A világgazdaság ciklusai, vagy a kapitalizmus vége

Marján Attila - geopoly.blog.hu
2010. június 10., csütörtök

A világgazdasági válság tetőzésekor, vagyis nem is olyan régen divat volt temetni a kapitalizmust; nemcsak Keynes, de Marx is divatba jött világszerte. Kína példája, vagyis az állami diktatúra által kontrollált piacgazdaság sikere tovább erősítette ezt a hitet. Most azonban éppen a túlköltekező államok csődjét látjuk Európa-szerte, a kínai csoda pedig sokkal törékenyebb, mint azt gondolnánk.

Tudni kell, hogy a gazdasági válságok ugyanúgy hozzátartoznak a kapitalizmus történetéhez, mint a háborúk vagy a technikai találmányok. A nyugati világ első pénzügyi vihara 1632-ben tört ki, amikor a Német-Római Birodalom leértékelte a pénzérméit, egész Európát pánikba ejtve. Néhány évet kellett csak várni a kapitalizmus első buborék-válságára. 1637-ben tört ki Hollandiában a tulipán-lufi válság. Ez lényegében semmiben sem különbözött a modern buborékválságoktól, mint amilyen a 2001-es internet, vagy a 2007-es jelzáloghitel-buborék volt. Egyszerűn az történt, hogy a spekuláció miatt néhány év alatt az egekbe szökött a tulipánhagymák ára, aztán egyszer csak kipukkant a lufi, és a hétfőn még kisebb tengerjáróhajók áráért adott és vett tulipánhagymák visszanyerték valódi identitásukat: kicsi, gyorsan rohadó gumók lettek, amik pont annyit érnek, mint egy tulipánhagyma. 1720-ban a „Déltengeri buborék” sokkolta a derék kapitalistákat és még nyolc másik a 18. század végéig. További húsz válság borzolta még a 19. század során a kedélyeket és tette rendbe gazdasági rendszer árérték érzékét. A legtöbb válság a 20. században esett, és a gazdaság fejlődése miatt értelemszerűen ezeknek volt a legjelentősebb hatásuk is. Nyilvánvaló, hogy minél fejlettebb és integráltabb a globális gazdasági háló, annál sérülékenyebb is. Nem véletlen, hogy Afganisztán felől bármilyen erejű válság kitörhetne, észre sem venné azt. A 33 20. századi gazdasági válság közül az 1929-es Nagy Gazdasági Világválság volt a legszörnyűbb. A második legnagyobb az 1987-es tőzsdei összeomlás volt. Míg a Nagy Válság borzasztó gazdasági és társadalmi következményekkel járt, beleértve a nácizmus és a bolsevizmus megerősödését is, az 1987-es összeomlás hatása jórészt a pénzpiacokra és a tőzsdékre korlátozódott. De azóta sem tudja senki, hogy a brutális tőzsdei összeomlásban mekkora szerepe volt a gyenge gazdasági alapoknak és mekkora a pszichológiának, az öngerjesztő pániknak, ami minden kapitalista válság egyik fontos eleme. Egy tapasztalt amerikai tőzsdei elemző vélemény szerint a válság emberi érzésekről szól, a kapzsiságról és a félelemről. A mai millió szállal összekötött globális pénzügyi rendszer pedig másodpercek alatt képes a kapzsiságot és a félelmet elrepíteni a világ bármely pontjára, ahogy képes elvinni az optimizmust, vagy éppen a beruházásokhoz nélkülözhetetlen dollár vagy euró milliárdokat is. A 2008-as válság átvette a második helyezést az 1987-es válságtól, ami a híres Fekete Hétfőn tört ki. Az aranykorok, amik töretlen fejlődéssel és meggazdagodással járnak mindig felelőtlenné és tunyává teszik az embereket, akiknek az emlékezte – beleértve még a körülrajongott tőzsdegurukat és társadalomtudósokat is – nem terjed tovább néhány évtizednél. Ilyenkor mindenki elhiszi, hogy a tulipánhagyma, vagy az internetrészvények, vagy az ingatlanok ára örökké csak emelkedni fog. Ahogy azt is, hogy a bank őszinte, amikor a kockázat megszűnéséről, az áruházlánc a korlátlan költekezés veszélytelenségéről, a politikus pedig a növekedés örökkévalóságáról beszél. Az aranykoroknak szerencsére mindig vége szakad, általában már jóval azelőtt, hogy azt a társadalom azt észrevenné. És félreértés ne essék: nem a piac erkölcstelen vagy ostoba, hanem mi magunk. A világ egyik leggazdagabb emberének és legnagyobb tőzsdésének, Warren Buffettnek a mondása az, hogy „Félj, amikor a többiek kapzsik, és légy kapzsi, amikor a többiek félnek!” Gyakran a hiszékenységünknek esünk kollektíven áldozatául: a kapitalista válságok között egy sem akadt, amikor az emberek ne hitték volna, hogy valamilyen szellemi, technikai, vagy üzleti újítás ne írta volna át az alapszabályokat. Az ember felszabadítva érezte magát a józan ész szabta korlátok alól. Az alapvető szabályok azonban nem csak egyszerűek, de változatlanok is. De addig semmi baj nincs, amíg a kapitalizmus mechanizmusai nem csak arra képesek, hogy a munkát jutalmazzák, de arra is, hogy kapzsiságot és a tespedést könyörtelenül megbüntessék. Ennek tükrében kimondottan ironikus amikor a hatalomért szinte mindenre képes politikai elitek világszerte az erkölcstelenség tűrhetetlenségéről prédikálnak.

