Nagy érvágás volt a Szergej Sztanisev vezette BSzP-nek, amikor a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) kormánypárt 2012-ben lefújta a bő 30 éve tervezett belenei atomerőművet. Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök és emberei pontot tettek a hosszú évek óta tartó spekulációkra, szerintük a 20 milliárd levánál (1 leva ~142 forint) több állami forrást is felemésztő energiaprojekt csődbe vinné az országot és a bolgárok nyakig eladósodnának. Összehasonlításképpen, Bulgária éves nyugdíjkifizetésekre fordított költségtétele alig haladja meg a 11 millió levát. Korábbi elemzésünkben részletesen foglalkoztunk a projekt leállításának esetleges hatásaival és következményeivel. A szocialisták, mint a projekt fő kezdeményezői és Moszkva nyíltan felemelték hangjukat Boriszov döntése ellen és nem hagyták annyiban az ügyet. A szocialisták közvetlenül a projekt berekesztését követően a lakossághoz fordultak a vita rendezése érdekében. A bolgár törvények értelmében 600 ezer állampolgár támogató aláírása esetén a bolgár országgyűlésnek népszavazást kell kiírnia a döntés meghozatala érdekében.
Kiterjedt országos aktivista hálózatuknak köszönhetően a BSzP a határidő lejárta előtt 780 ezer aláírást gyűjtött. A lakosság viszonylag populista kérdésre adhatott választ a szocialista kezdeményezés során, mégpedig arra, hogy a jövőben fejlessze-e az állam Belenében az ország atomenergia ellátottságát. Természetesen egy ilyen fajsúlyú kérdést nehéz lenne ilyen egyszerűen megfogalmazni, erről a kormánypárt több szakpolitikusa is kifejtette a véleményét. A GERB hivatalosan a megnövekedett állami terhekkel indokolta a projekttel szemben kialakított álláspontját. Bojko Boriszov egy eléggé szemléletes példával élt, amikor megkérdezték, hogy valójában mekkora terhet jelente az állampolgároknak az új atomerőmű megépítése. „Minden állampolgárnak nagyjából egy Mercedes árát kellene befizetnie, ha az atomerőmű megépítésére szavaz”.
A miniszterelnök megerősítette, hogy pártja tiszteletben fogja tartani a törvények és az állampolgárok akaratát a népszavazási igényt illetően, ugyanakkor egy ilyen referendum megtartása nagy terheket róna az állami költségvetésre. Boriszov becslései szerint a népszavazás akár 40 millió leva állami forrást is felemésztene, ezért az lenne a legmegfelelőbb és költségtakarékosabb megoldás, ha egyszerre szavazhatnának a lakosok a kérdésről és a 2013-ban felálló új országgyűlés összetételéről. Közelebbről megfigyelve a kormányfő elképzelését könnyen észrevehetjük, hogy a kormánypárt egyértelműen a közvélemény megosztását kívánja elérni. Ha egy napon szavaznak a bolgárok a két kérdésben, akkor nagy valószínűséggel pártszimpátia alapján fognak megoszlani a kérdések az atomerőmű kérdését illetően, ezáltal nagy valószínűséggel az azt ellenzők kerülnének többségbe.
A szocialisták azonnal megérezték, hogy a GERB akár kihúzhatja a lábuk alól a talajt, ugyanis a kormánypárt nagy befolyással rendelkezik a közvéleményt leginkább alakító médiára. A referendummal a két nagy párt nyerne, ugyanis a kispártok nem tudnának önálló álláspontot kialakítani a kérdést illetően és a számukra fontos témák is háttérbe kerülnének. Ha a parlamenti választásokra időzítenék a népszavazást a döntés legkomolyabb kárvallottja a Meglena Kuneva volt uniós biztos vezette Polgárok Bulgáriája Mozgalom (DBG) liberális párt lenne, amelyre a politikai szakértők, akár mint a mérleg nyelvére is tekintenek. Mellékesen a népszavazás nagy valószínűséggel érvénytelen lesz, ugyanis az erről szóló törvény alapján a referendum érvényességének feltétele a lakosság minimum 60 százalékos részvételi aránya. Bulgáriában a 2000-es évek elejétől kezdődően folyamatosan csökken a lakossági részvétel az egyes választásokon, így eléggé valószínűtlen, hogy a kormánypárt által dominált média fel tudná kelteni a lakosság választási hajlandóságát a népszavazást megelőző néhány hónapban. Más kérdés, hogy a bolgár törvények gyakorlatilag kizárják annak a lehetőségét, hogy népszavazást lehessen tartani országgyűlési választásokkal egyazon napon – viszont Bulgáriában ez könnyen orvosolható lenne előrehozott országgyűlési választásokkal, avagy a választási törvény módosításával (igaz a kormánypárt egyik esetben sem lenne érdekelt).
