"Az Európai Uniónak nincsen külpolitikája"- interjú Eörsi Mátyással

Képviselő Úr, miért ment Grúzia bele a háborúba az oroszokkal, amikor Szaakasvili grúz elnök számára nyilvánvalónak kellett lennie, hogy országa ezt a háborút nem nyerheti meg?

Vannak helyzetek, amikor egy katonai akció rendjénvaló. Lehet példákat mondani a múltból, ilyen volt például, amikor Nagy-Brittania a Falkland-szigetek érdekében megindult a hadihajóival Argentína ellen. Akkor senki sem mondta, hogy ez helytelen, hiszen elvették tőle a szigeteket, és hogyan szerezze másképp vissza? De ha valaki egy katonai akcióba vágja a fejszéjét, egy feltételnek biztos, hogy teljesülnie kell: ott győzni kell, mert a vesztesnek nincs pardon. Grúzia önmagában azzal, hogy ezt a háborút elvesztette, nyilvánvalóan hibát követett el és súlyos árat fog fizetni érte.

Eörsi Mátyás helyszíni képei a háborús területekről

A háborút sokan Szaakasvili számlájára írták, aki közismert konfrontatív stílusáról. Mi az Ön véleménye a grúz elnökről?

Rettenetesen konfrontatív személyiség. Általában a forradalmárok közül kevesen válnak nagyon jó államelnökökké, és Szaakasvili egy forradalmár.

És nagyon jó államelnök?

Úgy látom, hogy nagyon sok minden szól mellette. Grúziában a liberális piacgazdaságnak egy olyan kiépítése történt meg 5 év leforgása alatt, amelyre nagyon kevés ország és vezető volt képes. Grúzia makroökonómiai adatai ennek megfelelően radikálisan megváltoztak, és Szaakasvilinek köszönhetően az ország ragyogó lehetőségek előtt áll.

Külpolitikailag szerintem lebecsülte az oroszok erejét és túlbecsülte az amerikaiak támogatását. Európában sose bízott annyira, mivel érezte, hogy onnan nagy segítségre nem számíthat. Hozzá kell tennem azt is, hogy az oroszok sokszor gúnyosan azt írják, hogy Szaakasvilit "demokratikusan" választották meg, és valóban voltak a megválasztása körül problémák, ezt nem vitatom. Ezzel együtt Putyinnál és Medvegyevnél százszor demokratikusabban választották meg, ebben biztos vagyok.

Térjünk át Oroszországra: Moszkva nyilvánvalóan a tűzzel játszik, amikor Grúziában szakadár tartományokat támogat akkor, amikor maga is elszakadni vágyó tartományokkal (Dagesztán, Ingusföld) áll szemben. Miért vállalja ezt föl Oroszország?

Valóban, Ingusföld, Dagesztán és egyébként Tatarsztán is most úgy gondolják, hogy nekik is lehet függetlenedni. Oroszországnak ezzel még lesz problémája.

Az orosz politikát ugyanakkor nem szabad lebecsülni. Moszkvában fölmérték ennek a veszélyét, és azt mondták, hogy megéri. Megéri, hogy egy politikailag velük szembe menő országot letörjenek, megéri, hogy a NATO-nak egy nagyot bemutassanak, és megéri Koszovó miatt azt mondani a világnak: ha ti nem hallgattok ránk, akkor mi nagyon csúnya dolgokat vagyunk képesek tenni.

Ön a Magyar Narancsban nemrég megjelent cikkében bírálja a NATO-t, amiért a bukaresti csúcson nem ajánlotta fel a NATO-tagság előszobájának tekinthető MAP (Membership Action Plan)-programot Grúziának. Mit kellene most, a háború után a Szövetségnek tennie?

A szívem azt mondaná, hogy meg kell nekik ajánlani a MAP-et, és Ukrajnának is, de ez nem csak a szív döntése. A döntésnek nyilván olyannak kell lennie, hogy a lehető legjobban tudja ezekre az országokra a NATO ernyőjét kiterjeszteni, anélkül, hogy olyan veszélyes helyzetet hozna létre, amelyben a NATO nem képes megvédeni egy adott országot támadás esetén; hogyha ez így lenne, akkor a NATO erkölcsi kohéziója - 5. paragrafus - és a hitele semmisülne meg.

Az interjú folytatódik! Lapozzon!