A válságok a kapitalizmustól függetlenül is a az emberi történelem szerves részei voltak. Kultúránként eltérő a válságok megítélése. A jóléthez és békés fejlődéshez szokott posztmodern nyugati világ számára, amelyik még halványam emlékszik a harmincas évek éhínségeire és az azt követő kataklizmákra a válság rémisztő kellemetlenség. A kínaiak – akik sosem éltek át kapitalista válságot, de sok ezer éves kulturális tudatuk számon tart számos polgárháborúkkal és anarchiával terhelt időszakot – két karakter kombinációjával jelölik a válság szót: veszély és lehetőség. A keleti psziché egyébként sokkal kevésbé okkereső és lineáris, mint a nyugati, részben ez is az oka annak, hogy a nyugati kultúrában alakult ki a világgazdaság ciklusosságának – így az időről időre bekövetkező válságoknak is – a rendkívül szofisztikált elméleti magyarázatrendszere, amit a következőkben röviden áttekintek.

Nyikolaj Kondratyevet Sztálin Szibériába száműzte, és 1938-ban halálra ítélte, mert nem tetszett neki a közgazdász elmélete a gazdasági ciklusokról – megdöbbentő, hogy milyen dolgokért lehetett egykoron golyót kapni a fejbe. Kondratyev ciklusainak erejét mégsem a diktátor haragja bizonyítja, hanem az, hogy többé-kevésbé igazolhatóan tényleg ott hullámzanak háborúk, gazdasági krízisek, boldog békeidők, politikai válságok egyszóval az emberi történelem színfalai mögött.

A múlt ciklusait azért kutatja az ember olyan nagy igyekezettel, mert a jövő takarja előre jelezni. Egyáltalán miért vannak ciklusok, vagyis miért vannak idők, amikor gazdaság nő és olyanok, amikor gyárak zárnak be és éhínségek pusztítanak? Nos, végtelenül leegyszerűsítve azért, mert a termelés, az ember munkája nem egyenletes, de mindig létezik valamiféle egyensúlyi pont, aminél se többet, se kevesebbet nem szabadna termelni, de a gazdaság ezt nyilvánvalóan nem tudja, és időről időre eltávolodik ezektől az egyensúlyi pontoktól, amíg be nem következik a krach. A túltermelési, túlértékelési válság. Hosszú fellendülés után elkerülhetetlen a csőd és a recesszió. A baj az, hogy sosem lehet tudni, hogy az mikor következik be és milyen súlyos lesz. 2008 végén, a gazdasági válság tombolása közepette az angol királynő feltett egy egyszerű kérdést az ország legnagyobb koponyáinak: „És uraim, mondják, hogy lehet, hogy ezt senki sem látta előre?”. Természetesen válasz helyett mindenki megszeppenve a cipőjét nézegette. Sokan úgy gondolják, hogy a múlt ciklusai és válságai talán eligazítanak. A ciklusok kutatása a 19. század közepén kezdődött, ekkor fedezték fel először a középtávú, majd a 20. század elején a hosszabb távú konjunktúraciklusokat. A négy legfontosabb ciklus a Kitchen, a Juglar, a Kondratyev és a Braudel hullám. Létezik még számtalan másik is, hiszen a témával foglalkozó közgazdászok mindegyike el akart nevezni magáról egy hullámot, de ezek szóra sem érdemesek.

