Az emberi jogok helyzete - az Amnesty szerint

Címkék:
• amnesty international
• demokrácia
• emberi jogok
• tüntetés

Megosztás:

A világ legnagyobb emberi jogi szervezete, az Amnesty International május 23-án hozta nyilvánosságra idei éves jelentését. A szervezet tevékenységének öt kiemelt területe a tavalyi év során a nők elleni erőszak, a halálbüntetés, a kínzás és terror elleni küzdelem, a fegyverkorlátozás és a nemzetközi igazságszolgáltatás voltak. Az Amnesty International által említett emberi jogi hiányosságok listája korántsem teljes, hiszen a szervezet nem nemzetközi hatóság, csupán jogvédő aktivisták globális hálózata, s így azokat a jogsértéseket veheti figyelembe, amelyekről a szervezet tagjai tudomást szereznek.

Az AI sorrendben hetedik főtitkára, a bangaldeshi Irene Khan (az első női, az első ázsiai és egyben az első muzulmán főtitkár) a jelentés bevezetőjében a félelemkeltés politikája, az ebből táplálkozó diszkrimináció, a sajtószabadság korlátozása és a nők elleni erőszak témáit foglalta össze.

Félelem az ismeretlentől

A főtitkár szerint a fejlett országok kormányai bevándorlók megfékezhetetlen tömegével, vagy épp a terrorizmus veszélyével riasztgatják választóikat. Az Egyesült Államok kormánya éppen a szabadság és biztonság nevében korlátoz olyan alapvető jogokat, mint a szólásszabadság, vagy az ártatlanság vélelméhez való jog. Az Egyesült Királyság, Japán „terrorellenes” törvényei elsősorban a bevándorlók egy részének gyorsabb kitelepítését szolgálják, s nem a terrorizmus elleni harc ügyét. Egyes vezetők – pl. az ausztrál Howard-kormány 2001-ben – a bevándorlókkal szembeni félelmekre alapozzák választási kampányukat. A bizalmatlanság és megosztottság azonban ellehetetleníti a nemzetközi közösség cselekvőképességét olyan emberi jogi krízisek esetében, mint Csecsenföld, Srí Lanka vagy a közel-keleti válságövezetek. A „terror elleni háború” végső soron az emberi jogok sorozatos és súlyos megsértésével jár.

Ahogy növekednek az ellenérzések a nyugattal és az Egyesült Államok külpolitikájával szemben a fejlődő világban, a fejlődő országok vezetői a nyugattal szembeni félelmeket használják fel: a szudáni elnök, Omar el-Besir a darfúri ENSZ békenfenntartók ellen hangolja követőit, akik szerinte egy irakihoz hasonló amerkai támadás előfutárai; Robert Mugabe zimbabwei diktátor faji félelmekre alapozva fogadtatta el politikai programját.

Kirekesztés

A főtitkár gondolatmenete szerint az állami támogatást élvező félelem diszkriminációhoz, rasszizmushoz és idegengyűlöletre épülő erőszakhoz vezet. Oroszországban szinte hagyományos a külföldiekkel és kisebbségekkel szembeni agresszió, eljárás az elkövetők ellen azonban csak viszonylag rövid ideje, s csupán az esetek egy kis részében indult meg, az erőszakos fellépés ugyanis beleillett a kormány nacionalista propagandájába. Az EU számára a roma kisebbség jogainak védelme jelent kihívást. A nyugati országok nagy részében a „poszt 9/11” korszakban az arabokkal és muzulmánokkal szembeni félelem vezet diszkriminációhoz, gyűlölethez és a másik féltől való elidegenedéshez. „Sok országban félelem ösztönözte politikai napirend táplálja a diszkriminációt, növelve a nélkülözők és nem nélkülözők, az ’ők’ és a ’mi’ közötti szakadékot, a legmarginalizáltabb embereket teljesen védtelenül hagyva’ – állítja Khan.

A szólásszabadság korlátozása

Többek közt a dán Mohamed-karikatúrák körül kirobbant botrányok is elvezetnek a sajtószabadság kérdéséhez. Az AI főtitkára az Európai Emberi Jogi Bíróság kiadványát idézi: ez a „szabadság nem csupán az ’információra’ és azon ’eszmékre’ vonatkozik, melyeket elfogadhatónak tartunk, hanem azokra is, melyek bántóak, megdöbbentőek vagy felkavaróak; ezt kívánja meg a pluralizmus, a tolerancia és a széleslátókörűség, amely nélkül nem létezik ’demokratikus társadalom’”.

A szólásszabadság hiányosságai közt említi meg Khan az afganisztáni és guantanamo-öbölbeli amerikai hadi bázisok fogvatartottjainak helyzetét – a terrorizmussal gyanúsított foglyoknak a gyakorlatban nincs joga sem tárgyaláshoz vagy független nyomozáshoz, sem ügyvédhez, sem pedig az emberséges bánásmódhoz, tiltakozásuk egyetlen lehetséges módja pedig az éhségsztrájk.

