Szerb gyász és albán öröm a NATO-támadás évfordulóján

Könnycseppek és örömünnep

Kattintson és nézze meg a szerb fővárost!

Szerdán délben Szerbiában újra légvédelmi szirénák hangja szakította meg a csendet. A balkáni állam történetének egyik legsötétebb korszakára emlékeztek országszerte. A több mint egy évtizede kezdődött NATO-akció katasztrofális csapást jelentett Szerbia számára. A bombázások 73 napja alatt a szerb gazdasági infrastruktúra szinte egésze megsemmisült, de komoly károkat szenvedtek iskolák, kórházak és más civil célpontok is.

Összesen 540 épület, 58 híd és 30 ezer otthon dőlt romba. Különböző becslések alapján a halálos áldozatok száma 1500 és 3500 közé tehető. A megemlékezés csúcspontján a szerb ortodox egyház feje, Irinej pátriárka, a belgrádi Szent Márk templomban tartott megemlékezést az elhunytak tiszteletére.

A légitámadás 1999. március 24-én kezdődött közép-európai idő szerint este nyolc óra körül, amikor az első bombák lehullottak Belgrád és Koszovó területén. Az akkori jugoszláv elnök, Slobodan Milosevic már fél órával korábban bejelentette a hadiállapotot, miután kudarcba fulladtak az egyeztető tárgyalások Koszovó sorsát illetően a franciaországi Rambouillet-ban és a jugoszláv hadsereg folytatta katonai akcióit jugoszlávia albánok lakta tartományában.

Az égő Belgrád 1999-ben.
Középen az Usce toronyház, Szerbia legmagasabb épülete.

Ami szerb oldalon szomorúság és veszteség, az a koszovói albánok körében a függetlenség felé vezető út első lépése. A légicsapások végeztével a kumenovói szerződésben Jugoszlávia elfogadta az ENSZ híressé vált 1244-es számú határozatát, mely Koszovót a nemzetközi közösség felügyelete alá helyezte és NATO békefenntartókat küldött a háborús övezetbe. A jugoszláv hadsereg kivonulásával a koszovói háború így gyakorlatilag az albánok győzelmével ért véget.

Az évfordulón a koszovói elnök, Fatmir Sejdiu, lelkes szavakkal emlékezett meg az albánok amerikai barátairól és Koszovó történetének legfontosabb dátumának nevezte március 24-ét. Sejdiu szerint a Szerbia elleni légitámadás "véget vetett a szisztematikus népirtásnak és etnikai tisztogatásnak, melyet a Milosevic-rezsim katonái a koszovói polgárok ellen folytattak"- számol be a SETimes.com hírportál. Az elnök emellett nem felejtett el köszönetet mondani az azóta már feloszlatott Albán Felszabadítási Hadsereg (UCK) nevű gerillacsoport tagjainak sem, akik heves harcokat vívtak a jugoszláv hadsereg ellen 1996 és 1999 között.

Ellenségek összezárva

Koszovó északi, szerbek lakta részén ezalatt NATO és albánellenes tüntetések zajlottak. Mitrovica városában több száz szerb tüntető vonult nemzeti színű zászlókkal ahhoz a hídhoz, mely a város szerb és albán negyedeit köti össze. A sokat látott Mitrovicában a hidat őrző békefenntartókat ért verbális inzultáláson kívül, komoly atrocitás ezúttal szerencsére senkit nem ért.

Észak-Koszovó sorsa mindazonáltal továbbra is rendezetlen. A Mitrovica központú terület az albán többségű Koszovón belül kivételes módon 90 százalékban szerbek által lakott, ráadásul közvetlenül határos Szerbiával is. A helyiek így nem csak az albánok irányítását nem hajlandóak elfogadni, de igen rossz szemmel néznek a nemzetközi békefenntartók jelenlétére is.

Albán sírok a koszovói Racakban, ahol 45 albánt öltek meg
a jugoszláv katonák 1999-ben.
Forrás: Barolodrinker

A koszovói rendezésben Mitrovica és környéke kulcskérdés a szerb-albán konfliktusban, hiszen az ottlakók szeretnének visszacsatlakozni szerb anyaországukhoz. A város környékén ugyanakkor kulcsfontosságú bányák és ipari üzemek helyezkednek el, Koszovó semmiképpen sem szeretné ezt a gazdaságilag fontos régiót elveszíteni, ezért autonómiával próbálja kielégíteni a helyi szerbek igényeit.

A héten azonban a koszovói albán belügyminisztérium közölte, a közeljövőben biztosan nem kerülhet sor a mitrovicai körzet létrehozására, mert a szerbek gyakorlatilag a koszovóival párhuzamos saját közigazgatást hoztak ott létre, ezt pedig nem hajlandóak felszámolni. Így előállt az a helyzet, hogy a Szerbia által el nem ismert független koszovói állam területén gyakorlatilag egy, a szerbek által működtetett, Koszovó által el nem ismert miniállam működik.

A helyzet továbbra is kaotikus a térségben, könnyű megoldásra pedig nem lehet számítani, ezt a NATO-légitámadással kapcsolatos, most lezajlott megemlékezések is megerősítik. Az albán és a szerb nép között olyan mély szakadék tátong, mely még hosszú ideig a térség stabilizációja ellen hathat és Koszovó továbbra is a Balkán gyújtópontja marad.

Címkék:
• évforduló
• genocídium
• koszovó
• nato
• szerbia