Kiss Tibor: Magyarországnak kell megküzdenie az energiapolitikáért

Aki figyelemmel kíséri Magyarország elnökségi felkészülését, most leginkább arra kíváncsi, hogy a választások mennyiben befolyásolják ezt a folyamatot. Feltételezve, hogy április után a Fidesz alakíthat kormányt, Ön szerint számíthatunk-e valamiféle elmozdulásra akár a program kapcsán, akár általában véve a magyar Európa-politika irányában?

Nem jósolhatom meg a jövőt, de az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy egyetlen tagállam számára sem előnyös, ha a választások és az elnökségi felkészülés összekeveredik.

Láttunk már olyan elnökséget, ahol közel esett a választás, de olyat is, mely éppen e kockázati tényező miatt halasztotta a voksolást későbbre. A csehek esetében láthattuk, milyen az, amikor az elnökségi időszak alatt kerül sor kormányváltásra. A tapasztalat szerint ez mindig kihat az elnökségre.

Ráadásul nem is maga az elnökségi félév, hanem az azt közvetlenül megelőző időszak a kulcsfontosságú. Az áprilisi választások után éppen ebben a félévben leszünk, és mikor az új kormány feláll, akkor kellene a legintenzívebb előkészítő munkálatokat lebonyolítani.

A felkészülés ugyanakkor igen előrehaladott állapotban van: tavasszal kezdődik a magyar program kialakítása, a honlapunkon is megtalálható a kb. 650 fős stáb, amely javarészt fiatal szakemberekből áll, megfelelő szakmai képzést kapott, illetve kap.

A magyar elnökségre való felkészülés négypárti egyeztetés mellett zajlott, úgyhogy minden parlamenti pártnak lehetősége van figyelemmel kísérni ezt a folyamatot. Úgy gondolom, hogy mindenkinek az a célja, hogy a magyar elnökség jól sikerüljön, ezért nem hiszem, hogy a stábbal vagy a programmal kapcsolatban túl nagy változásokra számíthatunk.

Ha az operatív stáb nem is változik, nem tart attól, hogy ez a szakmai testület vezetés nélkül elveszti az irányt, hiszen a választás után van egy átmeneti időszak, amikor az új kormány átveszi a folyó ügyeket, így egyszerre kell sok dologra koncentrálnia.

A felkészült vezetés természetesen kulcsfontosságú az elnökség sikere szempontjából. Itt a kormánytagok, és magasabb rangú állami tisztviselők hozzáállása legalább olyan fontos tényező, mint a felkészültsége, vagy a nyelvtudása.

Ha egy miniszter vagy más vezető nem látja át az Unió működését, vagy a tárcájához kapcsolódó uniós ügyeket, illetve nem tud megfelelő munkakapcsolatot kialakítani a 26 másik tagállamból származó kollégájával akkor lehetnek akármilyen jó szakemberek körülötte, az adott szakpolitika mentén az elnökség nem fog tudni átütő sikert elérni.

Mi a jó elnökség kulcsa?

Magyarország Európai Unióhoz delegált Állandó Képviseletének vezetőjeként volt szerencsém 12 elnökséget figyelemmel kísérni, így biztosan mondhatom, hogy a tagállam mérete nem számít.

Brüsszeli körökben legendásan jól szervezettnek és szakpolitikailag is sikeres elnökségnek tartják Luxemburg minden eddigi elnöki félévét, holott a luxemburgi adminisztráció nem csak létszámában, hanem arányában is kicsi.

Fontos azonban az is, hogy a soros elnök ne akarja irányítani a többi tagállamot, hanem szervezze, összefogja a munkát. Figyelni kell arra is, egyetlen tagállam se érezze, hogy háttérbe szorítják, vagy éppen azt, hogy vele szemben egy másik tagállammal kivételeznek, hiszen ez – ha nem is az elnökségi félév alatt – de hosszú távon megbosszulja magát.

A "Rajtunk a sor" konferencián Ön arról beszélt, hogy a magyar elnökséget inkább a sok munka és a kevés látványos dicsőség fogja jellemezni. Ez némiképp ellentmond az elődje hangsúlyozott pontokkal, mely szerint a magyar elnökség alatt csatlakozik Románia és Bulgária a schengeni övezethez, illetve, hogy a lisszaboni stratégia folytatását esetleg Budapest stratégiának fogják hívni?

Amire az idézett soraimban elsősorban utalni kívántam az az, hogy a Lisszaboni Szerződés átalakította az Európai Unió belső szerkezetét. Létrehozott látványos új pozíciókat, mint az állandó elnök és a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő.

Az EU-n kívüli országokkal folytatott találkozón eddig a soros elnökséget vivő tagállam miniszterelnöke és külügyminisztere is részt vett. Ezt a feladatot a jövőben a főképviselő egymaga töltheti be, bár még ez sem világos. Mindazonáltal a soros elnökséget vivő ország kissé kiszorul a reflektorfényből, főleg, ami az EU kifelé, a világ más részei felé való képviseletét illeti.

