A Bundeswehr sem a régi már

Hevő Péter | 2012. február 21., kedd

A Bundeswehr évtizedeken keresztül - szinte változatlan formában – a régi struktúrák és elvek alapján működött. Ezen az állapoton már a két Németország újraegyesítése óta próbáltak változtatni, végül azonban csak a jelenlegi kormánykoalíció váltotta be ígéreteit. Az egykori védelmi miniszter, Karl-Theodor zu Guttenberg által bejelentett, majd az ő bukása után utódja, Thomas de Maiziere által végre is hajtott reformsorozat a Bundeswehr történetének eddigi legnagyobb átalakítását eredményezte. A kormány legfőbb motivációja a takarékosság.

A hadsereg létrejöttét, akárcsak a jelenlegi reformokat is, a pillanatnyi történelmi szükségszerűség eredményezte. De míg az 1950-es években ez elsősorban katonai kényszert jelentett, a rendszerváltás óta a folyamatos létszámcsökkentés inkább gazdasági okokra vezethető vissza. A második világháború után a megszálló hatalmakon kívül a lakosság egy része sem tartotta jó ötletnek, ha német katonák újra fegyverbe állnak. A Német Szövetségi Köztársaság megszületését követő években azonban egyre erősebb lett a fegyverkezést támogatók hangja, így végül 1955. november 12-én megalakult a Bundeswehr. 

Kattintson és jöjjön velünk Németországba!

Fontos feltétele volt a hadsereg megszervezésének, hogy a weimari köztársaság idején az akkori német haderő, a Reichswehr kapcsán kialakult „állam az államban” folyamatot elkerüljék, a vezérkar döntéseinek átláthatóságát biztosítsák. Ezt a funkciót volt hivatott betölteni többek közt a sorkatonai szolgálat, amelynek célja az állam, illetve az állampolgárok és a hadsereg közti szoros kapcsolat fenntartása volt. 

Élet a hidegháború után

A szovjet blokk összeomlását követően, 1990. április 27-én a korábban még egymásra acsargó két német állam, az NSZK és az NDK védelmi miniszterei, Gerhard Stoltenberg és Rainer Eppelmann Kölnben megegyeztek abban, hogy az egyesült Németország belépjen a NATO-ba. Június 15-én és 16-án pedig a Németország újraegyesülésének részleteiről tárgyaló Helmuth Kohl és Mihail Gorbacsov a Bundeswehr létszámának maximumát 370 ezer főben határozták meg. Ennél érdekesebb volt azonban, hogy az NDK hadseregének, a Nemzeti Néphadseregnek (németül NVA) emberi és anyagi állományával a jövőben mi történjék. 

1990. október 3-án a keletnémet hadsereget feloszlatták, kaszárnyáit és katonai állomáshelyeit többségében bezárták, felszereléseiket pedig átadták a Bundeswehrnek. Ezek kisebb hányadát az új hadsereg használta tovább, nagy részük viszont vagy megsemmisítésre lett ítélve, vagy eladták és elajándékozták azokat más államoknak. Svédország katonai járműveket „örökölt” az NDK-tól, Görögország légvédelmi berendezéseket, Lengyelország MiG-29-es, Magyarország L-39 Albatros repülőgépeket, Indonézia a Volksmarine 39 hajóját, Törökország pedig páncélosokat. Utóbbi üzlet miatt rengeteg kritika érte az akkori kormányt, ugyanis ezen fegyverek a törökországi nemzeti kisebbségek, főleg a kurdok üldözésében is bevetésre kerültek.

A Bundeswehr katonái szolgálati egyenruhában (forrás: wiki)

Az NVA katonái voltak az újraegyesítés egyik legfőbb vesztesei. A Bundeswehr csupán húszezer katonát integrált az új, „közös” hadseregbe, és a korábbi 36 ezres létszámú tisztikar 3200 tagja folytathatta csak karrierjét. Maradéktalanul ők sem lehettek azonban boldogok, ugyanis a nyugatnémet vezérkar mindannyiukat néhány ranggal lefokozva volt hajlandó alkalmazni. A hivatalos álláspont szerint a Bundeswehr tiszti rangi követelményei szigorúbbak voltak az NDK-ban alkalmazottakénál. 

A vasfüggöny lehullásával a régi-új Bundeswehrben, akárcsak a NATO-tagok többségében, identitásválság alakult ki. A látható ellenség, a Szovjetunió és a keleti blokk megszűnt, ugyanakkor új feladatok és kihívások jelentek meg világszerte. A Bundeswehr a hidegháború során egyáltalán nem vett részt külföldi missziókban, sem harci cselekményekben, legfőbb feladata az ország területének az államhatárokon belüli védelme volt. Arra, hogy az új biztonságpolitikai koncepció kidolgozásával hogyan jutott el a német hadsereg a világ számos pontjára, többek között Szomália partjaihoz és Afganisztánba, a cikk jövő heti folytatásában térünk ki. 

Nemzetközi kötelezettségek

Németország 1955. május 9. óta tagja a NATO-nak, és bár a hidegháború alatti szoros kötelék a Bundeswehr és a szervezet között már megszűnt, az országnak bizonyos kötelezettségei ugyanúgy maradtak. Ennek értelmében a Bundeswehr 5000 katonát bármikor bevetésre készen a NATO Response Force rendelkezésére köteles bocsátani, továbbá, ha egy szövetségest, egy másik tagországot támadás ér, a Bundeswehr ugyancsak mozgósítható. Utóbbira a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után, az afganisztáni háború megkezdésekor került sor, annak ellenére, hogy a lakosság jelentős tömegei már kezdetektől fogva elutasították a háborús részvételt.  

