Címkék:
• háború
• hadsereg
• lázadás
• niger
• nyugat-afrika

Niger történelmét a függetlenség (1960) óta diktátorok és puccsok sorozata jellemezte. Az 1999-ben végrehajtott utolsó államcsíny - melynek során a puccsal hatalomra került Ibrahim Mainassara tábornokot ölték meg a hadsereg tagjai - azonban elhozta az országnak a demokráciát. 1999 nyara óta a szabályosan megválasztott Mamadou Tandja áll az ország élén, akit 2004-ben újraválasztottak.

Az ország gazdasági helyzetén azonban a politikai stabilitás nagyon keveset változtatott. Niger afrikai viszonylatban is nagyon szegény, az ország GDP-je 2004-ben 3,1 milliárd dollárt tett ki. (Összehasonlításképp: Magyarország GDP-je ugyanebben az évben 100 milliárd USD volt). A 14 milliós lakosság 60%-a kevesebb mint egy dollárból (175 forint) él naponta.

Niger területének 90%-a sivatag, csak az ország déli része, és a főváros, Niamey környéke alkalmas mezőgazdaságra a Niger folyónak köszönhetően. Niger északi, sivatagos részén - ahol a nomád állattenyésztő tuaregek élnek - található az ország egyetlen jelentős exportcikke, az urán.

Egy 'radioaktív lázadás'

Egy évtizednyi béke és stabilitás után néhány hónapja újabb polgárháború sújtja Nigert. Ez év februárjában ugyanis tuareg lázadók megtámadták a nigeri hadsereg egyik laktanyáját, és megöltek három katonát.

A tuaregek azért fogtak fegyvert, mert úgy érzik, nem kapják meg a nekik járó részt a területükön található urán-kitermelés nyereségéből. A lázadók támadásai a kormánycsapatok ellen azóta is tartanak, eddig mintegy 45 katona esett áldozatul a harcoknak. Mind a lázadók, mind a hadsereg aknákat telepítettek a sivatagban, így Niger északi területe gyakorlatilag megközelíthetetlenné vált, a gyümölcsöző urán-kitermelés pedig szünetel.

A niamey-i kormány augusztusban offenzívát indított északon, kevés sikerrel. A sivatagot jobban ismerő, jól felszerelt, és mozgékony lázadók ellen nehéz lesz kicsikarni a győzelmet. A háború tehát még sokáig folyhat tovább - az előző tuareg lázadás 10 évig tartott, míg 1995-ben végre békét kötöttek a felek.

A háború terhét a lakosság viseli

A konfliktus elhúzódása súlyos következményekkel járhat, a háború által sújtott területeken ugyanis humanitárius katasztrófa fenyeget. Az elaknásítás miatt az északi területek jószerivel el vannak vágva a külvilágtól, így sem árucikkek, sem segélyszállítmányok nem jutnak el az érintettekhez. Az északi üzletek gyakorlatilag kiürültek, a még megvásárolható termékek ára az égbe szökött. Az ENSZ becslése szerint jelenleg 23 ezer ember éhezik, mert nem jutnak el hozzájuk a segélyszállítmányok, az éhezők pedig félnek elindulni élelemért az utóbbi hónapokban lerakott aknák miatt. Mint oly sokszor, a háború terhét ezúttal is a civil lakosság viseli.