Oroszország is fél a sugárfertőzött élelmiszerektől

Címkék:
• atomkatasztrófa
• atomreaktor
• belarusz
• csernobil
• sugárzás

Kattintson és nézegessen képeket Belaruszról!

Belarusz még mindig nem heverte ki az 1986-ban történt csernobili katasztrófát, amely hatalmas területeket tett használhatatlanná és emberi életre alkalmatlanná. Még jelenleg is néha-néha hallani lehet az amúgy kevésbé szennyezett területeket ért újabb károkról: így például még 2010 márciusában is jelentettek arról, hogy egy kisebb mennyiségű sugárdózist tartalmazott a belarusz fővárosra, Minszkre lehullott eső.

Nem hiába jelent meg néhány hónappal ezelőtt, 2010. április 22-én egy speciális atlasz is, amely jelölte a radioaktivitással még mindig szennyezett területeket, illetve javaslatokat adott ahhoz, hogy hol nem érdemes fogyasztani vagy vásárolni élelmiszereket.

A szakértők szerint a sugárfertőzött belarusz területeken előreláthatólag 2056-ra fog csökkenni számottevően a radioaktivitási szint. Ennek ellenére a belarusz kormány 2010. július végén egy új programot fogadott el a szennyezett területek újbóli megművelésére, sőt, a Belarusz Rendkívüli Balesetek Minisztériumának első helyettese, Anatolij Zagorszkij a Ria orosz hírügynökségnek elmondta azt is, hogy 2010 júliusáig már a szennyezett földek 6%-át művelés alá fogták.

A nemzetközi közvélemény nem igazán figyelt fel a Belaruszból érkező hírekre, és úgy tűnik az egyetlenek, akiket ez komolyan foglalkoztatja, az a belarusz ellenzék, és az oroszok, akik attól félnek, hogy az Oroszországgal vámunióban lévő Belarusz felől radioaktív élelmiszer érkezne. A belarusz kormány persze igyekszik eloszlatni az aggályokat, és új, forradalmi technológiákról beszél, amelyek minimalizálhatják a szennyezés mértékét. Így például a termőföldbe mész-tartalmú anyagokat és megnövelt ásványi anyag tartalmú műtrágyákat telepítenek, hogy csökkentsék a növények által elnyelt veszélyes anyagok mennyiségét.

Az ellenzék pedig azzal vádolja Alexander Lukasenkót, hogy saját politikai ambíciói miatt teszi kockára a belarusz lakosság életét: ebben biztosan van némi igazság, ugyanis Lukasenkó már régóta tervbe vette, hogy egy saját atomreaktort épít Belarusz területén, ám eddig a keserű tapasztalattal rendelkező lakosság ellenállásába ütközött. A belarusz elnök ezzel a húzással most talán azt igyekszik bebizonyítani, hogy az ország már kezdi kiheverni a csernobili katasztrófa következményeit, és a helyzet normalizálódott. Erről tanúskodhat az is, hogy akárcsak a most elfogadott, 2020-ig kidolgozott csernobili program, a belarusz atomreaktor megépítése is 2020-ig van kitűzve: addig Lukasenko szerint az atomerőműnek el kell készülnie.

A belarusz ellenzék egyik tüntetése a kormány
csernobili politikája ellen

Miközben a hatóságok igyekeznek meggyőzni a lakosságot, hogy minden újra művelés alá fogott területen termelt élelmiszer meg fog felelni a normáknak, azt ők sem tagadják, hogy nem mindenhol sikerül semlegesíteni a radioaktív hatásokat. De a hatóságok állítása szerint a radioaktív élelmiszerek további feldolgozásra kerülnek, hogy kizárólag tiszta anyagokat nyerjenek ki belőlük: például növényi olajokat, alkoholt vagy vetőmagokat.

A belarusz hatóságok szerint az országban több mint 820 olyan szervezet van, amely jogosult a mérések elvégzésére, és amelyek folyamatosan ellenőrzik az élelmiszerek minőségét. Ha valamelyik gazdaságban szennyezett terméket találnak, akkor az a gazdaság öt éven keresztül szigorított megfigyelés alatt lesz – állítanak a kormány emberei.

Ennek azonban teljesen ellentmond a belarusz tudósok, független szakértők állásfoglalása. Így a Belarusz Nemzeti Akadémiának a tagja, Iván Nikitcsenko arról számolt be, hogy valójában tömeges szabálysértések történnek, és az élelmiszerek nagy része nem részesül megfelelő ellenőrzésben. Nikitcsenko és társai 2009 őszén ellenérzéseket tartottak Minszk piacain, és csupán egyetlen egy eladó rendelkezett tanúsítvánnyal arról, hogy tiszta produkciót árul.

Iván Nikitcsenko azonban ennél is többet állít: nevezetesen, hogy a kormány által megállapított sugárzási határértékek nem jók, túlságosan önkényesek és azokat felül kell vizsgálni. A professzor már 2009 októberében fordult Alexander Lukasenkóhoz, hogy vizsgálja felül a „lakható területek” határértékeit, ugyanis a jelenleg biztonságosnak ítélt területeken is jelentős sugárzási dózist kapnak az ott lakó emberek. Nikitcsenko nem kapott választ a felhívására.

Kérjük lapozzon, oknyomozó riportunk a következő oldalon folytatódik!