Dmitrij Medvegyev négy éve: modern stagnáció
2011. december 2., péntek
- Címkék:
- medvegyev
- modernizáció
- oroszország
- putyin
Dmitrij Medvegyev elnökségét a „modernizáció szükségességéről” szóló diskurzus határozta meg, mintegy felváltva a Vlagyimir Putyin első két ciklusa során (2000-2008) kidolgozott, a stabilizációt mindennek fölébe helyező, „szuverén demokrácia” tételét. Ennek értelmében, a sajátos kulturális gyökerekkel rendelkező Oroszországot egyetlen más (elsősorban nyugati) hatalom sem befolyásolhatja önálló és egyedi politikai-gazdasági rendszerének kialakításában. Ezzel szemben Dmitrij Medvegyev számtalanszor hangoztatatta, hogy Oroszország számára a nyugati, „liberális demokrácia” jelent példát. Az új elnök ígéretet tett a gazdaság diverzifikálása mellett, derék jogászként hadjáratot indított a korrupció és a „jogi nihilizmus” ellen, értekezett demokratikusabb politikai életről és miközben sorra kötötte a nyugati országokkal a „modernizációs partnerségeket”, Barack Obamával megnyomták a „reset” gombot. Az ambiciózus program összevetése az elmúlt négy év fejleményeivel azonban azt bizonyítja, hogy Dmitrij Medvegyevnek nem sikerült Oroszországot egy dinamikusabb fejlődési irányba terelnie. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy Medvegyev ugyanúgy távozik az elnöki posztról ahogyan elfoglalta azt: egy Vlagyimir Putyinnal „kötött” személyes megállapodás révén.A hatalom forrása Oroszországban ma még mindig a személyes kapcsolatokban rejlik, igen kevés mozgásteret biztosítva mind a jogállamiságnak, mind a demokratikus politikai életnek. Ezek nélkül változást remélni viszont hiábavaló.
Válság
Dmitrij Medvegyev elnöksége kezdete után nem sokkal, 2008 őszén, robbant ki a napjainkig tartó gazdasági világválság, melynek következményeként egy idő után az energiahordozók árai zuhanórepülésben csökkentek a világpiacon. A kőolaj barrelenkénti ára így a 2008 nyarán számított 150 dollárról 2009 januárjára harmadára, 50 dollárra csökkent . A 2000-2008-as időszak során erős növekedési mutatókat produkáló orosz gazdaság eleinte ugyan magabiztosan viselte a válság kihívásait (így például Oroszország sietett a csőd szélére került Izland megsegítésére), idővel egyre hangosabban brummogott a medve az orosz tőzsdéken is, ahonnan a megrémült külföldi befektetők egymással versengve vonták ki finánctőkéjüket. A 2008-as év során 133,7 milliárd dollár értékű hagyta el Oroszországot a világ más, biztonságosabbnak és stabilabbnak vélt, piacai irányába. Az orosz GDP mindezek hatására mintegy 9%-al csökkent, miközben a rubel 40%-al gyengült a dollárral szemben a 2008 augusztusa és 2009 márciusa közti időszakban. Nem csoda, hogy 2009 januárjában a Davosi világgazdasági fórumon maga Vlagyimir Putyin miniszterelnök is úgy vélte, hogy Oroszország a világgazdaság keltette „vihar kellős közepébe került”.
„Go Russia!”: a modernizáció diskurzusa
Dmitrij Medvegyev e borús év őszén fogalmazta meg a „Go Russia!” című cikkében az új orosz gazdaságpolitika legfőbb irányelveit: miközben élesen kritizálta az ország nyersanyagoktól való „megalázó” függését (ezek adják az export mintegy 60%-át ) meghirdette a gazdaság modernizációját, illetve harcot indított a „korrupció járványával” szemben. „A válság rámutatott arra, hogy(…) az elmúlt húsz év nem volt elég arra, hogy megszabadítsuk országunkat a nyersanyagoktól való függőségétől(…) a gazdaságunk, néhány kivételtől eltekintve, nem talál fel semmi újat(…) Úgy vélem, hogy a technológia fejlesztésének mind a magán-, mind az állami szektor prioritásává kell válnia(…) Szükségünk van az európai, amerikai és az ázsiai országokkal való pénzügyi és technológiai együttműködésre”. Az ambiciózus államfő a modernizációt következő öt gazdasági területen képzelte el: (1) energetikai hatékonyság és új energiaforrások; (2) egészségügy és gyógyszergyártás; (3) atomenergia; (4) informatika; (5) űrkutatás és telekommunikációs eszközök fejlesztése.
Szintén 2009 novemberében, a Dumához intézett évértékelő beszédében jelentette be, hogy Oroszországnak szüksége van egy olyan kutatócentrumra, amelynek olyan munkakörülményei vonzóvá teszik a világ vezető kutatói, mérnökei, szoftverfejlesztői (…) számára, és alkalmas lesz a világpiacon is versenyképes innovatív termékek előállítására”. A kutatóközpont projektjének kidolgozása, intézményi keretrendszerének meghatározása, illetve a ma már „orosz Szilícium-völgynek” becézett Szkolkovó helyszínül választása 2010 első félévében történt meg. Medvegyev személyes projektjeként tekint az épülő „Innogradra”, talán nem csoda, hogy személyes jóbarátja, a „Renova Csoportot” birtokló orosz milliárdos Viktor Vekszelberg lett a Szkolkovói Alapítvány elnöke. A sors fintora, hogy miközben Medvegyev áhítattal beszélt az orosz innovációban rejlő lehetőségekről és a szkolkovói projektjet az egész társadalom számára követendő „ideológiaként” aposztrofálta, „személyes jóbarátjának” nem sikerült elkerülnie a „korrupció járványát”. Vekszelberg legutóbbi, 2011 nyarán kirobbant botrányának elsősorban magyarországi szála van: a hírek szerint a „Renova Csoport” rafinált tulajdonosa a 2008 márciusában 21,3 millió dollárért megvásárolt Krasznija Presznijában található magyar konzulátus épületét 111 millió dollárért adta tovább a nem túlzottan rafinált orosz Regionális Fejlesztési Minisztériumnak. Talán nem véletlen, hogy a külföldi partnerek az általánosságok szintjén mozgó keretszerződések aláírásán túl mindezidáig nem tettek komolyabb érdeklődésről tanúbizonyosságot Szkolkovót illetően.
Kérjük lapozzon tovább, a korrupció folytatódik!
Buszos utazásához a Kitekintő a busszal.hu-t ajánlja!
különbusz – személyszállítás – buszbérlés
