Groznijban Oroszország más városaihoz képest kirívóan hatalmas építkezési boom kezdődött, nemrégen került átadásra egy sokmillió dolláros stadion. De Európa egyik legnagyobb mecsete is Groznijban található - a 2008-ban átadott, Ramzan Kadirov apjáról, Ahmad Kadirovról elnevezett Csecsenföld Szíve mecset.
A közelmúlt legnagyobb csecsenföldi botránya egy új üzletközpont felavatása és Groznijalapítása alkalmából szervezett fényűző ünnepséghez kapcsolódik, mely történetesen egybeesett a kormányzó 35. születésnapjával is. Az eseményen több hollywoodi sztár, köztük Jean-Claude Van Damme, Hillary Swank, vagy Vanessa Mae hegedűművész is fellépett. A fesztivál után újságírói kérdésre, mely azt firtatta, hogy honnan van Csecsenföldnek ennyi pénze, Kadirov úgy válaszolt, hogy „Allah adja nekünk…. Nem tudom, van valahonnan.” Ez a kijelentés érthetően felforrósította a kedélyeket Oroszországban és egyfajta legitimációt adott az „Elég a Kaukázus etetéséből!” kampánynak.
Kifordított nacionalizmus
Az „Elég a Kaukázus etetéséből!” mozgalom követői a költségvetési támogatások rendszerének újragondolását szeretnék elérni. A szervezők állítják, hogy a pénzügyi egyenlőtlenség az oroszok többségének valódi hátrányt jelent: azokra az adatokra hivatkoznak, melyek szerint a központi költségvetésből egy csecsenföldi lakosra évente átlagosan 50 ezer rubel jut, míg az etnikai orosz területeken élő polgároknak ötezer rubellel kell beérniük – írja a News.ru orosz hírportál.
A kampány szervezője az Orosz Polgári Unió (teljes nevén Az Oroszok Polgári Uniója Nacionáldemokrata Mozgalom, RGSZ), melynek tagjai a nacionalistáktól különböző ideológiai háttérrel, de ugyanarra a követelésre jutottak, mint a tradicionális nacionalisták: céljuk az orosz nemzeti állam – liberális gazdasággal. A nacionáldemokraták nem tagadják meg, sőt támogatják a demokratikus kormányzási formát és a modernizációs retorikát is, s ahogy a Forbes a mozgalomról közölt elemzése is említi, távol áll tőlük az Oroszország az oroszoké szlogen is. Különös figyelmet szentelnek az Észak-Kaukázusnak, azonban a hagyományos érvektől különbözően, ők a gazdasági aspektusokra koncentrálnak. Nem az a cél vezérli őket, hogy egy etnikailag tiszta orosz állam jöjjön létre, hanem - ahogy Pavel Salin politikai elemző egy ECFR publikációban megjelent véleményében kifejtette- ha felmerül bennük a Kaukázus elengedése, akkor annak indoka az, hogy a régió gátolja az ország demokratikus fejlődését, nyeli a pénzt és ömlenek onnan a bevándorlók. A kaukázusi vezetők önkénye valóban sokakat állít a mozgalom mellé: nagy vitát váltott ki, hogy a korrupció elleni harc vezetője, a blogger Alekszej Navalnij is egyetértését fejezte ki.
A Roszbalton közölt információk szerint a „nacdemek” több ezer rubelt kitevő támogatást kapnak a mozgalmukhoz. Makszim Kalasnyikov publicista szerint a hatalomban lévő reformátorok érdeke lehet, hogy a velük való elégedetlenséget és feszült hangulatot másokra terelje. Az ország összes bajáért az északk-kaukázusiakat felelőssé tenni csalogató és olcsó forrása a politikai támogatottság növelésének, így a kampány a politikai paletta szinte minden pontjáról vonz támogatókat. Sokan, sokféle indokból, sokféle céllal állnak mellé.
Az orosz nacionalisták, akik korábban az orosz befolyás növelését követelték - akár külföldön is, most egy visszahúzódó államot szeretnének. Ez tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, azonban 2011-ben a Kaukázus-kérdésre adott válaszok nagy változásokon mentek keresztül. Már nem cél - legalábbis a nacionalisták körében – az oroszosítás: pont ők szeretnék elengedni Moszkva stratégiai befolyása alól a térséget. „Oroszország túl nagy árat fizet ezen területek megtartásáért, mely nem csak, hogy azon területek elszegényedéséhez vezet, ahonnan ezt a pénzt elvonják, hanem a támogatott Észak-Kaukázus állapota is romlik. A régió továbbra is a szélsőségesek, terroristák és etnikai feszültségek táptalaja”- áll az Orosz Polgári Unió kiáltványában.
