Fejlődő cseh hadsereg
2012. február 20., hétfő
- Címkék:
- csehország
- hadsereg
Bár a cseh katonákról számos rosszmájú vicc és történet kering, a hadsereg felszereltsége a XX. században sem volt éppen rossz minőségű: ez főleg a második világháború előtti korszakra igaz. Csehszlovákia felbomlása után a két ország egymástól eltérően fejlesztette hadseregét, a földrajzi adottságoknak és a gazdasági helyzetnek köszönhetően. Ugyan manapság kevés a nagy fegyveres konfliktus, ahol a harckészség lemérhető, de a cseh fegyveres erő felszereltsége ismét megfelelő, sőt egyre jobb minőségű lesz.
Időbeli áttekkintés
Az önálló cseh hadsereg Csehszlovákia feloszlásával jött létre, 1993. január elsején: ekkor vált két részre a Československá Armáda (1954-90 között a lidová – l’udová, vagyis népi tag is a megnevezés része volt): Armáda České Republiky-ra (Cseh Köztársaság Hadserege), valamint Armáda Slovenskej Republiky-ra (Szlovák Köztársaság Hadserege). Utóbbi hivatalos neve 2002. június 30.-tól Ozbrojené Síly Slovenskej Republiky (Szlovák Köztársaság Fegyveres Erői). A hadsereg szétválasztását megkönnyítette, hogy két katonai körzetet alakítottak a közös államban. 1987-ben körülbelül 201 000 személy volt aktív állományban a Csehszlovák Néphadseregben, ebből közel 145 000 szolgált a szárazföldi egységeknél, köztük mintegy 100 000 sorozás útján került a fegyveres erőkhöz.
A nyugati támadástól való félelem miatt a fentebb említett két körzet közül a nyugati volt jobban megerősítve: itt állomásozott az első és a negyedik csehszlovák hadsereg. Az első Přibramban egy páncélos és három gépesített lövész, a negyedik Písekben két páncélos és két gépesített lövész hadosztállyal. A keleti körzetbe két páncélos hadosztály jutott, valamint egy felügyeleti parancsnokság, amelynek Trencsénben volt a székhelye. A szétváláskor 90 000 főből állt az önálló cseh hadsereg: ezt a számot folyamatosan csökkentette a NATO tagságig jutó állam. A belépés évében, 1999-ben 63 000, míg a sorozás megszüntetésének évében, 2000-ben 35 000 fő volt a hadsereg létszáma Csehországban.
A Varsói Szerződés 1991-es felbomlása után Csehország nem tudott rögtön tárgyalóasztalhoz ülni a NATO képviselőivel: ekkor főleg belső problémáival volt elfoglalva az állam. Az első lépés a közeledés útján 1994-ben történt meg, amikor a Békepartnerség (Partnership for Peace – Parnerství pro Mír) program keretén belül működött együtt más, korábban a szovjet blokk határain belüli állammal és NATO tagállamokkal.
Ebből a programból 1999. március 12-én lépett ki Csehország, amely napon Lengyel és Magyarországgal együtt teljes jogú tagja lett az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének. Három évvel a belépés után, Prága adhatott otthont a 2002-es NATO csúcstalálkozónak. Ez volt az első alkalom, hogy a keleti blokk korábbi területén rendeztek meg egy ilyen nagyszabású eseményt. A 2001-es terrorcselekmények utáni időszak első csúcstalálkozóján vetették fel a NATO Reagáló Erejének felállításának ötletét, ez végül 2006-ban, a rigai csúcson vált valósággá, valamint itt kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások hét ország: Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia képviselőivel.
A cseh hadsereg 2005-ben vált teljesen professzionális hadsereggé, ezzel megszűnt a 140 éven át alkalmazott sorozási folyamat. A hivatásos sereg koncepciója része annak a stratégiai változásnak, amely a cseh hadsereg szervezeti átalakításával, modernizációjával és létszámának csökkentésével jár. Ezt a tervezetet 2002-ben fogadták el, és a kiteljesedését 2012-re tervezték.
