A magyar bálnavédő naplója: antarktiszi kalandok

Vannak, akik hátradőlve keseregnek természeti kincseink pusztulásán és akadnak olyanok, akik akár életük árán is védelmeznek egyes fajokat. Az utóbbiak közé tartozik Kristóf Veronika, az egyedüli magyar aktivista az egyetlen bálnavédő hajó fedélzetén. Az idei kampányuk eddigi eseményeiről első kézből olvashatnak exkluzív beszámolójában.

"Operation Musashi I. fejezet

A Sea Shepherd (www.seashepherd.org) tengeri emlősöket védő szervezet Steve Irwin nevű hajója az elmúlt heteket az Antarktisz térségében töltötte, a japán "tudományos" bálnavadászflotta után kutatva. Hajónk jelenleg (január első napjai – a szerk.) üzemanyag és élelmiszer-utánpótlásért éppen kikötő felé tart, de néhány napos szárazföldi tartózkodás után ismét visszatérünk, hogy megakadályozzuk a bálnák mészárlását, történjék az akár áltudományos, akár kereskedelmi célból! Paul Watson kapitány és a Sea Shepherd önkéntesei valamint támogatói számára nem létezik a fogalom, hogy "bálnahús". Sajnálatos módon ebben a vadászati szezonban a bálnák senki másra nem számíthatnak, csak a Sea Shepherd-re, így különösen fájó, hogy kb. két hetet kénytelen vagyunk távol tölteni az 1986-ban deklarált Antarktiszi Bálnavédelmi Területtől, mely a japán "tudományos" bálnavadászflotta önkényesen kijelölt vadászterülete.

Az Antarktisz fagyos térségében a tét nem kisebb, mint 1000 bálna
életének hatékony védelme, vagy 1000 bálna élete feletti internetes
kesergés. Büszke vagyok, amiért részese lehetek ismét a védelemnek,
melyre kb. 4000 jelentkezőből választottak ki 48 főt. 

Kampányunk hosszas előkészületek után, hivatalosan 2008. december 4-en indult Brisbane-ből, egynapos Newcastle-i tartózkodással, majd 10-én hajnalban megérkeztünk a tazmániai Hobartba. Mindkét városban nagyvonalú támogatóink üzemanyag és élelmiszer adományokkal egészítették ki meglévő készleteinket. Hobartot meg 10-én késő délután elhagytuk, hogy kezdetét vegye az Operation Musashi elnevezésű bálnavédelmi programunk. Óriási szerencsénk volt, a bálnák táplálékszerző területei közül – Paul Watson kapitányunk rendkívüli intuícióira támaszkodva – december 20-án éppen oda érkeztünk, ahol a Yusshin Maru Nr. 2 bálnavadászhajó tevékenykedett. Amint (kölcsönösen) felfedeztük "egymást" a radarjainkon, a Yusshin Maru Nr. 2 felgyorsult, azaz célzás és a szigonyágyú kilövése helyett menekülni kezdett előlünk. Sajnos az antarktiszi viharban, a rossz látási és haladási viszonyok miatt elveszítettük őket a radarunkról, de biztosak lehettünk benne, hogy igyekeztek minél távolabb kerülni tőlünk és nem a bálnák elejtésével foglalkoztak.

Két évvel ezelőtt már volt alkalmam részt venni a Sea Shepherd bálnavédelmi kampányában, így némi tapasztalattal rendelkezem az Antarktisz "nyári" időjárását illetően, de most sokkal szeszélyesebbnek tálaljuk. Egyik pillanatról a másikra érkezünk a szikrázó napfényből a ködbe, hatalmas szélviharban gyorsan sodródó jégtáblák között kell manőverezni. A természet tiszteletet parancsoló akadályai megnehezítik az ellenség felkutatását, ugyanakkor segítik a bálnákat észrevétlennek maradni a bálnavadászok elől. Hosszú, munkával töltött napjaink után öröm felfedezni és lefotózni az utunkat övező jégtáblákon sütkérező fókákat vagy pingvineket, akik mit sem sejtenek a fekete hajónk küldetéséről, és zavartalanul mozognak kameráink előtt. A közelünkben elhaladó bálnák látványa sajnos közel sem jelent maradéktalan boldogságot számunkra. Közönyösségük a hajók iránt sajnos a vesztüket jelenti, amint feltűnik közelükben a hírhedt és megtévesztő "RESEARCH" feliratot viselő hajók egyike.

