„Reset” Európával? – az orosz-uniós kapcsolatok négy éve

Vízum-liberalizáció

Az orosz-uniós kapcsolatok egyik legneuralgikusabb pontja a vízum-liberalizáció ügye.  A rövid távú beutazások vízum-procedúrájának könnyítése, esetleg a vízumkötelezettség eltörlése kölcsönös előnyökkel bírna, megkönnyítené a gazdasági-kulturális kapcsolatok további fejlődését. Azonban ez nem pusztán egy politikai megállapodás kérdése, hanem belbiztonsági kockázatokat is felvet.

Moszkva a vízum-kötelezettség enyhítésével nem csak az állampolgárainak, így üzletembereinek az Európába való beutazásának egyszerűbbé tételét akarja elérni, hanem az adminisztráció csökkentésével szeretné Oroszországot a külföldi befektetők előtt vonzóbb célponttá tenni, s a modernizációhoz elengedhetetlen tőke, technológia és tudás beáramlását elősegíteni.  

Kattintson és nézegessen képeket Putyin brüsszeli útjáról

A vízum-könnyítésekről szóló egyezkedések még 2007 áprilisában indultak meg Brüsszel és Moszkva között, s négy nagy kérdéskört érintenek: a dokumentumok megbízhatóságának, a közbiztonságnak és rendnek a javítását, az illegális migráció visszaszorítását, illetve a külkapcsolatok és az alapjogok terén szükséges előrelépéseket. Az, hogy az elmúlt négy év során vajmi kevés előrelépés történt a kérdésben az Unió ezen a téren is megmutatkozó megosztottságának, a felsorolt területeken az oroszországi valódi belső reform elmaradásának és a téma átpolitizáltságának is tulajdonítható. Míg az orosz álláspont szerint a vízum-liberalizáció ügyét más politikai kérdésektől leválasztva kell kezelni, addig Brüsszel a tárgyalások megkezdéséhez is – érthető okokból - a korrupció visszaszorítását, a határellenőrzés hatékonyabbá tételét, s a demokratikus értékek tiszteletben tartását várná partnerétől. 

A spanyol elnökség 2010 első felében kezdeményezte a vízumkönnyítésről szóló tárgyalások elindítását, majd a soros 2010. decemberi EU-orosz találkozón a tagállamok és Oroszország megegyeztek azon együttes lépések soráról, melyek megnyithatják az utat a tárgyalások előtt. S a 2011. november 13-i EU külügyminiszteri csúcson a német és francia külügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy a tárgyalások beindításának elhúzódása csak bizalmatlanságot ébreszt mind Oroszországban, mind a térség többi államában is. A tanács soros elnökségét jelenleg irányító Varsó úttörőnek tekinthető ebben a kérdésben, hiszen a kalinyingrádi exklávé lakosai számára a be- és átutazás megkönnyítésének legnagyobb támogatója is volt. Szintén ebben a hónapban az unió belügyminiszterei a kalinyingrádi határmenti kereskedők számára ingyenessé tették az átutazást az orosz anyaország felé – s ezen rendelkezés még az év végéig életbe fog lépni. Azonban a vízum-liberalizációról szóló tárgyalások megkezdése egy nyílt végű folyamat, a megállapodás megkötéséig évek is eltelhetnek. Több Uniós tagállam, többek között Lengyelország és Románia folyamatosan arra hívja fel a figyelmet, hogy a posztszovjet térséget koherensen kell kezelni, így az Ukrajnával és Moldovával folytatott tárgyalásokon is múlik az Oroszországgal szemben fennálló vízum-rezsim átalakítása.

Az európai biztonsági együttműködés

Medvegyev 2008. június 5-én Berlinben, első európai útja során elmondott beszédében javaslatot tett egy euroatlanti biztonsági szerződés létrehozására. Ezen új keretnek „Vancouvertől Vlagyivosztokig” minden állam és a térségben jelen lévő integrációs szervezet, így a NATO, az EU, az EBESZ, a FÁK, és a CSTO is részesei lenne. Az orosz elnök a szerződés alapelvévé a biztonság oszthatatlanságának tételét tenné: azaz a szerződésben részes feleknek tartózkodniuk kellene olyan lépések megtételétől, melyek bármelyik másik fél biztonságát jelentősen korlátoznák. Az euroatlanti biztonsági szerződés tagállamai az egyikük ellen elkövetett támadást mindegyikük ellen irányuló lépésnek tekintenék: így ez nem csak egy kollektív biztonsági, hanem egy kollektív védelmi szerkezetet is jelentene.

Kattintson és nézegessen képeket Medvegyev négy évéről!

Azonban Medvegyev csak 2009 őszén konkretizált javaslatát a nyugati államok meglehetősen hidegen fogadták. Számukra a szerződés megvalósulása nem jelentené biztonságuk növekedését, azonban ellehetetlenítené a NATO-t a további bővítésektől és a biztonságot érintő lépésekhez tulajdonképpen Moszkva és a többi tagország jóváhagyására lenne szükség. Azonban az elemzők kiemelik, hogy az euroatlanti biztonsági szerkezet fejlesztésére-átalakítására tett javaslatával Oroszország nem mellékesen megmutathatta, hogy hajlandó lépéseket tenni a nyugattal való kapcsolat javítása érdekében, s mind az Egyesült Államokra, mind Európára, mint potenciális szövetségesre tekint.

