Öt magyar beruházás a legkárosabb projektek közt
2012. február 3., péntek
- Címkék:
- beruházás
Öt magyarországi beruházás is szerepel a legkárosabbnak titulált EU-projektek között, amelynek listáját minden évben összeállítja két civil szervezet. Az intézmények szerint idén összesen 16 milliárd eurót „pazarolt el az Európai Unió halott projektekre”.
Csehországban 12, Magyarországon és Lengyelországban 5-5, Bulgáriában és Szlovákiában 4-4, Észtországban 2, Macedóniában pedig egy uniós beruházást ítélt károsnak a CEE Bankwatch és a Föld Barátai Európa a csütörtökön közzétett jelentésében. A két szervezet minden évben összeállítja azoknak a közép-európai fejlesztési projekteknek a listáját, amelyek szerintük a legtöbb kárt okozzák a környezetnek. A lista fő üzenete: az Európai Unió a kohéziós alap pénzeivel maga is hozzájárul a környezet pusztításához.
Az összeállításban szereplő öt magyar projekt a szervezet szerint összesen 4,1 milliárd eurós befektetés igényel. Ezek közül a legnagyobb a budapesti négyes metró, amelynek megépítéséhez 170 millió euróval járul hozzá az Európai Unió, igaz, az eredetileg tervezett támogatási összeg jelentős csökkentése után. A jelentésben a szakértők azt írják, hogy a 12,7 kilométer hosszú, 16 állomásos metróvonal „a rosszul felhasznált közpénzek iskolapéldája”, elsősorban a túlméretezett infrastrukturális tervezés és a hibás közbeszerzési eljárások miatt.
Megjegyzik, hogy komoly pénzügyi problémákat okozott a projekt Budapestnek, a tőle követelt hozzájárulás miatt, holott a készítők szerint sürgetőbb lett volna költeni a felszíni tömegközlekedési fejlesztésekre. A szervezetek úgy látják, hogy csak a manipulált adatok miatt tűnhetett gazdaságilag működőképesnek az eredeti projekt, az első megtérülési számítások ugyanis nem voltak reálisak – írja a tanulmány.
A káros projektek listáján szerepel a Duna medrének kiszélesítése és mélyítése. A zöldszervezetek véleménye szerint az ezzel kapcsolatos munkálatok (gátépítés, folyószabályozás, mederkotrás, holtágak levágása) felbecsülhetetlen károkat okoznak majd a növény- és állatvilágban, az ivóvíz-ellátásban, és rombolhatják „az utolsó, folyót is magában foglaló NATURA 2000 területek összképét”. A munkálatok összesen 330 millió euróba kerülnek, az EU már jóváhagyta az ezzel kapcsolatos finanszírozási tervet, a kifizetés azonban még nem történt meg.
A tervezési szakaszban van még a salgótarjáni biomassza-erőmű, a csongrádi vízlépcső, és egy Duna-Tisza csatorna építése is, ezek összesen 2,5 milliárd eurós befektetésből valósulhatnak meg – áll a két szervezet által készített tanulmányban.
A vizsgált hét közép- és kelet-európai országban összesen 33 környezetre kifejezetten káros beruházást emeltek ki a szakértők, ezek között vannak természetvédelmi területeken áthaladó autópálya-szakaszok, szemétégetők, vasúti beruházások, repülőterek és hídépítések. Mind olyanok, amelyek a szervezők szerint fölöslegesek, aránytalanul nagy terhet rónak a környezetre, és túl sokba kerültek.
Az intézmények képviseletében Markus Trilling a kutatás bemutatóján azt mondta, az általuk készített térképből kitűnik, hogy a teljes listát nézve nemcsak néhány, szélsőséges kivételről van szó, és ha nem változik semmi, akkor az uniós pénzek az egész régióban hatalmas környezeti és társadalmi károkat okoznak”. Az uniós alapokkal foglalkozó koordinátor szerint a 2014-2020 közötti kohéziós politikáról szóló javaslatba be kellene építeni, hogy az alapból származó forrásokat nem szabad káros hatásokkal járó projektekre fordítani.
Célszerű lenne tüzetesebben is megismerni a káros projektekkel kapcsolatos indokokat. Nevezetesen a Dunáról és a Duna-Tisza csatornáról illetve azzal összefüggésben a csongrádi vízlépcsőről van szó.
1. Egy dolog, hogy léteznek a NATURA 2000 területek, de a Duna jelenleg a forrásától Bősig vízlépcsők során folyik keresztül, és Szerbiában is két vízlépcsőn megy át, közte, mint egy ház tető nélkül van a magyar szakasz. Ennek következménye, hogy gazdaságilag korlátokkal használható: nyáron a kisvizek során előbukkanó zátonyok és gátak, télen a jégzajlások miatt. Annak idején a Duna-Rajna-Majna csatorna építésének alapvető célja volt az Atlanti-óceán és Fekete tenger közötti közvetlen szárazföldi összeköttetés. A vízi közlekedés szépen is megy a Lajtán túl nyugaton, nálunk azonban a századfordulós konjuktúra után szinte teljesen megszűnt. Tehát VALAMIT kell kezdeni a Dunával. Korábban a nagymarosi és az adonyi-fajszi vízlépcsők szolgálták volna az egyenletesebb vízjárást. Magától értetődik, hogy vízlépcsők hiányában is indokolt valamilyen mederszabályozás. A zöld szervezeteknek sajnos csak a szájuk nagy, érdemi javaslataik meg semmi.
A Tiszával kapcsolatban hasonló a helyzet: a folyó Kisköréig lépcsőzött, míg onnan kihagyva, Szerbiában van egy újabb visszaduzzasztás. Ismeretes a globális felmelegedés várható hatása, azaz a már ma is tapasztalható félsivatagos éghajlat várható kialakulása, amikor aranyat ér majd minden csepp víz. Az is ismert, hogy a XIX. századi folyószabályozások, mederkiegyenesítések káros hatásaként a korábban 100 éves gyakoriságú árvizek is 10 évesekké váltak, azaz a medencében lehulló csapadék napok alatt hasznosíthatatlanul fut végig az országon. A csongrádi vízlépcsőnek tehát elsősorban víztározási szerepe lenne az aszályos napokra. A környező országokban a törpeerőművek és tározók ezreit építve igyekeznek már most fölkészülni a mostohább évszázadokra. A Duna-Tisza csatorna szerepe ugyanakkor valóban megkérdőjelezhető: a már most sivatagos maggal rendelkező Kiskunságon ez önmagában nem gátolja meg a homok leendő további terjedését.
Ezzel az erővel ne fejlesszünk semmit sem, hanem dögöljön meg az infrastruktúra! Minek élnek ebben az országban egyáltalán emberek, akik a felépítendő építményeknek a hasznát látják? Nem? Hát akkor csukjunk be mindent és fagyjunk meg a hidegben, mert más választás nincsen!
Buszos utazásához a Kitekintő a busszal.hu-t ajánlja!
különbusz – személyszállítás – buszbérlés
Megadhatja, hogy mely pontszám alatti értékelésű kommentárok ne látszódjanak.
Nincs szűrés -10 pont -5 pont -2 pont 0 pont