Meddig tart ki a konzervatív-liberális egyetértés?

David Cameron és Nick Clegg már az első közös sajtótájékoztatójukon kijelentették, hogy félre fognak tenni minden ideológiai vitát és kizárólag a „nemzet érdekében” politizálnak majd. A választások óta eltelt időszakban politikusok, politológusok és más elemzők is sorra kalkuláltak a koalíció sorsát illetően. A választások utáni bizonytalan hetekben ésszerűnek tűntek azok a találgatások, melyek egy Munkáspárt–Liberális Demokrata koalíciónak kevesebb mint egy, egy Konzervatív–Liberális Demokrata koalíciónak másfél, esetleg két év élettartamot jósoltak. Négy hónappal a második szcenárió megvalósulása után érdemes egy pillanatra áttekinteni, hogy milyen a koalíció jelenlegi állapota. Széthúzás, bizonytalanság, avagy kohézió és összetartás jellemzi az összefogást? .

Cameron és Clegg közösen értékelt

A tory-liberális vezetés május óta meglehetősen gördülékeny munkamenetet produkál, félretéve az összes pártpolitikából fakadó különbözőségeket: Nick Clegg pártja engedett a jobboldal szigorúbb külpolitikájának, és a konzervatívok is „megengedőek” a liberálisok által régóta követelt választási reform-előkészületeket illetően, legalábbis egy népszavazás erejéig.

David Cameron miniszterelnök és helyettese, Nick Clegg napokban megjelent, közösen jegyzett értékelő írása megerősíti a stabil kormányzat képét. Őszintén vallanak a véleménykülönbségekről, az esetlegesen kialakuló kisebb belső vitákról, melyek beismerése – az elnökök szerint – inkább határozottságot és magabiztosságot jelent. A koalíció kritikusainak Tony Blair hetekben megjelent önéletrajzi regényével üzentek, amely "megmutatta, hogy a klikkesedés és az érdekellentétekből fakadó furakodások miként tudtak lebénítani egy kényelmes többségben kormányzó Munkáspártot."

Kattintson és nézegessen képeket Londonról!

Cameron és Clegg a feltételek nélküli, modern, felelős politizálást tekintik prioritásnak, hiszen a munkáspárti kormányzás öröksége óriási kihívásokat állít a koalíció számára. A nyáron bejelentett 6 milliárd fontos megtakarítást tartalmazó vészköltségvetés csak tűzoltásnak tekinthető. A minisztériumok 25-40 százalékos megszorítása 2011-től következik, amelyet a jóléti rendszerekre szánt pénzek további megkurtítása követ. A kormánykoalíció eltökéltnek tűnik a restrikciós politikát illetően, melynek hosszú távú eredménye az alacsonyabb kamatokban, és a gazdaságba vetett bizalom visszaállásában jelentkezik.

A kormányzat programja azonban nem merül ki a rekordmértékű költségvetési hiány lefaragásával. A konzervatív-liberális kormány paradigmaváltással szeretné az országot minden tekintetben jobban működővé tenni. A gazdasági, a politikai és a társadalmi alrendszerek és mechanizmusok átalakítását két fontos szempont köré kívánják építeni. Elsőként: minden döntés meghozatalakor kizárólag a hosszú távú érdekeket kell figyelembe venni. A korábbi évek rövid távú gondolkodás helyett, a cél jövőbe történő befektetés lesz. A második szempont a központi hatalom decentralizálása. A brit kormány a döntéhozatal egy jelentős részét a kisebb közösségek kezébe szeretné adni. A jövőben ez a szemlélet lesz uralkodó az oktatás, az egészségügy és a közigazgatás átalakításakor is.

Koalíció sorsa

A koalíció léte egyelőre megkérdőjelezhetetlen, de kétségtelenül várhatóak olyan ügyek, események melyek merőben más elképzeléseket generálnak a szereplőkben. Ilyen lehet a kormánypártok népszerűségének fokozatos erodálódása, vagy a 2011 májusában tartandó választójogi reformról való népszavazás kérdése. Már most világos, hogy a Konzervatív Párt a jelenlegi „győztes mindent visz” rendszer megtartása, míg a liberálisok a „vagylagos szavazat” (alternative vote) bevezetése mellett kampányolnak majd. Azért is lényeges kérdés ez minden politikai szereplő számára, mert elnézve a választási eredmények trendjét, Nagy-Britannia többnyire egypárti többséget adó választási rendszere a jövőben már egyre többször eredményezne koalíciós kényszert a hatalomra vágyó pártok között.

Címkék:
• david cameron
• konzervatív párt
• liberális demokraták
• nagy-britannia
• nick clegg