Ezen kívül jelentősen veszít láthatóságából a soros elnökséget vivő tagállam külügyminisztere is, hiszen az Általános Ügyek és a Külügyek Tanácsa kettévált. Az említett konferencián a spanyol és belga kollégámmal együtt éppen ezért utaltam arra, hogy az Általános Ügyek Tanácsának szerepét, melyet továbbra is a soros elnök külügyminisztere elnököl, meg kell erősíteni.

Arra már nincs esély, hogy a munkahelyteremtést és növekedést célzó új stratégiát a magyar fővárosról nevezzék el. Az új elképzelés nem is nevezhető a lisszaboni stratégia utódjának, hiszen az EU 2020 sokkal szélesebb területet fog át. Ez gyakorlatilag az új európai társadalmi - gazdasági modellt foglalja magában, amely intelligensebb, környezetbarátabb szociális piac kialakításával igyekszik választ adni a gazdasági válság következményeire.

Az EU 2020 stratégiát most alakítják ki, így a magyar elnökségre már inkább ennek gyakorlati feladatai hárulnak. Ilyen értelemben pedig kevesebb látványos siker, inkább több munka jellemzi majd az elnökségünket.

Románia és Bulgária schengeni csatlakozása ugyanakkor valóban lezár egy korszakot, és el kell mondanom, a két országban lázas készülődés zajlik, hogy elhárítsák a határvédelmi szempontból még fennálló akadályokat.

Magyarország szempontjából érdekes helyzetet teremthet, hogy nem csak az elnökséget ellátó országként kíséri majd ezt figyelemmel, hanem egyben határországként is. Nem jelente-e majd nagy kihívást, hogy a klasszikus sztereotípiákat leküzdjük – gondolok itt a „lengyel vízvezeték-szerelő esetére” -, ami ráadásul belpolitikai színezetet is kaphat.

Az ilyen jellegű sztereotípiákból fakadó félelmek eddig soha egyetlen alkalommal sem bizonyultak valósnak. Egyetlen határnyitás esetében sem lehetett statisztikailag kimutatni, hogy nőtt volna a határ menti bűnözés vagy az illegális bevándorlás.

A román és a bolgár schengeni csatlakozás egyértelműen pozitív dolog és ez Magyarország számára is üdvözledő fejlemény.

A brüsszeli, igen óvatos kommunikációhoz szokott fülek számára talán meglepő lehetett, hogy a már említett konferencián Ön úgy fogalmazott, hogy az új uniós pozíciók hatalmi harcot folytatnak egymással. Miben nyilvánul meg ez a küzdelem és kihat-e a magyar elnökségre?

Véleményem szerint természetes, hogy ha egy szervezet élére a már létező vezetők mellé újabbakat helyeznek, akkor azok között egyfajta küzdelem alakul ki.

A Lisszaboni Szerződéssel szemben hangoztatott gyakori kritika volt, hogy nincs elég pontosan meghatározva ezen új vezetők hatásköre. Bár ez a hatályba lépést megelőző időszakban sokat javult, továbbra is maradtak eldöntendő kérdések; a legtöbb talán az Európai Külügyi Szolgálat körül.

Ezek azonban rövid időn belül, a spanyol elnökég ideje alatt lezajlanak. Ebben kulcsfontosságú a spanyol kollégák munkája, hiszen az Európai Unióra jellemző, hogy a bevett gyakorlatokon akkor is nehéz változtatni, ha az éppen nem a legmegfelelőbb módja az adott ügy kezelésének.

A spanyol elnökség által teremtett precedens a magyar elnökség szerepét, működését is meghatározza majd, ezért a most zajló úgymond „hatalmi harc” befolyással lesz a magyar elnökségre, mindazonáltal 2011 első felére ezek a hatáskörök letisztulnak majd.

Utoljára a cseh elnökség foglalkozott az energiapolitika kérdésével annak klasszikus, függőségi és biztonsági megközelítéséből. A svédek inkább a környezeti oldalról fogták meg a problémát, ám a spanyol elnökség alatt úgy tűnik még ez az oldal is háttérbe szorul. A magyar elnökség tervezett prioritásai között milyen helyet foglal el az energiapolitika kérdése? Előtérbe kerül újra a Nabucco gázvezeték ügye, hiszen Budapest nemrég a Déli Áramlatról írt alá megállapodást?

Az Európai Unió egyes tagállamai is saját helyzetükből kiindulva más-más módon ítélik meg a problémát, még ha a szavak szintjén mindenki fontosnak is tartja.