Az első a rövidtávú Kitchen-ciklus, amelyet készletezési ciklusnak is neveznek, ez egy körülbelül 3-4 éves hullámzása a gazdaság teljesítményének. A készletezés összefügg a rövidtávú készletfelhalmozással és a készletektől való megszabadulással, vagyis a cégek rövidebb távú szemléletével. A rövid távú Kitchen ciklus után, ami nem is egy igazi makrogazdasági hullám, következik időtávban a Juglar-ciklus, amely 7-13 éves és nevezik kereskedelmi ciklusnak is. Ezt már a 19. század hatvanas éveiben felismerték. Mélypontját túltermelési vagy éppen pénzügyi válságok mutatják. Egyébként a Juglar-ciklusok azok, amikre a politika képes reagálni, egyszerűen azért mert intellektuálisan és a politikai váltógazdaság szabályai szerint logisztikailag is ez a maximum időkeret, amit képes befogni. Amikor anticiklus politikáról, gazdaságélénkítésről, válságellenes csomagról beszélünk, akkor valójában ennek a hullámnak a gonosz oldalával való küzdelemről beszélünk.

A harmadik periódus az úgynevezett Kondratyev-, vagy hosszú hullám. A Kondratyev-hullám 50-60 éves távlatot fog át és felívelő illetve egy hanyatló időszakra osztható. Hogyan jutott a névadója ezeknek a hullámoknak a nyomára? Megvizsgálta az USA, Anglia és Franciaország árait, bérszínvonalát, kamatlábát, ipari termelését és nyersanyag felhasználását. Ezekből az adatokból bontakozott ki a szeme előtt egy másfél évszázadon át futó hullám, de emellett még az is kiderült, hogy a legtöbb forradalom és háború a fordulópontok környékén tört ki. Akadnak, akik a hosszú hullámokat négy fázisra osztják. Az első a tavasz fázisa, a gyors növekedés ideje: a munkanélküliség csökken, nő a termelékenység, és az árak viszonylag stabilak maradnak. A gazdaság dolgos ifjúkorát éli. A nyár időszaka elhozza a lelassulást, a gazdaság eléri a teljesítési és erőforráshatárait, beköszönt egy rövid figyelmeztető recesszió. A recesszió helyre rázza a gazdaságot, a társadalom megnyugszik, de szemlélete erősen fogyasztásorientált lesz, az árak elkezdenek az égbe szökni. Aztán a rendszer összeomlik és téli depresszió lesz úrrá rajta. Egy komoly három-négy évig tartó válságot egy évtizedes deflációs pangás következik. Ismerős?

Kondratyev-ciklust többféleképpen szokták magyarázni, egyesek szerint azért létezik, mert egy generáció  aktív munkában töltött életé 23-30 év, vagyis a ciklus egy alperiódusának időtartama. Mások viszont a nagy technikai találmányok, vagy a nagyberuházások (vasút, oktatás) hatásának a gazdaságban való végighullámzásához kellő időt rendelik a Kondratyev-ciklusokhoz. Vannak, akik szerint a következő Kondratyev-ciklus a nanotechnológiai forradalomra alapozott időszak lesz majd. Egyébiránt az eddigi ciklusoknak is megvan a technológia vezér innovációja, ami mindig képes volt egy új korszakot nyitni a történelemben. Az első ciklus (1790-1842) találmánya a gőzgép volt, a másodiké (1843- 1897) a vasút, a harmadiké (1898- 1949 a villamos energia és a gépkocsi, a negyediké (1950-2000) a repülő, atomenergia, biotechnika, stb. voltak.

A negyedik, leghosszabb ciklus felfedezése, ami a 20. század nagy gazdaságtörténésze Fernand Braudel nevéhez kötődik, az évszázados, úgynevezett szekuláris hullám. Ez a legmélyebb, szinte mozdulatlan struktúrák változása, ami csak 100-200 éves periódusokban, tehát igen hosszú időtartam alatt figyelhető meg. Igaz, a világ felgyorsulása miatt a hullámhegyek közelebb kerülnek egymáshoz, vagyis míg korábban 200 évig tartott egy ciklus, mára száz évre szűkülhet. Ez a hullám olyan nagy átfogó rendszerek változásait követi, mint a mezőgazdaság és az ipar egymáshoz viszonyított aránya, vagy a szolgáltatások és az ipar egymáshoz mért jelentősége.