Kattintson és nézegessen képeket is!

Az ország területén lévő atomfegyverek egyébként amerikai tulajdonban vannak, még hadiállapot esetén sem lehet az Egyesült Államok elnökének engedélye nélkül bevetni őket. A szakemberek szerint miután 2005-ben körülbelül 130 nukleáris fegyvert elszállítottak a ramsteini amerikai légitámaszpontról, manapság csupán 20 atomfegyver maradt az országban, méghozzá a rajna-vidék-pfalzi Büchelben.

A német hadsereg az EU közös biztonsági és védelmi politikájának jegyében 18 ezer katonával támogatja az EU Battlegroupsot, továbbá az 1999-ben az ENSZ-szel aláírt „Standby Arrangement” szerződés értelmében további tízezer katonát biztosít békefenntartó missziókra. 2011-ben a Bundeswehr körülbelül hétezer katonája teljesített effajta külföldi szolgálatot, vett részt humanitárius bevetéseken, békemissziókban, természeti katasztrófák sújtotta övezetek megsegítésében. 

A hadsereg megnyirbálása a takarékosság jegyében

Az 1990-es évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a Bundeswehr reformját nem szabad túl sokáig halogatni. Egyrészt, mivel túl naggyá és nehézkesen koordinálhatóvá vált, másrészt pedig elképesztő összeget igényelt évről-évre. A honvédelem költségvetése például 1999-ben 47,52 milliárd márkára (24,30 milliárd euró) rúgott. A fokozatos pénzmegvonás jól megfigyelhető a 2001-2006 közti időszakban, mely alatt világviszonylatban a fegyverkezésre költött összeg 30 százalékkal nőtt, a Bundeswehr költségei viszont 9 százalékkal csökkentek

Ez azonban még mindig kevésnek bizonyult. A jelenlegi kormány pénzügyminisztere, Wolfgang Schäuble a hadügyminisztériumtól 2015-ig további 8,3 milliárd euró költségcsökkentést követelt. Ez egyben kimondta a halálos ítéletet az 56 éves német sorkatonaság felett.

Amint azt már korábban is megemlítettük, az 1950-es években az „állampolgárok egyenruhában” koncepció a hadsereg autonómiájának minimálissá tételét volt hivatott biztosítani. A Bundeswehr létszáma, illetve a sorkatonaság időtartama az évtizedek során változott. Az 1960-as években egy sorkatonának 18 hónapnyi szolgálatot kellett teljesítenie, ez 2010-re fokozatosan 6 hónapra csökkent. A hadsereg 1985-ben volt a legnagyobb, ekkor 495 ezer katona tartozott kötelékébe, közülük 230 ezren sorkatonák voltak. Teljes mobilizálhatósága azonban 1,3 milliós volt. 

A Bundeswehr katonáinak száma 1959-2010 között

2010 áprilisában az akkori védelmi miniszter, Karl-Theodor zu Guttenberg egy bizottságnak azt a feladatot tűzte ki célul, hogy a Bundeswehr létszámának csökkentésével egy kitűnően szervezett hadsereget tervezzen meg. Augusztusban bejelentette a sorkatonaság eltörlését, ezzel egy időben pedig az önkéntes katonai szolgálat bevezetését, melynek időtartamát 12-től 23 hónapban állapította meg. Időközben kirobbant plágiumbotránya, majd lemondása miatt a reformok végrehajtása már utódjára, Thomas de Maiziere-re maradt. 

A hadkötelezettség 2011. július 1-től megszűnt, a hadsereg jelenlegi állománya pedig 204 886 aktív katonából áll (2012. januári adat). Az utolsó sorkatonák „kihalásával” a szám valószínűleg 185 ezernél fog állandósulni, amelyből 170 ezer hivatásos katona lesz, hozzájuk csatolva 5-15 ezer önkéntest. A minisztérium dolgozóit sem kerülte el a válság: a korábbi 3500-as létszámot 2000-re csökkentették.

A miniszter kisebb, de modernebb hadsereget szeretne

A kevesebb katona szerényebb elszállásolást is igényel, ennek értelmében de Maiziere miniszter októberben bejelentette 31 kaszárnya teljes, további 90 részleges bezárását. Felmerült a kérdés, hogy mely kaszárnyákat érintse a negatív hullám, tudniillik mindegyik térség ragaszkodik a sajátjai fenntartásához, hiszen kisebb regionális infrastruktúrák épültek ki köréjük. Bezárásuk így egyben a munkanélküliség növekedését is eredményezni fogja. További érdekesség, hogy a hadkötelezettség eltörlése a felsőoktatási intézmények számára is komoly kihívást jelent. Több százezer fiatal férfi egyidejű beáramlása a felsőoktatásba a korábbi egyetemi keretszámok felülvizsgálatát követeli meg. A jelenlegi helyhiány olyan mindennapi jelenségekben is megnyilvánul, mint a német egyetemvárosokban jelentkező szálláshiány. 

A hadügyminisztériumban hozott döntések célja egy kisebb, modernebb, azonnal bevethető Bundeswehr kialakítása, amely főként külföldi missziókra koncentrálna. Arról azonban, hogy a hadsereg Németország határain túl hogyan teljesített, a cikk jövő heti folytatásában lesz szó.

Ehhez a cikkhez 4 hosszászólás érkezett a régi felületen. Ide kattintva megtekintheti őket.

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, ugyanakkor a szerkesztőség fenntartja a jogot a nyíltan sértő, gyűlölködő, trágár ill. reklám tartalmú hozzászólások moderálására!
comments powered by Disqus