ennek kellene alapvetően megoldania a szembenállást. „Ha a hatalomban ott vannak a magyarok képviselői is, megfelelő súllyal, megfelelő beleszólással, valós döntési körökkel, akkor attól a hatalom lehet még rossz, de már nem idegen.”- derül ki az Élet és Irodalomból.

Ellenzéki szerepvállalás és célkitűzések

Markó egyik saját írásában ez olvasható: „Ellenzékben az RMDSZ felelőssége lesz: nem politikai pártként, hanem érdekképviseleti-érdekvédelmi szervezetként lépni fel, a politikai szövetségek révén elért eredményeket megtartani és egy majdani magyar-román paktumba beépíteni. Olyan autonómiákat kialakítani, amelyekben „az autó is magyar, a kormány is magyar”, de amelyek a „román autókkal" egy úton (lehetőleg autópályán!) haladnak, ugyanabba az irányba.”

Irodalmi munkássága, elismerések, díjak

Családi körben

Irodalmi tevékenysége meglehetősen széles körű. Számos verseskötete jelent meg (a teljesség igénye nélkül: Erdélyi utazások, Aggteleki példázat a szerelemről, A nagy közös sakk), továbbá kritikus, műfordító, és több előadás és interjú kapcsolódik hozzá (A lábujjhegyre állt ország, Markó Bélával beszélget Ágoston Hugó, A magyar dilemma, Önállóságra ítélve). Több francia nyelvről fordított mű is kötődik a nevéhez. Kitüntetései között szerepel a Marosvásárhelyi Írói Társaság költészeti debütdíja, a Román Írószövetség díja, Füst Milán-, Déry Tibor-, József Attila-, Bethlen Gábor-díj illetve a Magyar Köztársaság Nagykeresztje, amit 2004-ben vehetett át.

Címkék:
• markó
• portré
• rmdsz
• románia