Komolyan veszik a ciánszennyezés ügyét a magyarok

Címkék:
• verespatak

A 2011-es magyar EU-elnökség tegye kiemelt témájává a cianidos technológia európai betiltását – ez volt az egyik fő üzenete a hétfői, budapesti konferenciának, ahol a résztvevők felelevenítették a Tisza élővilágát is súlytó környezeti katasztrófa körülményeit és következményeit. A szervezetek ugyanis ezt tekintenék a leghatékonyabb eszköznek annak megakadályozására, hogy a torontói tőzsdén jegyzett nemzetközi bányatársaság, a Gabriel Resources, cianidos technológiával működő bányát létesítsen a magyar folyók vízgyűjtő területéhez közel fekvő Verespatak (Rosia Montana) térségében.

Kattintson és nézegessen képeket is!

„Minden olyan bányászati tevékenység, amely cianidot alkalmaz, Magyarországra potenciális veszélyt jelent” – hangsúlyozta felszólalásában Nagy Andor, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke.

Éppen tíz évvel ezelőtt, 2000. január 30-án szakadt át az ausztrál-román Aurul nagybányai (Baia Mare-i) bányavállalat létesítményének gátja, melynek következtében nagyjából százezer tonna cianid tartalmú szennyvíz zúdult a Lápos patakon keresztül a Szamosba, majd a Tiszába. A szennyezés február elsején ért Magyarország, nem véletlen tehát, hogy tíz évvel az események után éppen hétfőre időzítették a budapesti konferenciát.

A felszólalók mindegyike óriási előrelépésnek nevezte, hogy tavaly decemberben a magyar Országgyűlés megszavazta a cianidos bányászati technológia hazai betiltását, ám – mint kiemelték – a cél az lenne, hogy az EU minden tagállamában vessenek véget az efféle technológia alkalmazásának. A konferencia több résztvevője éppen ezért azt szorgalmazta, hogy a 2011-es magyar elnökség tegye kiemelt témájává a cianidos technológia európai betiltását és a potenciális szennyezőforrások – többek között a régi aranybányákból visszamaradt és nem megfelelően tárolt cianidos szennyvizek – haladéktalan felszámolását.

A cianid hazai betiltása már csak azért sem elég, mert – Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programfelelőse szavaival élve – Kelet- és Közép-Európában egyfajta aranyláz van kialakulóban. Így Románia mellett Magyarországon, Szlovákiában, Ukrajnában, Bulgáriában, Görögországban, Szerbiában is vannak kezdeményezések, próbálkozások az aranybányászatra. Ezért is fontos, hogy európai szinten is megálljt parancsoljanak a cianidos technológia alkalmazásának.

Romániában is ellenzik

Hans Hedrich, a Mentsük meg Verespatakot kampány segesvári képviselője a BruxInfónak nyilatkozva elmondta, hogy 2007-ben már Romániában is született egy olyan törvénytervezet, amely betiltotta volna a cianid ilyesfajta felhasználását, ám a javaslat az alsóházi szavazáson elvérzett. Hozzátette: a romániai NGO-knak az a célja, hogy a tervezet idén ismét napirendre kerüljön.

A téma szerinte Verespatak miatt is égető, ezért alig néhány hete közel hetven romániai NGO közös nyilatkozatban tiltakozott az aranybánya tervének engedélyezése ellen.

A cianidos technológia betiltása azonban önmagában nem lenne elég, Nagy Andor például ugyanolyan szerepet szánna a határmenti együttműködésnek, mint a tiltásnak. „Együttműködésre vagyunk ítélve” – húzta alá. Hasonlóképpen fogalmazott Haraszthy László, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára is, aki úgy vélekedett, hogy hosszú távon csak a kölcsönösség lehet eredményes. Hozzátette még: hazánknak hasonló körültekintéssel kell eljárnia a területéről kiinduló potenciális szennyezésekkel kapcsolatban, mint amit Romániától elvár.

Szigorúbb uniós keretek

Hans Hedrich, illetve Baranyai Gábor - a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Irodájának főosztályvezetője - arra mutattak rá, hogy az EU az ilyen és ehhez hasonló ügyekben nem szeret döntőbíróként fellépni, közvetlen intervenciós szándéka és lehetősége lényegében a nullával egyenlő.