A hullámhívők szerint a négy egymás alatt, mellett, mögött hullámzó ciklus adja meg a gazdaság, sőt a történelem ritmusát, és ha két hullám csúcsa, vagy mélypontja találkozik, az katasztrofális következményekkel jár az emberiség számára. A napóleoni háborúk utáni évtizedekben, Európa egyik legbizonytalanabb időszakában éppen egy évszázados és egy Kondratyev hullám csúcsai estek egybe. Az 1873-as tőzsde- és gazdasági válság egy Kondratyev és egy Juglar találkozása idézte elő. Az 1929-es világválság pedig egy Kondratyev-ciklus mélypontjára esett. Kondratyev egyébként szerencsésen időzített: 1926-ban jelentette meg az írását, akkor, amikor a Nyugat gazdasági fellendülése megtörhetetlennek tűnt. 1929-ben aztán mindenki rohant a könyvtárba a szovjet tervközgazdász cikkéért. A hetvenes évek olajválsága valóságos hullámtumultus volt: Juglar, Kondratyev és Braudel fordult egyszerre.

A ciklusok ilyetén elemzése sok hasonlóságot mutat a kabbalisztikával. Nem véletlen, hogy sok közgazdász pancserkedésnek tartja az egészet, ahogy az sem véletlen, hogy a közgazdászok másodvonala, aki arra nem volt képes, hogy a nevét valamelyik hullámnak kölcsönözze, elkezdte a hullámok közti matematikai összefüggéseket keresni és hirdetni. Így jutottunk az afféle igazságokhoz, hogy 1 Kondratyev = 3 Kuznets = 6 Juglar = 12 Kitchen.

Mindezzel együtt a ciklusok elemzése bevett gyakorlat a jövő előrejelzésében, és az esetek nagy részében hasznos is, ha kellően hidegfejjel alkalmazzuk. Abban mindenképpen segítenek, hogy elkerüljünk olyan rémisztően elhamarkodott kijelentéseket, mint, hogy a kapitalizmusnak vége…

Kapcsolódó anyagok

Az eddigi vélemények
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, ugyanakkor a szerkesztőség fenntartja a jogot a nyíltan sértő, gyűlölködő, trágár ill. reklám tartalmú hozzászólások moderálására!

Nagyon nem örülök, az ilyen írásoknak ! Ha valaki nem értette a világot, akkor ebből biztosan nem fogja megérteni .

Ha figyelmesen olvasott, akkor csak a zűrzavar növekedik a fejében. Legjobb átfutni és azt mondani : íme, még haszontalan felesleges mellébeszélő poszt.

Kár érte, mert ennél rövidebb terjedelemben lehetett volna értelmeset és hasznosat is írni ...

ßƴßɍᶙɱƴ|4 éve |Permalink|Komment elrejtése

Sorge, neked vajon mikor fog feltunni, h. nem az irasokkal van a gond, hanem a Te ekepeszto gondolkodasoddal? Amit nem vagy kepes megerteni,azt kapasbol lefikazod? Milyen jogon teszed mindezt? Vannak esetleg ertekezeseid folyoiratokban, amiket arra erdemesnek talaltak, h. publikaljak? Ha meg neked felfoghatatlan, akkor minek is erolkodsz allandoan itt? Ha nem megy bele a fejedbe, hat nem megy....

    Már válaszolt
  • Sorge ( 4 éve )
@ßƴßɍᶙɱƴ:

Nincs abban semmi rendkívüli dolog, hogy teljesen ellentétes állásponton vagyunk .

Én általában megírom, hogy milyen történések várhatók a világban. Azt is megírom, hogy szerintem ki áll az igazság oldalán . Úgy tűnik, hogy ez sérti a te érdekeidet. Sajnálom, de körül kellene nézned, akkor megláthatnád, hogy rossz oldalon állsz.

Ami az én értekezéseimet és publikációimat illeti, - valóban egyelőre csak a kommenteket írok . De egyre több késztetést érzek, hogy blogot indítsak .

Üdv .

ßƴßɍᶙɱƴ|4 éve |Permalink|Komment elrejtése

Amikor Te azt ajanlottad mindenkinek, h. szabaduljon a zold wc papirtol mert hamarosan az utcan fogjak seperni mert elvesziti az erteket, hiszen csak egy apirfecni, aminek nincs ellenerteke? Pompas kis javaslat, es akik ezen az allasponton vannak, azok most beszoptak ugy 16-18%-os minuszt, veled egyetemben. Mert gondolom Te is gyorsan eladtad az osszes USD-et, EUR-ert? En nem vagyok egy nagy publicista, de a talalati aranyom gazdasagi-irany kerdesekben mesze 80-85% feletti, es ez a hsz-bol is kitunik. A blogodat pedig hozd letre, ne pedig gondolkodj rajta! Ird le az elkepzeleseidet, tamaszd ala logikus ervekkel, szamokkal. megtortent esemenyekkel, hivatkozasokkal, h. minel hitelesebb legyen. En ott leszek, es minden igyekezetemmel azon leszek, h. segitsem a munkadat olyan kerdesek felvetesevel, ami emeli majd a blog-vita szinvonalat.....

