Ferenc pápa: egy argentin jezsuita Szent Péter trónján

Az argentin Jorge Mario Bergoglio személyében új vezetője van a katolikus egyháznak. A kora ellenére energikus egyházfő származásával, névválasztásával és jezsuita hátterével már megválasztása estéjén újítónak számít. Nehéz előre megjósolni pápaságának fő irányvonalát, ám az első jelzések arra engednek következtetni, hogy regnálása nem lesz éppen eseménytelen. Meg kell küzdenie az egyházat emésztő belső problémákkal, fel kell számolnia a belső pártosodást és helyre kell állítania a világban a katolikus egyház megtépázott tekintélyét. Mindkettőre jó esélye van, hiszen emberséges lelkipásztor hírében áll, akinek van némi tapasztalata a vatikáni bürokrácia útvesztőiben.

A 76 esztendős Jorge Mario Bergoglio lett a világ több, mint egy hatodát a hívei közt tudó katolikus egyház újdonsült vezetője. A Konklávé gyors lebonyolítása meglepetésként érte a hívőket, az azt megelőző elemzések is egy elhúzódó procedúrával számoltak. Többen hivatkoztak XVI. Benedek megválasztására, mint ellenpéldára, amelyre egyébként 28 óra elengendőnek bizonyult.

“Legutóbb volt egy személy, aki igazi súlyt képviselt; háromszor-négyszer befolyásosabb volt, mint az összes többi többi kardinális. Ő nem volt más, mint Joseph Ratzinger. Ezúttal nem ez a helyzet. Ennélfogva a döntést nem egy, de kettő, három, négy… egy tucat jelölt között kell meghozni. Jelen pillanatban nem tudunk semmit. Meg kell várjuk az első szavazás eredményét” – vázolta a Konklávé előtti helyzetet Philippe Barbarin, Lyon érseke.

A Sixtus-kápolna kapuinak kulcsra zárása illetve Bergoglio megválasztása között nagyjából bő egy nap telt el. Március 13-án, röviddel hét óra után felszállt a fehér füst és megkondultak Róma és a katolikus világ templomainak harangjai, jelezve az Szent Péter utódjának megválasztását.

Szakítva a hagyománnyal

Az argentin-olasz származású Bergoglio rendhagyó módon nem az évszázadok alatt kialakult pápai névkészletből választott magának uralkodói nevet. Egy újonnan megválasztott egyházfő első döntése saját nevének kiválasztása, amely akár fontos jelentőséggel is bírhat. A nagy elődök nevei egy hagyomány, a már megkezdett irányvonal folytatását vetítik előre, míg egy teljesen újszerű név egyértelműen valami egészen egyedülálló kezdetét jelentheti.

Ferenc pápa a Szent Péter bazilika erkélyéről tartott első beszédével is valami új kezdetét jelezte. „Azt kívánom, hogy az egyháznak ez az útja, amely mai nappal veszi kezdetét, és amelynek során az én, itt jelenlévő vikárius bíborosom lesz segítségemre – gyümölcsöző legyen e gyönyrű város evangelizációja számára.” – hangzottak az új egyházfő szavai. Ezután Ferenc pápa közös imádságra szólított fel, amely alatt a több tízezer ember által megtelített Szent Péter tér csaknem elhalkult.

Egy távoli országból

Ferenc pápa azonban nem csak nevével hozott újat. Bár az nem állítható, hogy ő lenne az első nem-európai egyházfő, de egészen biztosan ő az első az új-kontinensről.

A ghánai Peter Turkson jelöltsége sokakban felkeltette az érdeklődést az afrikai kontinens iránt, onnan azonban közvetve közvetlenül már több pápa is származott, név szerint I. Viktor, (189-199), Miltiadész (311-314) és I. Gelasius (492-496) mind Észak-Afrikából kerültek az Örök Városba.