Vlagyimir Putyin kormánya egy – hivatalosan a civil szervezetek finanszírozását és működését szabályozó - törvény segítségével megszünteti az állami politika céljainak nem megfelelő nem kormányzati szervezeteket, az ideji év elején pl. az Orosz-Csecsen Barátság Szervezetét. Oroszország azonban korántsem az egyetlen olyan állam, mely korlátozza az emberi jogi aktivista szervezetek működését.

Fehéroroszország, Kína, Egyiptom, Irán, Szaúd-Arábia és Tunézia vezetése az internet szabad felhasználását korlátozza, chat-oldalakat és blogokat törölnek, egyes honlapokat elzárhatnak a felhasználók elől. Kínában, Egyiptomban, Szíriában, Üzbegisztánban és Vietnamban került sor bebörtönzésekre a kormányzat érdekeivel ellentétes információk internetes megosztása miatt.

Nők a világban

A nőkkel szembeni erőszak fokmérője az AI számára nemcsak a bűnügyi statisztikákban rejlik, hanem a szervezet női aktivistáival szembeni fellépésben is. Az Amnesty iráni tagjai a női egyenjogúság követeléséért börtönbüntetést kaptak, afganisztáni aktivistákat meggyilkoltak, amiért a lányok tanuláshoz való jogárt tüntettek, és a világ óriási részén kiközösítik vagy megtámadják azokat, akik az abortuszhoz való joguk mellett állnak ki. A terror elleni háború ráadásul csak mélyíti a fundamentalizmus veszélyét számos országban, ahol a nyugattól és a tradicionális társadalom elvesztésétől való félelem mellett nem marad hely a nők jogai vagy védelme számára. „A közelmúlt fegyveres konfliktusai áldozatainak 70%-a civil, többnyire nő és gyermek”, az ő haláluk rendszerint büntetés nélkül marad, s a háborúkban elkövetett bűncselekmények legnagyobb része – legyen az gyilkosság vagy nemi erőszak – rendszerint az államok teljes érdektelenségével találkoznak. Egyes országokban, például Peruban a nők és gyermekek magasabb halálozási arányának oka egyszerűen az óriási mértékű diszkrimináció az egészségügyi szolgáltatásokban.


Magyarország

A jelentés összefoglalója szerint „a rendőrség túlzott mértékű erőszakot és durva bánásmódot alkalmaz a tüntetőkkel és őrizetbe vett személyekkel szemben. A roma közösségek tagjai továbbra is hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve az emberi jogok többsége tekintetében, beleértve az oktatáshoz való jogot is. A magyar jogi szabályozás a távoltartás jogintézményének bevezetésével szembeszállt a családon belüli és nők elleni erőszakot elkövetőkkel szemben; a jogintézmény alkalmazására azonban csak a büntetőeljárás megindítását követően van lehetőség.”

A rendőrséget a tavaly szeptember 17-e és 20-a közötti, és az október 23-ai tüntetések miatt érte kritika, a szervezet értesülése szerint a rendfenntartók a gumilövedéket, a vízágyút és a könnygázt vetettek be megkülönböztetés és előzetes figyelmeztetés nélkül a békés és erőszakos tüntetőkkel szemben egyaránt. Az ügyet kivizsgáló, miniszterelnök által létrehozott bizottság az állampolgárok egyéni panaszaival nem foglalkozott. (A magyar rendőrséggel szemben megfogalmazott bírálatra volt már példa az AI a 2001-es éves jelentésében, ekkor az Országimázs Központ a sajtóhoz eljuttatott közleményében kifejezte: „úgy véli, hogy e hirdetéssel a magyar rendőrség és a magyar jogrendszer tekintélyét is megpróbálja aláásni az Amnesty International, és hamis színben tüntette fel Magyarországot. Az OK vezetője elmondta, hogy a Belügyminisztériumban jelenleg arról egyeztetnek, hogy a szervezet ellen milyen jogi lépéssel éljenek.”)

A roma kisebbséggel szembeni diszkrimináció az éves jelentések visszatérő eleme Magyarországgal kapcsolatban. A roma gyermekek szegregációja mellett a jelentés a lakhatás, álláskeresés, egészséges élet, örökbefogadás és az oktatási intézményekhez való hozzáférés kérdéseit véli a legsúlyosabb problémáknak.

A nőkkel szembeni erőszakra az Amnesty az elmúlt hónapok során többször is felhívta a figyelmet. Május elején az AI jelentést adott be a magyar kormánynak a családon belüli erőszakról: megállapításuk szerint Magyarországon a szexuális bűncselekmények kétharmadát az áldozat által ismert személy, többnyire családtag követi el, ám ritkán történik feljelentés. A magyarok 62 százaléka nincs vele tisztában, hogy a házasságon belüli nemi erőszak tíz éve bűncselekménynek számít. A távoltartás elrendelésére csak akkor kerülhet sor, ha a házastárssal szemben már büntetőeljárás indult meg. A jogvédő szervezet ezért törvénymódosítást és az áldozatok számára nyújtott intézményes segítséget vár Magyarországtól.

További jogi hiányosság, hogy hazánk „elmulasztott jogi lépéseket tenni a 2001-ben beleegyezésük nélkül művi úton meddővé tett roma nők reprodukcióhoz való jogainak megóvása érdekében”.