Alekszej Miller – a gázcsövek főnöke
2011. december 10., szombat
A közgazdaságtudomány kandidátusa. Több magas rangú orosz állami kitűntetés tulajdonosa. A legmeggyőzőbb: ő a Gazprom vezérigazgatója 2001 óta. Annak a Gazpromnak, amely a világ legnagyobb földgázkitermelője és amely a tavalyi bevételeket tekintve a legnagyobb profitot zsebre vágó európai energetikai cég. A tavalyi nyereség pedig 31,9 billió amerikai dollár. A második helyet elfoglaló Shellnek csaknem ennek egyharmadával kevesebb. A 10 éve „uralkodó" Miller nem készül távozni a közeljövőben, de hát miért is tenné.
Az 1962. januárjában az akkori Leningrádban született Alekszej Boriszovics Miller 1984-ben szerzett közgazdász diplomát a leningrádi Pénzügyi és Gazdaságtudományi Egyetemen (ma: Szentpétervári Állami Pénzügyi és Gazdaságtudományi Egyetem, rövidítése: FINEK). A ’80-as években a fiatal pétervári reform-közgazdászok köréhez tartozott, mely formációnak nem hivatalosan Anatolij Csubajsz volt a vezetője. A diploma megszerzése után mérnök-közgazdászként dolgozott a „Lenniiprojekt”-nél, egészen 1990-ig. A vállalat, amit otthagyott ma Északnyugat Oroszország legnagyobb lakónegyedekre specializálódott kutatás-tervezési és kivitelező cége.
1991 és 1996 között a szentpétervári polgármesteri hivatal nemzetközi kapcsolatok bizottságánál dolgozott először mint főosztályvezető-helyettes, majd igazgató-helyettes és alelnök. Ennek a momentumnak külön pikantériát kölcsönöz az, hogy ebben az időszakban nem más volt a bizottság elnöke, s így Miller főnöke, mint Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, jelenlegi miniszterelnök és ex-elnök. Az persze régen nem titok, hogy Putyin szereti a régi KGB-s barátait, a jogi karos ismerőseit, vagy épp a pétervári üzleti elit nagyjait maga mellett, vagy inkább mögött tudni, jó állami pozíciókat biztosítva nekik (itt gondolhatunk akár Dmitrij Medvegyev jelenlegi államfőre is, aki 1990-95 között szintén a szentpétervári önkormányzat ezen bizottságának dolgozott mint jogi-gazdasági szakértő, nem beszélve arról, hogy maga is a jogi karon végzett). Miller ebben az időszakban jelentős beruházások, például „Pulkovo” (ahol a Coca-Colának, Gillette-nek és az orosz sörgyártó óriásnak, a Baltikának is van gyára) városrész megújítása mellett foglalkozott a külföldi bankok Szentpétervárra csalogatásával csakúgy, mint éttermek fejlesztésével.
Miller Anatolij Szobcsak akkor pétervári polgármester bizalmasaként, annak 1996-os választási bukása után elhagyta a hivatalt és a „Szentpétervár Tengeri Kikötő” nevű cégnél kezdett el dolgozni, mint beruházásért- és fejlesztésért felelős igazgató. 1999-től 2000-ig a „Balti csővezeték-rendszer” nevezetű cég ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett, ami így a jelenlegi munkaköréhez hasonlóan a gáz légkörével itatódott át. MIller nem is töltött el sok időt igazgatóként, 2000-ben már Oroszország energetikai miniszterének helyettesévé avanzsált és a külföldi gazdasági kérdéseket és kapcsolatokat felügyelte. A Lenta.ru orosz hírportál is kiemeli, hogy ebben az időszakban sokan éppen Miller érdemének tekintették, hogy a Minenergo és az OPEC együttműködésével sikerült jótékony magasságban tartani a gáz árát.
2001. januárjában még az a hír járta, hogy Miller a leköszönő energetikai minisztert, Alekszander Gavrint váltja, de május végén már a Gazprom igazgatói székét foglalhatta el. A Vedomosztyi orosz lap akkori értesülése szerint maga Miller mondott le a miniszteri posztról, mert nem látott benne perspektívát. Jelölése a posztra nem kis meglepetést okozott a Gazprom-részvényeseknek csakúgy, mint az egész médiának, mert Putyin természetesen a meglepetés erejével dobta be emberét az energetika területén „aranytojást tojó cégbe”. Kinevezését követően Miller be is jelentette, hogy növelni kívánja a cég feletti állami befolyást. Az állam pedig nem tiltakozott…
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!
