Váltakozó sikerű orosz-magyar kapcsolatok

Budapest és Moszkva kapcsolatai jelentősen átrendeződtek a rendszerváltást követően. A 90-es évek eleji elfordulást követően a 2000-es évektől hirtelen javuló tendenciák mutatkoztak. Az orosz gázfüggőség tudatában a mindenkori magyar politikai elit nem teheti meg, hogy elzárkózik Oroszországtól. Gazpromtól a Malévig: az elmúlt tíz év magyar-orosz kapcsolatai.

Két ország kapcsolatának alakulásában mindig nagy szerepet játszik az érintett államok politikai berendezkedése, az aktuális kormány külpolitikai szemlélete. Magyarországon a rendszerváltást követően hosszú évekig jellemző volt a Moszkvától való elhidegülés, és ha a magyar-orosz kapcsolatokat nem is fagyasztották be teljesen, az érdeklődés ezentúl a nyugati közeledésre fókuszált, fő célkitűzésként pedig a NATO-tagság, illetve az Európai Unióba való belépés lebegett a volt szocialista államok szeme előtt.

Magyarországon a hosszú szocialista éveket követően kialakult egy általános orosz-ellenesség, az orosz kultúra, a nyelv, illetve a politika iránt tanúsított elzárkózás a mindennapi emberek körében. A politikai viszony bár nem volt túl baráti, de gyakorlatilag komolyabb incidens sem volt feljegyezhető a 90-es évek elején.

A Fidesz 1998-as parlamenti választásokon aratott győzelmét követően azonban egyértelműen mélyrepülést könyvelhetett el a két nemzet közötti interakció. Ez csak a 2002-es, baloldali győzelemmel végződő szavazások után változott meg, ami után egyre biztatóbban alakultak Budapest és az orosz főváros külkapcsolatai.

A kétoldalú viszony akkor változott meg igazán, amikor Közép- illetve Kelet-Európában komolyabban is szóba került az EU-s integráció és a NATO-tagság. Magyarország 1999-ben lépett be az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe, és ettől fogva – nem csak a tagság miatt – fokozatosan romlottak a magyar-orosz kapcsolatok.

Az 1998-ban kormányt alakító Fidesz oroszellenes retorikája a délszláv-háború kapcsán csúcsosodott ki, amikor a magyar határon vonakodtak átengedni egy Szerbiába küldött orosz segélyszállítmányt (a konvojban ugyanis páncélozott járművek, valamint ENSZ-embargó alá tartozó üzemanyag-szállítmány is volt, egyes források szerint pedig légvédelmi eszközöket is elrejtettek a tartályautókban). Majd’ egynapos diplomáciai huzavona után a páncélozott járműveket nem, de az üzemanyag felét átengedték az országon. A történteket akkor egyértelműen a magyar-orosz kapcsolatok mélypontjaként aposztrofálták: „talán 1956 óta nem kerültek ilyen mélypontra, mint Moszkva legutóbbi lépései nyomán” – mondta Keskeny Ernő, Magyarország moszkvai nagykövete, akit nyolc nap alatt kétszer kérettek be az orosz külügyminisztériumba a segélyszállítmány záhonyi kényszerpihenője kapcsán. Az diplomaták közölték: elhalasztják Martonyi János Külügyminiszter május végére tervezett moszkvai látogatását, annak új időpontját pedig „a magyar fél további magatartásától teszik függővé”. Emellett konzultációkra hazarendelték Feliksz Bogdanov budapesti orosz nagykövetet is. 

Javulás a kormányváltás után

A 2002-es, baloldali győzelmet hozó magyar parlamenti választások után egyértelmű fellendülés volt tapasztalható a két ország kommunikációjában. A 2000-es évek elején már tisztán látszott, hogy Oroszország már nem a szocialista rendszer bukása után sebeit nyalogató medve, hanem a világ egyik legnagyobb gazdasági potenciáljával rendelkező nagyhatalma. Az MSZP kormányra jutását követően Medgyessy Péter miniszterelnök még 2002 decemberében Moszkvába látogatott (előtte utoljára Horn Gyula járt kormányfőként az orosz fővárosban, 1995-ben), és később is érezhető volt a két fél közötti közeledés.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként előszeretettel látogatott Oroszországba, megesett, hogy egy évben (2007) akár háromszor is Moszkvába utazott, de még 2009-ben, nem sokkal lemondása előtt is találkozott Putyinnal. Egy WikiLeaks által kiszivárgott amerikai távirat szerint az akkori magyar kormány erősen túlértékelte az orosz kapcsolatok fontosságát. Az elemzés szerint több oka is van, hogy Gyurcsány ennyire elfogult lett Oroszország iránt: az érzés, hogy Magyarország háttérbe szorult az EU régebbi tagjaival szemben; Gyurcsány személyes motivációi; a magyar pénzemberek befolyása. Bár a Wikileaks-táviratok hitelességével kapcsolatban vannak viták, ezek a következtetések mégis helytállónak tűnhetnek a figyelmes szemlélő számára.

Szintén az MSZP-kormány idején, még 2006-ban látogatott Vlagyimir Putyin orosz elnök Budapestre. Előtte még Borisz Jelcin járt a magyar fővárosban, 1992 novemberében (a Horn, illetve az első Orbán-kormány idején még kormányfői szintű találkozók is alig voltak).