    Már válaszolt
  • Sorge ( 4 éve )
@ßƴßɍᶙɱƴ:

A dollárral kapcsolatban én nem rövidtávú előrejelzéseket adtam. Hosszabb távra tekintek előre.

Az biztos, hogy a dollár mesterségesen van életben tartva. Az is biztos, hogy sokkal több dollár van kint a világban, mint amennyit a mögötte lévő értékfedezet megengedne. Ebből a fedezetlen dollártömegből vásárolták az amerikai alapok a világ tőzsdei részvényeinek majdnem 80 %-át . Ilyen módon Amerika manipulálja a világ tőzsdéit .

Kína nem baráti megfontolásból hitelez Amerikának . Kína azt szeretné hogy Amerika adósfüggőségbe kerüljön . Ehhez visszafizethetetlen mennyiségű hitelt kell az adósra rátukmálni . Most ez történik. Amikor Amerika adóssága elér egy szintet, akkor Amerika nagy bajban kerül . Ez bekövetkezhet 0-2 éven belül . Attól függően,hogy mennyire lesz egység a világban, Amerika ellenfelei között . Jelenleg ez az egység folyamatosan erősödik .

Az adósság elől Amerika a dollár leértékelésével, vagy pénzügyi csőddel próbálhat meg kimenekülni . Mindkét esetben a dollár, súlyos értékvesztést fog elszenvedni .

Reménykedem, hogy a fegyveres világháború elkerülhető lesz.

Brumy, amit a blog létrehozásáról írtál nekem, az nagyon kedves tőled. Váratlanul ért, szinte meghatódtam. Köszönöm .

ßƴßɍᶙɱƴ|4 éve |Permalink|Komment elrejtése
@Sorge:

Ezt a postot mar egyszer elolvastam Toled, de mivel off, ezert nem reaglok ra. Minden ertelmes dolgot namogatok, foggetlenul az allaspontomtol. Mivel ebben az orszagban nem Te vagy az egyetlen USA-fobias, ezet erzem kotelessegemnek a dolgok mas szogbol torteno megvilagitasat, ezzel is hozajarulva Nemzetunk elmeleti-gazdasagi feljoldesehez. Hiszem, h. a dolgok a tarsadalmak szintjen kezdenek el mukodo egessze valni, es nem forditva. Azt latom, h. a politikusok mindenhol a vilagban, csak es kizarolag kart okoznak, ezzel hajtjak azoknak a malmara a vizet, akik az ostobasagainkbol szepen profitalnak, kiralykent elnek. A poluitikusok elszorjak a rengeteg lovet, Mi meg fizetjuk amig csak elunk, a bankarok meg ekozben jokat rohognek a sok kokler, magat ertelmiseginek vallo politikusnak nevezett kullancson. De ezt megerdemeljuk, mert erre nekunk szuksegunk van, mert elhitettek velunk, mi meg beszoptuk...ezt is...

Vizionalok Magamnak egy politika mentes vilagot, mindjart jobb lesz a napom:)

    Már válaszolt
  • Sorge ( 4 éve )
Ragnarök|4 éve |Permalink|Komment elrejtése

Jó kis írás volt, különösen a vége tetszett. Így már meg lehet érteni, hogy a kínaiak is miért borulnak le egy bizonyos teknős páncéljának a szerkezeténél és eredeztetik belőle a Feng Shuit, ami akár lakásberendezésre, akár az üzleti életre alkalmazható. Netán elődeink 4-5.000 évvel ezelőtt picit jobban értették a dolgok menetét, mint ma a Deep Blue számítógép korszakában?

@ßƴßɍᶙɱƴ:

Ha nem szimpatikus neked a politikus szó, akkor lehet a politikusokat vezetőnek vagy irányítónak is hívni. Hiszen valójában ezt kell csinálniuk, - vezetni, irányítani .

Csak persze gyakran FÉLRE vezetnek.

Szóljon hozzá Ön is a témához!
Kommentáláshoz, értékeléshez kérjük, lépjen be!

Ha Ön rendelkezik google-, yahoo-, liveID-, twitter-, facebook-, vagy openID azonosítóval úgy ide kattintva külön regisztráció nélkül is beléphet a Kitekintőre! Elsősorban ezt a megoldást ajánljuk!

Ha Ön nem rendelkezik a fenti listában felsorolt azonosítók egyikével sem, vagy nem kívánja őket a Kitekintőre való belépésre használni, úgy klasszikus módon, helyi, kitekintős azonosítóval itt tud belépni. (Az első megoldás jövőbe mutató és szebb is:) )

 Emlékezzen?