Véleményem szerint a BSzP (és a nacionalista VMRO) által feltett kérdés rendkívül populista, ugyanis aligha lehetne egy kérdéssel eldönteni egy ilyen mértékű projekt sorsát. A lakosság, sőt maguk a szakértők is rendkívül kevés információval rendelkeznek az atomerőmű állapotáról, az állami forrásokról, valamint az évek során a külföldi partnerekkel kötött számtalan szerződésben foglaltakról. Továbbá a kezdeti lakossági lelkesedést lelombozhatja, ha az állampolgárok szembesülnek az áram lakossági árának várható növekedésével. Jelen pillanatban az áram ára európai uniós viszonylat rendkívül alacsony Bulgáriában, ami többek között annak is köszönhető, hogy a jelenleg is működő kozluduji atomerőmű által megtermelt energiát jelentős mértékben külföldön értékesíti az állam. Ha meg is épülne a belenei atomerőmű, az csak jelentős orosz hitelből történhetne, ezáltal teljessé válna Bulgária energiafüggősége Moszkvától.
A túlzott moszkvai függőség elkerülése is közrejátszik Boriszov döntésében. Jelenleg a földgáznak, a kőolajnak és a kozluduji atomerőmű működéséhez szükséges fűtőolajnak szinte 100 százalékát Oroszországból szerzi be Bulgária, a szénkészlet túlnyomó részét pedig Ukrajnából. A GERB idén jelentős lépéseket tett az energiaellátás diverzifikálása felé, augusztusban például bolgár-török szándéknyilatkozat született bolgár gázimportról. Deljan Dobrev energiaügyi miniszter szerint már 2014-től kezdődően török gáz érkezhet az országba. A Boriszov-kormány 2009-ben megörökölte a belenei atomerőmű szocialisták által megvásárolt, első számú, orosz gyártmányú reaktort, amelyért komoly árat kellett fizetnie a Roszatomnak. Hosszú gondolkodás után a kormánypárt úgy döntött, hogy az új reaktort a kozluduji atomerőmű hetes számú reaktoraként fogja hasznosítani, ezzel minimalizálva az orosz függőséget az atomenergiában.
A szocialisták fő érve szerint Bulgáriának a következő egy-két évtizedben az energiaszükséglet jelentős növekedésével kell majd számolnia, ennek megfelelően egy új atomerőmű lenne a legmegfelelőbb befektetés az ellátás biztosítása érdekében. A HSBC pénzügyi intézet által elkészített gazdasági felmérések szerint a jövőbeni bolgár energiaszükséglet növekedése nem lesz arányos a lakosságra kirótt terhek emelkedésével, a szocialisták aggályai eltúlzottak. A háttérben sokkal inkább a BSzP és Moszkva közötti rendkívül szoros kapcsolatok állhatnak. A párt vezetői közül többen jelentős pénzügyi javadalmaztatásban is részesülhettek annak érdekében, hogy Bulgária az orosz érdekeknek alárendelt energiapolitikát folytasson a 90-es évek óta. Rumen Ovcsarov volt energiaügyi miniszterről és Szergej Sztanisev volt miniszterelnökről is az a hír járja, hogy Putyin meghosszabbított keze a balkáni országban.
Boriszovnak és kabinetjének meglehetősen fő a feje az ország egyéb gondjai miatt (burgaszi merénylet, a vasúttársaság csődje, a gazdaság lelassulása stb.), a népszavazás kezdeményezése újra megnyithatja az energiapolitikai frontot is. Érdemes figyelnünk a bolgár események alakulását, a közép-európai energiaellátás szempontjából fontos események színtere lesz a közeljövőben.
Nem ismerve a GERB mélyebb indítékait, de legalább reálisan gondolkodnak ennek pénzügyi vonzatairól - hazánkkal ellentétben, még ha nem is egyforma nyilván a helyzet.
Nem az mondom, "Paksot máris be kell szántani" (elég baj, hogy gyakran gyengén érvelnek az atomellenes körök; le a kalappal az atomfizikusok előtt, nem fekete-fehér a helyzet). DE mindent összevetve, tragédiával határos, ami ma Magyarországon van. Paks bővítése a négyesmetróhoz képest is kockázatosabb és megkérdőjelezendőbb. A következő kormányon múlik minden, Bencsik János távozása után úgy tűnik, 'az atom' végképp helyzetben van.
Az 1980-as évekbeli Ausztria és a mai Bulgária között egyfajta párhuzam lehet. Mindkét országban / esetben két nagy politikai párt nézett farkasszemet az atomenergia ürügyén, a szakmai szempontokat felülírta a taktikázás. Ausztriában ma talán egész Európában a legnagyobb mértékben utasítják el az atomenergiát - és ha hinni lehet a sajtónak, most már külföldi atomáram nélkül megvannak az alpesi vízierőnek köszönhetően. Bulgária esetében az eredményt még nem ismerjük.
"atomáram nélkül megvannak az alpesi vízierőnek köszönhetően"
Hát ez az! Az alpesi vízierőnek köszönhetően mi is meglennénk. :)
Bár, az igazat mevallva nem néztem utána, h a sógork mennyire hagyatroznak a vízre, azt tudom, hogy itthon a bôsz Grószmarosból kapott energia Paksnak kb 5%-a lett volna. És paks még az össznek 40 %-a.
Szerencsére itt nem igazán van földrengésveszély, ami az egyebeket illeti, Paks meglehetôsen biztonságos. Amennyire lehet, teljesen.
Ami meg a gazdasági oldalát illeti, a mai atomerômûveknél csak a vízi- és talán a szélerômûvek termelnek olcsóbban, nameg a távoli jövôben a fúziós. A vízi és szélerômûveknél viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy beavatkoznak a természetbe.