A radikálisabbak nem állnak meg a források befagyasztásánál, sőt megszüntetésénél sem. A szélsőséges nacionalisták először a bevándorlók nemzetiség szerinti kiutasítását és szűrését szeretnék elérni, majd az ezt követő lépés a kaukázusi tagköztársaságoktól északi határainál egy cordon sanitaire felhúzása lenne. Sőt többek komolyan felvetették a kaukázusi tagköztársaságok Oroszországtól való leválasztását is. Konsztantyin Krilov, a tüntetés egyik szervezője azonban nyilatkozatában elhatárolódott ettől a lehetőségtől. „Természetesen a mozgalomnak nem célja az ország feldarabolása. Az „Elég a Kaukázus etetéséből!” nem a xenofóbia vagy a Kaukázus gyűlöletének képviselője, egyszerűen szeretnénk megtudni, hogy hol van a pénz. Nem azokat tartjuk bűnösöknek, akikhez a túlzott támogatás megy, hanem azok, akik nekik adják.”
Érvek és ellenérvek
Az „Elég a Kaukázus etetéséből!” szlogen nagy népszerűsége a romló gazdasági helyzet mellett, az etnikai konfliktusoknak, és az Oroszországi Föderációban élő orosz lakosság arányának csökkenése miatti félelemnek is köszönhető. Az egyre gyakoribb nacionalista tüntetések résztvevői főként fiatalok, gyakran még iskoláskorúak. A rendszerváltás után született, lassan már választókorú generáció a csecsen kampány alatt nőtt fel, s ennek hatására mindent egy konfliktusos paradigmán keresztül lát, s a problémákat radikális eszközökkel oldaná meg - magyarázza Dmitrij Remizov.
Azonban éppen a háború, annak erőfeszítései a kampány bírálóinak egyik leghangsúlyosabb érve. Ha beváltanák a követeléseket akkor az ország integritásáért feláldozott vér és anyagi kiadások mind haszontalanná válnának. De az oroszok egyre nagyobb része gondolkodik úgy, hogy az orosz „belső külföldért” vívott küzdelem megnyerhetetlen, s így csak egy felesleges erőfeszítés – olvasható az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) honlapján megjelent elemzésében. A Levada Központ által végzett májusi közvéleménykutatásban az oroszok 27 százaléka vélekedett úgy, hogy a közeli jövőben békét teremteni az Észak-Kaukázusban lehetetlen. Arra a kérdésre, hogy mit gondolnának az Észak-Kaukázus Oroszországtól való elszakadásáról, a megkérdezettek 23 százaléka válaszolt úgy, hogy örülne neki, s csak 13 százalékok állítaná meg azt katonai úton.
Azonban a régió leválasztása hosszú távú és mélyre ható következményekkel járna: az ország további dezintegrálódásához vezethetne. De a kevésbé radikális megoldás, a támogatások csökkentése vagy megvonása is csak a jelenlegi helyzetet rontaná: az Észak-Kaukázust a létezéséhez szükséges forrásoktól vágnák el, hiszen a régióban valós gazdasági szektor nincsen – figyelmeztetett Alekszej Szinyelnyikov politológus. A kampány más ellenzői pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy a Oroszországi Föderáció más régiói, mint például az orosz távol-kelet térsége a Kaukázusi tagköztársaságoknál sokkal több pénzt kap a központi költségvetésből.
A hivatalos politika azonban nem kíván teret adni a követeléseknek. Éppen a jövőre minden valószínűség szerint az elnöki posztot újra elfoglaló Vlagyimir Putyin volt az a politikus, aki a csecsen elszakadási törekvésekre adott erőteljes válasza miatt vált híressé és népszerűvé. Számára különösen visszás lenne engedni az orosz befolyásból, azonban a növekvő elégedetlenség miatt kénytelen lesz a kialakult helyzetre megoldást keresni. Vélhetően ez lesz elnökségének egyik legnagyobb kihívása – hívja fel a figyelmet a New York Times. Radikális megoldás nem várható, hiszen ahogy az „Elég a Kaukázus etetéséből!” kampány sok ellenzője is figyelmeztet a régió geopolitikai jelentősége és az ott található természeti erőforrások miatt Oroszországnak hosszú távon megéri etetni a Kaukázust.
Medvegyev elnök október 20-án a Moszkvai Állami Egyetemen tartott beszédében élesen kritizálta a követeléseket – tudósított a RIA hírügynökség.
Az „Elég a Kaukázus etetéséből!” kampány támogatói vagy nem túl okosak, vagy egyszerű provokatőrök. (...) Ismerjük annak a következményeit, amikor Közép-Ázsia, Ukrajna és a Balti Államok térség támogatásának megszüntetését követelték”- érvelt az elnök, s rávilágított, hogy az ország 83 régiójából csak 11 tekinthető donorrégiónak. „Nem a pénzzel van a baj, amit a Kaukázusba küldünk, hanem az együttélés kultúrájának és az egymásra való odafigyelés hiányával” – nyilatkozott Medvegyev.
Egyértelműen nem megengedhető, h bármely régió kiváljék egy országból. Onnantól elindulnának a lejtőn. Oroszország integrációja forogna kockán evvel.