Már szinte közhelynek számít, de a katolikus egyház fő bázisa immár nem Európában van, hanem a fejlődő világban, elsősorban Afrikában, Ázsiában illetve Latin-Amerikában. A világ katolikusainak 39 százaléka él az új kontinens déli félteként, ezen belül is az új pápa hazája, Argentína rendelkezik a tizenegyedik legnépesebb katolikus populációval.

Maga Bergoglio, vagyis immár Ferenc pápa Buenos Aires érseke volt, ahol megközelítőleg 2,5 millió katolikus él

A jezsuita gyökerek

A harmadik aspektus, amelyben Ferenc személye már önmagában is újdonságként hat, hogy ő az első pápa, aki a Jézus Társaság soraiból került ki. Bár névválasztásával inkább a ferenceseket idézi, a jezsuita neveltetés éppen hasznos lehet az egyház ügyeinek rendbe tételében.

Bár a jezsuiták hírneve nem feltélenül makulátlan, kétségtelenül jelentős mértékben járultak hozzá a kultúra és műveltség globális szintű terjesztéséhez, mivel kiterjedt iskolahálózatot tartanak fenn illetve minden kontinensen a mai napig jelen vannak. Nevük a történelem során összefonódott a politikai machinációkkal, a 18. század második felében kegyvesztetté is váltak az egyház szemében. Sok római azóta emlegeti a jezsuiták rendjének vezetőjét, vagyis a generálist “fekete pápaként”, utalva ezzel a rend éjfekete egyenruájára.

A Forbes írásában Chris Lowney jezsuitából lett bankár könyvét idézi, amelyben az író a jezsuita vezetési stílus négy alappilléréről értekezik. Ezek közül az első az öntudatosság: a jó vezető ugyanis tisztában van saját képességeivel és határaival. A második a leleményesség, a harmadik a szeretet (a jezsuita vezetők nagy hangsúlyt fektetnek a kollegialitásra, a csoport tagjainak kohéziójára) valamint negyedikként a hősiesség. Lowney szerint a jezsuita vezető vállalkozó szellem, nagyban gondolkodik és elképzeléseinek megvalósításáért minden követ meg is mozgat, ugyanis elképzeléseit egy magasabb cél vezérli.

Célkeresztben a római Kúria 

A Konklávét találkozók sora előzte meg, ahol formális illetve informális megbeszéléseken kristályosodtak ki a pápaságra esélyes jelöltek illetve támogatóik. Az úgynevezett általános kongregációkon az egyház jövőjét meghatározó kérdések éppúgy előkerültek, mint a következő pápa személye iránti elvárások. A bíborosok közti kollegialitás illetve a Kúria reformja azok a témák, amelyekre a pápaválasztók a legnagyobb figyelmet szentelték.

A Kúria reformja szorosan egybefonódik az Államtitkárság reformjával, az pedig az Államtitkárságot vezető Tarcisio Bertone személyével. Bertone amolyan miniszterelnökként intézte a Pápai Állam politikai és diplomáciai ügyeit, hivatalába maga XVI. Benedek nevezte ki, akinek közeli bizalmasa volt. Bertone renoméja azonban igencsak megtépázódott a Vatikánt ért sorozatos botrányok eltussolása miatt. A Vatileaks-ként ismertté vált dokumentumok is terítékre kerültek a megbeszélések során.

Még a tavalyi évben XVI. Benedek rendelte el a Vatileaks-iratok hátterének teljeskörű kivizsgálását, aminek vezetésével a spanyol Julian Herranz bíborost bízta meg. Az elkészült jelentés a Relatio nevet viseli, ám annak tartalmát tikosították, egyedül az újonnan megválasztott egyházfő jogosult hozzáférni. A vizsgálat eredményeinek még a többi bíboros előli elzárása is csak a Kúriával szembeni, amúgy is meglévő ellenérzéseket erősítette fel. „A Kúria-ellenes – és olasz-ellenes érzelmek csaknem kézzel foghatóak” – jelentette a helyzetet egy bennfentes forrás.

