Gázbiztonság: alaposan felforgatták a tervezetet

Címkék:
• eu
• gáz
• szabályozás
• verseny

A módosítókat összegezve Alejo Vidal-Qadras, a téma parlamenti jelentéstevője kiemelte, hogy további hosszas egyeztetés nélkül elfogadhatónak tartja azokat az észrevételeket, amelyek a piac elsődleges szerepét hangsúlyozzák a gázellátási válságok elkerülésében és kezelésében, illetve erősítenék a tagállami képviselőkből és piaci szereplőkből álló gázkoordinációs csoport szerepét a biztonságos ellátáshoz szükséges infrastrukturális fejlesztések regionális szinten történő kezelésében.

Alaposabban belenyúlnának viszont az Európai Bizottság eredeti tervezetébe azok az indítványok, amelyek a védett fogyasztók körét, az ellátási válság meghatározását, és a válság esetén is garantált ellátás időtartamát próbálják megnyugtatóan rendezni, illetve pontosabb fogódzókat kívánnak adni az egyes országok gázellátási kockázatának felméréséhez, valamint ehhez kapcsolódóan a regionális együttműködéshez szükséges kompetenciák és költségek megosztásához.

Ki szorul védelemre?

Széles skálán mozogtak a csütörtökön ismertetett javaslatok azt illetően, hogy mennyire legyen részletes és tág azoknak a fogyasztóknak a köre, akiknek ellátását gázválság esetén is garantálják a nemzeti vagy regionális hatóságok.

„Az eredeti szövegben a fogalom meghatározása egyszerre túl tág és túl szűk is” – ismertette az ezzel kapcsolatos képviselői dilemmákat Vidal-Qadras. „Túl tág, mivel az a lehetőség, hogy a fogalmat a földgázhálózatokhoz csatlakozó kkv-kre is kiterjesszék, megnyitja a kaput az előtt, hogy idesoroljunk olyan ágazatokat is, amelyek nem alapvető fontosságúak válság esetén. Ugyanakkor túl szűk is, mert lehetséges kivételként csak az iskolákat és kórházakat említi, miközben más alapvető fontosságú szolgáltatások, mint a távfűtés és tűzoltóság, kimaradtak.”

Vidal-Qadras úgy véli, a szövegnek némi szabadságot kellene biztosítania a tagállamok számára, hogy saját nemzeti körülményeiket világosan megfogalmazott feltételekkel tudják lefedni. „Amennyiben egy korlátozott lista összeállítására kerül sor, fennáll a veszélye annak, hogy fontos ágazatok maradnak ki, ezért inkább egy világosan meghatározott kritériumrendszerre lenne szükség” – javasolta a jelentéstevő.

Felszólalásában Claude Turmes zöld párti képviselő arra figyelmeztetett, hogy a gázbiztonsági intézkedések során figyelemmel kell lenni a belső piac működésére, és ezzel kapcsolatban azt javasolta, hogy a lehető legszűkebb körre kell korlátozni a védett fogyasztó fogalmát.

A tagállami körben folytatott egyeztetések során eddig szintén a legszélesebb skálán mozogtak az elképzelések, a részletes, taxatív listáktól kezdve a „bízzuk a tagállamra” verzióíg. A védett fogyasztók kötelező ellátását az új rendelet figyelembe veszi majd a gázellátási biztonsági sztenderdek meghatározásánál.

A BruxInfo értesülései szerint négy tagállam (Németország, Nagy-Britannia, Dánia és Hollandia) januárban azzal a javaslattal állt elő, hogy legyen egy mennyiségi felső korlát, amelyet a tagállamok összes gázfogyasztásának százalékában állapítanának meg. A papírban egyelőre 40 százalék szerepel, hivatkozva uniós adatokra, amelyek szerint egyetlen tagállamban sem haladja meg a háztartások aránya ezt a szintet. (Magyarországon a felhasznált uniós adatok szerint a második legnagyobb az arány, meghaladva a 30 százalékot.)

Ha a felső mennyiségi küszöb engedi, a tagállamok beleszámíthatnák a kis- és közepes vállalkozásokat is a védett fogyasztói körbe, illetve az alapvető szociális és egészségügyi ellátásban résztvevő intézményeket is.

Szerepel a négyek anyagában Magyarország decemberi javaslata is, amely szerint a lakossági ellátásban résztvevő távhőszolgáltatók is bekerülhessenek a védett fogyasztói körbe (persze csak ha a 40 százalékos küszöb engedi).

„Úgy tűnik, ezen a ponton kompromisszum felé halad a vita” – vélekedett egy, a BruxInfónak nyilatkozó tanácsi forrás.