Az egységes energiapolitika kialakítása ugyanakkor összeurópai érdek, ahogy az energiabiztonság és a diverzifikáció megteremtése, illetve az energiaellátás biztosítása is. A mi dolgunk lesz, hogy ezeket a kérdéseket újra napirendre emeljük, és magunk mellé állítsuk azokat a – döntően kelet-közép-európai – tagállamokat, melyek végletesen ki vannak az egyoldalú energiaellátásnak. A kelet-nyugat irányú hálózatokkal szemben erősíteni kell az észak-déli kapcsolatokat is.

A cél az EU 2020 stratégiában is helyet kap. Ebben a fenntartható fejlődést tesszük meg az Unió legfőbb céljának, ami aligha képzelhető el megbízhatóan működő energiaellátás nélkül.

Amíg azonban az egységes európai energiapolitika kiteljesedik, nagyon is hasznosak az olyan kezdeményezések, amelyek regionális szinten jelennek meg, illetve erősítik az észak-déli összekötést. Ilyen például a MOL regionális kezdeményezése, ami jól beleillik majd egy összeurópai energetikai koncepcióba is.

Azért azonban, hogy az energia valóban európai ügy legyen, minden nap meg kell küzdenünk.

Az EU 2020 gerincét a foglalkoztatáspolitika adja. Az új Európai Bizottságban éppen a magyar biztos foglalkozik majd ezzel a témával. Szerencsésnek tartja ezt a helyzetet?

A jelek szerint a jövő héten valóban megkezdheti munkáját az új Bizottság. A biztosok attól kezdve, hogy hivatalba lépnek, természetesen Európáért dolgoznak, de azért az nagyon kedvező dolog, hogy a gazdasági válság kezelésében talán legfontosabb terület, ahol nagyok az elvárások – különösen a munkahelyteremtés és a szociális kérdések terén -, éppen egy magyar biztos felügyelte alatt áll.

Természetesen nem azért mert Andor László bármilyen téren Magyarország kedvére tudna tenni, hanem azért, mert szemléletét meghatározza az, amit Magyarországon tapasztalt, így a hazai megközelítés Brüsszelbe is eljut, e kulcsfontosságú tárca tolmácsolásában.

A foglalkoztatáspolitika szempontjából az is egy jó dolog, hogy a magyar elnökség idején jár le az utolsó derogáció a szabad munkavállalás tekintetében. Mint tudjuk, ezt már csak Németország és Ausztria tartja fenn. Ez jelentős lépés, bár attól tartok nem fogja megoldani az európai foglalkoztatás problémáit.

Magyarország után Lengyelország látja el a Tanács soros elnökségét. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője a már említett konferencián azt mondta, a kelet-európai bővítés és a kelet-európai adminisztráció gyakorlatilag ebben az időszakban fog „megérkezni” az Unióba. Ezt vajon Nyugaton is így látják?

Remélem, hogy az ún. „régi” tagállamokban már nem látnak bennünket Kelet-Európának, még akkor is, ha ez a magyar elnökségnek nem feltétlenül jó.

A szlovénok és talán még a csehek is élveztek egy kedvezményes időszakot, amikor talán bizonyos hibákat elnéztek nekik, illetve más tagállamok erőteljesen segítették az elnökségüket.

Esetünkben azonban már nem lesz kegyelem. Ha a magyar elnökség problémákkal szembesül, arról senki sem fog jószívűen megfeledkezni arra hivatkozva, hogy „új” tagállam vagyunk.

Hat évvel a csatlakozás után már nem számítunk annak, úgyhogy könyörtelen kritikával fogunk szembenézni. Az Unión belüli tanácskozásokon nem olyan a hangnem, hogy elnéznénk egymás hibáit, különösen, ha azt az elnökség követi el. Remélhetően ilyesmire nem kerül sor.

Mint a spanyol-belga-magyar trió utolsó tagja, folyamatosságot kell biztosítanunk a következő trióval. Minthogy ezt a lengyelek nyitják, velük kell, hogy egyeztessük a feladatokat.

A trió programjának bemutatásán és egy-egy eseményen túl egyelőre kevés hangsúly esett az elnökség kommunikációjára Magyarországon belül. Cél az, hogy minél szélesebb kör minél jobban ismerje az intézményt, vagy inkább a feladatok minél pontosabb ellátására koncentrálunk?

Természetesen cél. Attól, hogy egy elnökséget jól vezényelünk le, még önmagában nem javul az ország imázsa, legfeljebb csak kis mértékben. A kialakított, jó benyomást táplálni kell, az eredményeket ismertetni. Kollégáim gőzerővel készülnek erre.

Most a trió bemutatására összpontosítottunk. Nem csak a múlt heti konferencián, hanem máshol is. Ez ugyanis új és sajátos elem; ez tényleg az első igazán szorosan együttműködő trió.

A show egyelőre a spanyoloké, de a felelősség nagy részét is a soros elnök viseli. Ettől függetlenül természetesen a magyar elnökség is komplex kommunikációs tervvel készül. Többek között ezt is megvitatjuk az említett négypárti fórumon, hiszen ez nagy érdeklődésre tart mindig számot.