Állandó, 24 órás készenlétünk, folyamatos keresésünk meghozta újabb eredményét, ugyanis Karácsony másnapján, december 26-án rátaláltunk a bálnavadász flotta felkutató hajójára, a Kaiko Marura, mellyel legutóbb 2007. február 12-én volt "történelmet" jelentő konfliktusunk, amikor is két hajónkkal sikeresen megállásra kényszerítettük, és bebizonyítottuk a világ számára, hogy munkásokkal a fedélzeten nem okozunk károsítást az általunk mélységesen gyűlölt bálnavadászhajóban sem. Paul Watson kapitány remek taktikai érzékkel vezette a hajónkat a Kaiko Maru után, melyet sikerült utolérni és társaink 10 vajsav (nem toxikus, csak rendkívül kellemetlen szagú) bombát és 15 csomag, a gyógyszerek bevonásához használt csúszós anyagot dobtak át a bálnafelkutató hajó fedélzetére. A japán kapitányt a fedélzetünkön tartózkodó japán aktivista társunk szólította fel az illegális mészárlás azonnali befejezésére és a térség elhagyására, melyre nem érkezett válasz. Ellenben a Kaiko Maru néhány veszélyeztető manővert hajtott végre körülöttünk, melyet Kapitányunknak sikerült kivédenie, és elkerülni a hajónk megrongálódását. Az események elemzése kapcsán felmerül a kérdés, hogy vajon milyen paranccsal érkeztek a térségbe a bálnavadászflotta munkásai? Megvédeni a – japán értékelés szerint is minimális – "profitot", akár a Sea Shepherd fegyvertelen önkénteseinek élete árán is? Mert mi hangsúlyozottan fegyvertelenek vagyunk, eltekintve néhány ártalmatlan, de bosszantóan kellemetlen (vegan, azaz nem kémiai) vajsav/vagy füstbombától. Ugyanakkor rendelkezünk a 21. század leghatékonyabb fegyverével, a precíz japán kamerák által nyújtott online-nyilvánosság erejével!

Az üzemanyagkészletünk állandó ellenőrzése és újrakalkulálása mellett az utolsó pillanatig a lehetséges vadászati területeket kutattuk. Az elengedhetetlen visszaindulás napján, 2009. január 6-án este 21 óra körül a hajóhídon szolgálatot teljesítő társam és jómagam néhány gyenge villódzó fényt fedeztünk fel, mely információnak feletteseink hitelt adtak, módosították az útvonalunkat és hamarosan egyre biztosabbá vált, hogy a japán "tudományos" bálnavadászflotta 3 hajójának a nyomára bukkantunk. A hozzánk érkező hírekből értesültünk róla, hogy néhány nappal ezelőtt az egyik, szigonyágyúval rendelkező bálnavadászhajóról 1 fő eltűnt, azaz az Antarktisz térségében biztosan meghalt. Az ő testének felkutatását folytatta a 3 hajó. Rádión felvette velük a kapcsolatot Paul Watson kapitányunk angol, illetve a japán társunk japán nyelven, felajánlották helikopteres segítségünket a keresésben, melyet a Yusshin Maru nevű hajó kapitánya egyértelműen elutasított, kihangsúlyozva, hogy ökoterroristáktól nem fogadnak el még kegyeleti segítséget sem. A válasz ismételt megerősítése után mi elindultunk Tasmania / Ausztrália felé üzemanyagért. Mi tiszteletben tartottuk 1 társuk elvesztését, és nem kezdtünk akcióba ellenük, azonban az egyik szigonyágyús hajó, a Yusshin Maru Nr.3 kb. 10 órán keresztül árnyékként követett bennünket, 9 tengeri mérföldes távolságból.

Sajnos mi – akik betartjuk a nemzetközi környezetvédelmi szabályokat – jelenleg kikötő felé haladunk (január első napjai – a szerk.), ez mindannyiunkat mélységesen elkeserít, mert legálabb két hét zavartalan vadászati lehetőséget jelent a japán munkások számára. DE amilyen gyorsan csak képesek vagyunk, ismét az Antarktisz térségében leszünk, folytatjuk a bálnák védelmét!

Ausztrál, új zelandi, amerikai, kanadai, holland, német, angol, japán és magyar önkéntesek vagyunk, akik azért jelentkeztünk a Sea Shepherd kampányara, mert ez az egyetlen szervezet, mely képes és hajlandó minden energiájával a leghatékonyabban fellépni a japán "tudományos" bálnamészárlás ellen. Nem demonstrálni érkeztünk a térségbe, nem célunk megrázó felvételeket készíteni a bálnavadász hajókról csüngő, hosszú agóniában kivérző bálnatetemekről! A Sea Shepherd hajóján meg fogjuk akadályozni a bálnák lemészárlását, a bálnákét – akik nem képezik a japán állam tulajdonát, akikre egyetlen államnak, egyetlen társaságnak sincs joga kimondani halálos ítéletet sem a "tudomány", sem kereskedelem céljából!"

Hamarosan folytatjuk…

Hum Tibor - Kitekintő / Kristóf Veronika - Sea Shepherd aktivista (képek: Eric Cheng, Adam Lau / Sea Shepherd)

Felkapott hírek

Friss hírek