A cseh hadsereg felszerelése
Csehszlovákia, mint a Varsói Szerződés többi tagállama bőségesen el volt látva szovjet haditechnikával. Így a légierőben a MiG, Mi gyártású harci eszközök szolgáltak, míg a szárazföldi egységeknél a T-72 vált a hetvenes évektől a meghatározó páncélossá, a gépesített alakulatokat a BMP-1, majd BMP-2 úszóképes páncélozott lövészszállítókkal szerelték fel (licenszben Csehszlovákia is gyártotta ezeket az eszközöket, így az elnevezésük BVP-1-re és BVP-re módosult). A főleg Brünn környékére települt, elismert cseh hadiipar nem szűnt meg a második világháború után: továbbra is gyártottak saját fejlesztéseket sorozatban a csehszlovák, majd a cseh hadsereg számára, sőt exportra is jutott fegyver. Kézifegyverekben a csehszlovák hadsereg önellátó volt: még jelenleg is a hazai fejlesztésű Vz. 58 típusú géppuskát használja a hadsereg. Ugyanígy csehszlovák fejlesztés a számos alvilági leszámolás során használt, hírhedt Skorpió géppisztoly (Vz. 61) is. Páncélozott járművek terén is volt fejlesztés, a fentebb említett licenszelt BMP-k mellett a szovjet harceszközön voltak hazai átalakítások, ebből született meg az OT-90. Lengyelország és Csehszlovákia közösen fejlesztette ki a gumikerekes lövésszállító OT-64-et: a két állam ezt állította hadrendbe – szemben hazánkkal is, ahol a szovjet, BTR típusú járműveket rendszeresítették.
Önjáró löveget is gyártott a csehszlovák hadiipar, igaz ezt az állam szlovák részén, a DANA löveget exportra is szállították. A leginkább exportképes termék a kézilőfegyverek mellett az Aero Vodochody nevű cég kiképző – könnyű vadászgépei voltak, és még azok ma is. A Prága külterületén lévő gyár igen nagy múltra tekinthet vissza, nem sokkal az első csehszlovák állam létrejötte után alapították. A kommunista időkben az ország légiereje számára licenszszerződés keretein belül MiG-19 és MiG-21 típusú vadászgépeket gyártottak. Saját fejlesztésre is volt anyagi lehetőség, így jött létre az L-29 Delfin, az L-39 Albatros és már napjainkban az L-159 ALCA.Az első két típus számos légierőben, köztük a magyarban is teljesített szolgálatot. A legújabb konstrukció felől Jordánia és Irak is érdeklődött. Utóbbi ország 36 darabot rendelt, feltehetően olajért cserébe.2010-ben Petr Nečas hazánknak is felajánlotta, hogy tizennégy darab kiképző ALCA-t kölcsönözne a cseh állam pilótaképzésre, azonban az üzlet meghiúsult.
A hazai gyártású fegyverek fejlesztése (a vz. 58-as géppuskának is hamarosan lesz hazai váltótípusa), fenntartása mellett a mára elavult szovjet haditechnika lecserélésében is jól halad a cseh hadsereg. A fentebb említett OT-64-esek helyére az osztrák Pandur II lövészszállítót rendelték meg, amelyből még nem szállították le az összeset Csehországnak. A légierő jelenleg – hasonlóan hazánkhoz – svéd, Saab JAS-39 Gripen vadászgépekkel van felszerelve. Csehszlovákia szétválásakor a közös légierő rendelkezett ugyan MiG-29 típusú repülőgépekkel, ám ellentétben Szlovákiával, Csehország magas üzemeltetési költségekre hivatkozva elcserélte azokat Lengyelországgal helikopterekre, így a cseh légteret korábbi generációs szovjet repülőgépek védték a Gripenek érkezéséig.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!
Buszos utazásához a Kitekintő a busszal.hu-t ajánlja!
különbusz – személyszállítás – buszbérlés
