Csernobil: 15 évig működött még az atomerőmű
2011. május 23., hétfő
Néhány héttel ezelőtt egy kerek évfordulót ünnepeltünk: 25 éve történt az emberiség legnagyobb atomkatasztrófája, a csernobili atomreaktor balesete. 1986 április 26-án az atomerőmű negyedik blokkja robbant fel radioaktív anyagokat juttatva a levegőbe, amelyek végig söpörtek Európán. A sugárszennyezés ellenére azonban a reaktor többi blokkja tovább működött, amíg végül tizenöt évvel a katasztrófa után, 2000 december 15-én le nem állították az utolsó blokkot is. Csernobili cikksorozatunk újabb része következik arról, hogy hogyan működött az atomerőmű a baleset után és milyen veszélynek voltak kitéve az ott dolgozó emberek.
A Kitekintő munkatársai a Paksi Atomerőmű Zrt. támogatásával egy önálló projekt keretében elutaztak a csernobili zónába, a 25 évvel ezelőtt történt baleset helyszínére. A cél az volt, hogy minél hitelesebben mutassuk be olvasóinknak azt, hogy mi van jelenleg Csernobilban negyedévszázaddal a katasztrófa után. A Kitekintő 12 részes csernobili cikksorozatának az újabb része következik, a csernobili atomreaktorok működéséről a katasztrófa után.
A Csernobili – vagy más néven a Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű építéséről 1966. szeptember 29-én született döntés a szovjet pártvezetésről, és az építési munkálatokat 1970-ben kezdték el. A tervezendő legnagyobb szovjet reaktor helyszínéül egy gyönyörű természetvédelmi területet, a Polesszje régiót választották. Ez a fenyőerdőkkel borított, állatvilággal gazdagon megáldott terület mintegy 10-11 km-re feküdt Belarusz határától, és 120 km-re Ukrajna fővárosától, Kijevtől. A régióban ok kisebb falu volt, a legnagyobb pedig egy 12. században alapított 12,5 ezres város, a Csernobil volt.
Az erőmű igazgatójaként az üzbég Taskentben született Viktor Brjuhanovot nevezték ki, aki 1970 áprilisában érkezett a csernobili építkezésekre. Az erőművel párhuzamosan egy új város, Pripjaty építkezésébe is kezdtek, amely a nukleáris létesítményben dolgozók új lakhelye kellett, hogy legyen. A reaktoroktól mintegy 5 km-re épített teljesen új települést a jövő városának szánták, a szovjet ideálok által tökéletesen megtervezett mintatelepülésnek. Felhúzták az első emeletes házakat, kialakították a városi adminisztráció épületeit, a város szívében pedig a középületek helyezkedtek el: üzletel, „kultúra palotája”, szálloda, iskolák, óvodák és sportkomplexumok.
„Az atomerőmű teljesen ártalmatlannak tűnt, azt hittük, hogy örökké működni fog”
Viktor Brjuhanov
1977-re készült el az első reaktor, amelyet további három követett: 1979 januárjában a második, 1981 januárjában a harmadik, és végül 1983 januárjában a negyedik reaktor. Az első reaktornál csúsztak a határidőkkel, de a többi három blokk időre készült el – az építők és az ott dolgozók szerint éppen a négyes sikerült a legjobban.
„Problémák voltak a berendezés kiszállításával, de ez csak az elején az első blokkot érintette. Ezután a határidők már nem módosultak. Nekem úgy tűnik, hogy mind közül a négyes blokk volt a legtökéletesebb” – mondta egyik interjúban az erőmű építője, Zoja Antonyec.
A Csernobili atomerőművet „RBMK-1000” reaktortípussal szerelték fel – későbbiekben igen veszélyesnek bizonyult fajtával, amely azonban nagyon magas teljesítmény előállítására volt képes. Így az RBMK-1000 típusú reaktorok egyenként 1000 Megawattos teljesítményt tudtak produkálni (a Paksi Atomerőmű blokkjai például egyenként 440 Megawatt teljesítményűek).
A világon jelenleg még 11 "RBMK" típusú atomreaktor működik: mindegyik Oroszországban. Négy reaktor a Leningrádi Atomerőműben, négy reaktor a Kurszki Atomerőműben, és három reaktor a Szmolenszkiben.
Emellett ami nagyon fontos adat, de a Szovjetunióban érthető okokból nem hangsúlyozták: kettős feladata volt. Egy részről lakossági energiatermelést szolgáltatott, másrészt pedig hadászati célú termelés is folyt az erőműben.
A Szovjetunió legnagyobb erőművének tervezett Csernobili Atomerőműben 6 reaktort akartak építeni, amelyek összesen 6000 Megawatt teljesítményt szolgáltattak volna. Ennek megfelelően az 5-ös és a 6-os blokk építését 1981-ban kezdték el. Az ötös reaktor 1986-ra 85 százalékban készen állt, a beindítását abban az évben tervezték.
Hivatalos forrásokban meg nem erősített információk szerint a Csernobili atomerőmű mellett további 6 reaktort is építettek volna – a Pripjaty folyó másik oldalára. A szovjet atomipar ezen álmait azonban megakadályozta az 1986. április 26-án bekövetkezett atomkatasztrófa.
Kérjük lapozzon, a cikk folytatásában titkos KGB jelentésekről olvashat!