Orbán Viktor második ciklusának elején, 2010 tavaszán meghirdette a keletre nyitás politikáját. Korábban Szentpéterváron találkozott Vlagyimir Putyinnal (2009 őszén): a találkozó tulajdonképpen pont azt hivatott jelképezni, hogy Orbán szakítana a korábban a jobboldali pártra jellemző oroszellenes retorikával.  

Orosz gázfüggőség

A magyar-orosz kapcsolatok egyik állandó szakítópróbája a gázfüggőség kérdése. Magyarországon szinte elenyésző a hazai földgáztermelés, ezért csak a külföldi importra hagyatkozhat az ország. Jelenleg a hazai gázfogyasztás 80 százaléka egy vezetéken, Ukrajnán keresztül érkezik Magyarországra, így az állam teljesen kiszolgáltatott az orosz félnek, amelyet be is bizonyított a 2009-ben kialakult orosz-ukrán gázvita. Akkor az orosz csapok elzárása következtében Magyarországra sem érkezett gáz.

A kormány szerződésben áll az orosz Gazprommal, amely 2015-ig érvényes. A jövőben szintén megmaradhat az orosz függőség, hiszen Magyarország az AGRI-val (Azerbajdzsán–Grúzia–Románia gázszállító rendszer) , a Nabuccóval, valamint a Déli Áramlattal együtt sem tudja jelentősen csökkenteni az orosz befolyást, ráadásul ez utóbbi ugyanúgy orosz gázt hozna Magyarországra, mint a most is meglévő vezetékek. Éppen ezért létfontosságú, hogy a 2015-ben lejáró szerződést milyen feltételek mellett sikerül megújítani.

MOL: magyar-orosz érdekütközések

Az utóbbi idők egyik legmeghatározóbb eseménysorozata volt a magyar-orosz kapcsolatokat tekintve a MOL ügyének alakulása. Orbán Viktor miniszterelnökként már a kormány beiktatását követően kijelentette, hogy igyekszik visszaszerezni minél több részvényt a külföldi többségi MOL-ból. Az orosz Szurgutnyeftyegaz korábban 21,2 százalékos részvénycsomaggal rendelkezett a MOL Nyrt-ben; a részvényeket az orosz cég 2009 tavaszán szerezte meg, amit élesen bírált az akkor még ellenzéki Fidesz: „A magyar kormány vagy béna kacsa, vagy Oroszország ügynöke” – jelentette ki tavaly Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke (ma külügyi államtitkár) a testület rendkívüli ülésén.

A Szurgut ezt követően nem érvényesíthette tulajdonosi jogait, mert nem fedte fel tulajdonosait, ezért a MOL nem jegyezte be a társaságot a részvénykönyvbe. Ezt az orosz cég bíróságon támadta meg, de a Fővárosi Ítélőtábla a MOL-nak adott igazat. Vlagyimir Putyin egy berlini konferencián a következőt nyilatkozta az üggyel kapcsolatban: „minden szabályt megszeg, hogy ki akarják zárni az orosz tulajdonosokat.” Végül ezt a kérdést a legutóbbi orosz-magyar tárgyalások során nagy nemzetközi visszhang kíséretében megoldották, mégpedig úgy, hogy a magyar állam az IMF–EU mentőcsomagjából megmaradt tartalékból megvásárolta a pakettet 1,88 milliárd euróért.

A MOL ügye szóba került Orbán Viktor 2010. decemberi látogatásán is, ahol Vlagyimir Putyinnal igyekeztek személyesen is ismertetni egymással álláspontjukat.

Orosz befolyás a Malévban

Szintén kényes pontja a magyar-orosz kapcsolatoknak a Malév helyzete. A magyar légitársaságot korábban orosz befektetőknek adta el az előző kormány: 2007-ben a Malévet megvette a Borisz Abramovics résztulajdonát képező Air Bridge Zrt., majd 2009-ben a Malév kisebbségi tulajdonosa az orosz Vnyesekonombank lett, ezzel a Malév a pénzintézet közvetlen irányítása alá került. De az oroszok nem tartották be a szerződés több pontját: több tízmillió eurós viszontgaranciát terheltek a Malévra, majd nem fizettek, amikor az állam le akarta hívni az orosz bankgaranciát. A légitársaság 2010. márciusban került ismét a magyar állam többségi tulajdonába (95 százalékban) egy 25 milliárdos tőkeemeléssel, majd szeptemberben újabb 15 milliárd forinttal segítették ki a céget. 

Reneszánszát éli az magyarországi orosz kultúra

A rendszerváltás után érezhető volt a szinte egyöntetű orosz-ellenesség, a kötelező orosz tanulástól való megszabadulásnak mindenki örült, az Oroszországgal kapcsolatos tudományos kutatás pedig szinte teljesen leállt. A 2000-es évek elejétől viszont újra tapasztalható az orosz nyelv iránti érdeklődés növekedése (néhány éve ez már egyre nagyobb intenzitást mutat), az orosz kultúra pedig lassan visszatalál a magyar kultúrkörökbe: egyfajta orosz reneszánsz tapasztalható Magyarországon. Nemrég a térségben először megnyílt a Ruszisztikai Módszertani Központ és Kabinet, az ELTE mesterképzései között pedig már megtalálható a ruszisztika szakirány is. Mára jóformán teljesen eltűnt a korábban jellemző oroszellenes retorika, amely nem csak a kultúrában, de az egyre növekvő turizmusban is megmutatkozik. 

Ackermann Sándor

Felkapott hírek

Friss hírek