A Kúria reformja érdekében emelt szót a német Walter Kasper és az osztrák Christoph Schönborn mellett Esztergom-Budapest érseke, Erdő Péter is.

Pártosodás

A The Guardian elemzése egyenesen egy „római” és egy „barbár”, vagyis az Itálián kívüliek táboráról beszélt a Konklávét megelőzően. Az előbbi csoport tagjai azon kardinálisok közül kerültek ki, akik meg kívánták hagyni a Kúriát egy alapvetően olasz összetételű és működési logikával bíró, meglehetősen zárt intézménynek. Ezzel ellentétben a „barbár” frakció – akiknek vezetői jobbára a német és amerikai bíborosok – alapjaiban szeretnék megreformálni a szerintük túlbürokratizált Kúriát. A nagyobb átláthatóság jegyében az amerikai kardinálisok a modern tömegkommunikációs eszközöket felhasználva igyekeztek naprakész információkkal szolgálni híveiknek a római történésekről (A Kitekintőn megjelent, vonatkozó cikket itt találja), amiért olasz kollégáik részéről kemény feddésben is részesültek.

Ferenc pápa megválasztása arra utalhat, hogy az olasz frakció végletesen megosztott lehetett, ezért nem sikerült sem egy olaszt (Angelo Scolát), sem pedig a „római párt” favoritját, Odilo Pedro Scherert megválasztatni. A Konkláve kezdetét közvetlenül megelőző esélylatolgatások a két jelölt valamelyikének győzelmével számoltak. A BBC esszéje szerint a Angelo Scola lehetett a „barbár” tábor, valamint Odilo Pedro Scherer a „rómaiak” preferáltja. Ferenc pápa a Wikileaks iratok tanúsága szerint a helyi egyházi közösségeket részesíti előnyben a római Kúria bürokratikus építménye ellenében. Ennek ellenére vállalt már hivatalt a Vatikánban, éppen ezért, kompromisszumok eredményeként képes lehet hidat verni a két ellentábor között.

A nép pápája

Bergoglio már Buenos Aires érsekeként is a hívekhez való közelséget hangsúlyozta és ennek megfeleően is cselekedett. Minden nap metróval járt és egészen idáig egy kis lakásban lakott. Azt tudni lehet róla, hogy egyes dogmatikus kérdésekben megengedő álláspontot képvisel: kritikával illette például azon papokat, akik nem keresztelték meg egyedülálló anyák gyermekeit valamint az óvszerhasználatot bizonyos esetekben megengedettnek tarja, feltéve, ha annak célja a fertőzés terjedésének megakadályozása.

Ferenc pápa habitusa, dél-amerikai gyökerei minden bizonnyal nagyban formálják majd pápaságának alakulását. A szexbotrányok és a Vatileaks-iratok baljóslatú tartalma, a nők egyházon belüli helyzete, a világvallások közti dialógus, a Vatikán-bank kétes ügyletei és az egyház intézményeinek belső reformja nagy feladat elé állítják az új egyházfőt.

Az Európán kívüli egyházközösségekben teljesen más szempontok élveznek prioritást, mint Európában. Egy európai pápa egy sokkal szofisztikáltabb szellemiséget képviselne, de Ferenc már nevével is a szegénységet, emberségességet és egyszerűséget sugallja.

Ő maga Buenos Aires utcáit járva szokott szóba elegyedni járókelőkkel. “Jézus másként tanítja nekünk: mozdulj ki. Mozdulj ki és oszd meg a tízparancsolatot, mozdulj ki és beszélgess fivéreiddel, mozdulj ki és adj, mozdulj ki és kérdezz. A testeddel és lelkeddel légy maga az ige” – fejtette ki nézeteit argentin bíborosk előtt.

Huszár Csaba

Felkapott hírek

Friss hírek