Az n-1 képlet

Vidal-Qadras szerint még tisztázásra szoruló technikai kérdés annak a képletnek a meghatározása, hogy mi jelenti egy tagállam számára a biztonságos gázellátáshoz szükséges infrastrukturális minimumot (n-1). „Mivel ez a jövőbeni rendelet egyik fő mechanizmusa, több időt szeretnék szánni ennek tanulmányozására és megvitatására” – közölte csütörtöki ismertetője során a parlamenti jelentéstevő.

Szerinte az n-1 képletnek a lehető legjobban ki kell tudnia fejezni az egyes tagállamok egymástól nagyon is eltérő adottságait a gázellátás terén. Példaként említette, hogy előfordulhat, hogy egy ország nem rendelkezik elégséges n-1 mutatókkal, mégsem jelent ez számára problémát, mert a nemzeti energiamixben a földgáz elhanyagolható tényező.

„A tagállamok számára biztosítani kell a rugalmasságot ahhoz, hogy eldönthessék, milyen eszközökkel akarnak megbirkózni egy esetleges ellátási válsággal, például a földgáz-infrastruktúra növelése, vagy a belföldi energiatermelésük fokozása révén. De ez csak két példa számos megoldási lehetőség közül” – összegezte az eddigi módosító indítványokból leszűrt következtetéseket a spanyol képviselő. Hozzátette: az EP javaslatában nagy valószínűséggel támogatni fogja a Bizottság és a tagállamok azon elképzelését, hogy a képlet alkalmazása legyen kötelező az országokra nézve.

A minimum infrastruktúra (n-1) meghatározásához az Unió soros spanyol elnöksége írásban kérte a tagállamok javaslatait. Itt nyitott kérdés többek között az, hogy nemzeti vagy regionális szinten történjen-e a számítás; a gáztározók esetében hogyan vegyék figyelembe a kitározási kapacitást (időben előre haladva a tározóban csökken a nyomás, és ezzel arányosan a napi kitározási lehetőség is); átlagot vegyenek-e alapul? (A tervezetben egyelőre csak az szerepel, hogy „deliverability” alapon történjen a számítás.) Ugyanakkor a korábbi változatokhoz képest megnyugtató változás, hogy kivették a képletből az országokon áthaladó tranzitgázt – értesült tanácsi forrásokból a BruxInfo.

Regionális dilemmák

A parlamenti képviselők többsége láthatóan egyetért abban, hogy háromszintű válság-meghatározás szerepeljen az új rendeletben. Ám több módosító javaslat is korlátok közé szorítaná a Bizottság jogköreit uniós szintű válság esetén. Így például a jelentéstevő kiemelte, hogy egyes javaslatok szerint a Bizottságnak indokolnia kellene, ha uniós válság kihirdetése esetén egy tagállamtól az addigi intézkedések megváltoztatását kéri (az eredeti tervezetben csak a tagállamnak kellene indokolnia, amennyiben nem kívánja a kért változtatást végrehajtani).

Arra is születtek javaslatok, hogy regionális szintű válság esetén a nemzeti hatóságoknak éppúgy kötelező legyen a rájuk jutó feladatok végrehajtása, mintha az intézkedésekről nemzeti szinten döntöttek volna.

Az uniós szintű válság meghatározásával kapcsolatban a képviselők egy csoportja a magasabb határérték mellett érvelt (20 százalékos kiesés az Unió összes gázimportjában), míg mások a 10 százalék mellett törtek pálcát. A Bizottság képviselője az ülésen felszólalva kijelentette: az EB azon a véleményen van, hogy vagy legyen a küszöb 10 százalék, vagy hagyják ki a mennyiségi meghatározást teljes egészében, és kössék más mutatókhoz a definíciót.

Szintén nyitott kérdés az, hogy milyen és mennyi információt kelljen a gázipari cégeknek szolgáltatniuk a Bizottság számára ahhoz, hogy az pontos képen kapjon a válság esetén rendelkezésre álló gázforrásokról és szállítói kapacitásokról. Vidal-Qadras szerint eddig abban mutatkozik egyetértés, hogy a kérdéses információkat – az üzleti adatok bizalmasságára és védelmére tekintettel – ne egyenként kelljen a cégeknek közölniük a Bizottsággal, hanem a nemzeti hatóságok gyűjtsék össze az adatokat és országonként közöljék a Bizottsággal.

A jelentéstevő felhívta a figyelmet arra, hogy a Tanács csak nemrégiben juttatta el az EP számára azt az új mellékletet, ami az országok regionális beosztására tesz javaslatot. „Ezt még tanulmányoznunk kell, mielőtt a módosító indítványokat beépítenénk a javaslatunkba” – közölte csütörtöki felszólalásában Vidal-Quadras.