Moszkva a kezdeményezéssel egy nem titkolt célját is elérte: az euroatlanti biztonsági szerkezet hiányosságairól megindult egy diskurzus. A 2010. júniusi mesebergi német-orosz csúcstalálkozót követően Merkel kancellár és Medvegyev elnök az EU-Oroszország bizottság miniszteri szintre való emelését javasolta, mely az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének részvételével egy fórumot teremtene a kül- és biztonságpolitikai kérdések egyeztetésére. Ezen kibővített bizottság feladata lehetne a közös európai-orosz humanitárius missziók kereteinek kidolgozása, s a grúziai vagy a transznyisztriai konfliktushoz hasonló biztonsági kihívásokat is kezelni tudná.

Értékek és érdekek

Az EU jelenlegi Oroszország-politikája azon a feltételezésen alapul, hogy az orosz vezetés érdekelt egy átfogó modernizációban, mely magában foglalja az Unió által képviselt értékek alkalmazását, s törekszik is ennek megvalósítására. Moszkva azonban az Unióra sokkal pragmatikusabb szemmel tekint: az együttműködéstől valóban az ország modernizációját várja, de ezt csak szűken, csak a gazdaság növekedésére vonatkozóan értelmezi. 

Az egymás mellett elbeszélés talán legjellemzőbb példája a 2010-ben útjára indított Modernizációs Partnerségprogram eddig vitatható eredményei. A program létrehozását Medvegyev beiktatási beszéde sarkallta, melyben az új elnök az ország széleskörű modernizációjáról beszélt. Az orosz gazdasági és közállapotának megakadályozásához feltétlenül szükség van az EU támogatására, a modern technikára és befektetésekre. Azonban míg az Európai Unió Oroszország széleskörű gazdasági és társadalmi megújításához szeretne hozzájárulni, egy olyan berendezkedés felé terelve az országot, mely igazodik a demokrácia és jogállamiság kritériumaihoz, addig Moszkva technológiatranszfert és növekvő külföldi beruházásokat ért a modernizációs együttműködés alatt. 

A Medvegyev elnöksége alatti olvadáshoz és a kapcsolatok javulásához nagyban hozzájárult az is, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után az Európai Unió már egységesebb hangot tud megütni a partnereivel szemben. Így azok a kritikák, melyek gyakran érték Moszkvát azért, hogy az előszeretettel az Uniós intézmények kikerülésével, a tagállamok megosztásával próbálja a céljait elérni talán a közeljövőben talán Európa részéről megelőzhetőek lesznek.

Kattintson és nézegessen képeket az orosz fővárosról!

A közös célok és kihívások, mint a terrorizmus és a nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelem, a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozásában Oroszország és az Európai Unió napi szinten együttműködik. A feszültségek akkor keletkeznek, ha Oroszország úgy érzi, hogy az Unió tevékenysége veszélyezteti az orosz érdekeket egyik vagy másik orosz érdekszférába tartozó területen vagy az EU kritizálja az orosz belpolitikai eseményeket vagy beavatkozik a közös szomszédság országainak folyamataiba. A Brémai Egyetem Kelet-Európa Kutatóközpontjának elemzése azonban azt emeli ki, hogy nem az a probléma, hogy Moszkva túlságosan megerősödött, hanem az, hogy még mindig túl gyenge ahhoz, hogy megbízható partner legyen.

Az utóbbi években javultak Oroszország és az egyes tagállamok közötti kétoldalú kapcsolatok is. A korábban legélesebb orosz-ellenes hangot megütő Lengyelországban a Jog és Igazságosság párt bukását követően, a 2007-ben a pragmatikus külpolitikát folytató Donald Tusk került hatalomra. A Putyin alatt hűvösnek mondható német-orosz viszony is javulásnak indult, újra felmelegítették a Pétervári Párbeszéd nevű gazdasági együttműködési fórumot. A német-orosz együttműködés legszemléletesebb eredménye a közelmúltban elkészült Északi Áramlat vezeték. Idén szeptemberben David Cameron személyében 2006 óta először járt brit kormányfő Oroszországban: a Litvinyenko-gyilkosság és a kiadatás-megtagadások hatására mélyrepülésnek indult brit-orosz kapcsolatokban is megkezdődött a párbeszéd.

Mit hozhat Putyin harmadik elnöksége Európa számára?

Medvegyev, amikor az Egységes Oroszország Párt kongresszusán Putyint jelölte elnöknek, kilenc pontban ismertette annak politikai célkitűzéseit. Putyin ezek alapján kiemelt feladatául tűzi ki a külső és belső biztonság megerősítését egy olyan okos külpolitika támogatásával, mely garantálja a polgárok jólétét és biztonságát.

A bilaterális kapcsolatokban a közeljövőben sem várhatóak nagy, pozitív áttörések, de mivel Európának szüksége van az orosz energiára és piacra, Oroszország számára pedig a modernizációhoz elengedhetetlen az európai tőkéhez és technológiához való hozzáférés – így az együttműködésnek továbbra is folytatódnia és fejlődnie kell. Ahogy azt a Bundestag Információs Szolgálatának kiadványa megjelölte, az EU feladta az, hogy Oroszországot olyan irányba terelje, hogy az a regionális stabilitás védelmezője lehessen. Ehhez alapot a Modernizációs Partnerséghez hasonló kezdeményezések jelenthetik. 

Elengedhetetlen az Oroszország és az Európai Unió közötti kooperáció új kereteinek kidolgozása, az 1997-es Partnerségi és Együttműködési Megállapodást egy, a ma körülményeihez alkalmazkodó szerződéssel való helyettesítése, s az energiakereskedelem fő elveiről is meg kell állapodnia az orosz és uniós vezetőknek. Oroszország 2011 decemberi WTO-csatlakozása tovább bővítheti a kétoldalú kereskedelem volumenét, de az uniós befektetések növelése érdekében Oroszországnak mindenképpen javítania kell a befektetési környezetet, s törekednie kell a szabályok harmonizációjára.

Címkék:
• európai unió
• gázháború
• gazdaság
• oroszország
• wto