Ugyanakkor a tíz évvel ezelőtti nagybányai katasztrófa után uniós szinten több jelentős jogszabályt is módosítottak. Ezek közé tartozott a bányászati hulladék irányelv, a környezetvédelmi felelősségről szóló irányelv, a hulladéklerakásról szóló direktíva és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos jelentős balesetekről szóló irányelv. A hulladékkezelési követelmények például kimondják, hogy a hulladékot úgy kell kezelni, hogy az ne veszélyeztesse az emberi egészséget és a környezetet, így különösen ne jelentsen veszélyt a vízre, levegőre, talajra, növényekre és állatokra. Baranyai Gábor szerint a bányászati hulladékokról szóló irányelvet (2006/21/EK) akár Lex Nagybányának is hívhatnánk. Ennek kidolgozásában már Magyarország is részt vett, s a jogszabály egyebek között a zagytározók ciántartalmáról is rendelkezik.

Mi is történt tíz éve?

2000. január 30-án egy ausztrál-román bányavállalat, az Aurul nagybányai létesítményének gátszakadása következtében százezer tonna cianid tartalmú szennyvíz zúdult a Lápos patakon keresztül a Szamosba, majd a Tiszába. Alig másfél hónappal később, 2000. márciusában egy borsabányai gátszakadás következtében pedig súlyos nehézfém-szennyezés terhelte meg a Felső-Tisza ökológiai rendszerét.

A folyószennyezések következtében 1240 tonna hal pusztult el, jelentősen károsodott a Szamos és a Tisza élővilága. A baleset következtében óriási veszteség érte a halászattal foglalkozókat, s a Tisza-menti turizmust is jelentősen visszavetette a szennyezés. Magyarország a ciánszennyezés miatt 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely az élővilágot ért károkat és ezek helyreállítási költségeit is tartalmazza. Az Aurul ellen indított perben azonban a mai napig nem született érdemi döntést, sem a károsultak, sem Magyarország nem kapott kártérítést.

Az akkori folyószennyezések következtében felállt EU-s és ENSZ-vizsgálóbizottságok több mint ötven potenciális szennyezőforrást azonosítottak a Tisza vízgyűjtő területén. Az elmúlt tíz évben ugyanakkor e potenciális szennyezőforrások közül lényegében egyet sem számoltak fel. (Forrás: Magyar Természetvédők Szövetsége)

Kitart a bányatársaság

Nem hátrált meg a politikai és civil nyomás elől a kanadai székhelyű bányatársaság, amely a világ egyik legnagyobb arany- és ezüstérc készlete felett diszponál azóta, hogy közel egy évtizede többségi részesedést szerzett a Rosia Montana Gold Corporation nevű bányavállalatban. A cég eddig több mint 300 millió dollárt költött a terület infrastrukturális fejlesztésére, valamint a bányanyitáshoz szükséges több száz oldalas környezeti hatástanulmány elkészítésére és – a különböző román hatóságok és nemzetközi egyeztető fórumok észrevételei alapján – többszöri átdolgozására.

Ennek ellenére, a román hatóságok 2007-ben – eljárásbeli buktatókra hivatkozva – felfüggesztették az engedélyezési eljárást, majd miután a bányavállalat a döntést megfellebbezte a román bíróság előtt, keresetét a bíróság 2009 júliusában elutasította.

A kérdéses területről a társaság eddigi vizsgálatai alapján több mint 13 millió uncia arany és mintegy 52 millió uncia ezüst nyerhető ki – ám a vállalat szerint ez gazdaságosan csak a cianidos technológia alkalmazásával oldható meg, amiről a Gabriel Resources vezetősége többször is kifejtette nyilvános fórumokon és a nemzetközi sajtónak adott interjúkban, hogy világszerte (így Európában is) több mint 400 helyen alkalmazzák biztonságosan.

„A nemzetközi szabályok, és különösen az európai uniós jogszabályok, szigorúak a környezetvédelmi feltételeket illetően” – nyilatkozta decemberben a Business News Network televíziónak adott interjújában Keith Hulley, a társaság megbízott vezérigazgatója. „A Gabriel Resources nemzetközi tőzsdén jegyzett cég, és mint ilyen, a legjobb nemzetközi gyakorlat szerint jár el a maga területén és teljesen átlátható a működése. Ha a román hatóságok belső politikai vitáktól mentesen, tisztán a létező környezetvédelmi jogszabályok alapján értékelik a bányaprojekthez benyújtott környezetvédelmi dokumentációnkat, nincsenek kétségeim, hogy a legszigorúbb rostán sem fog fennakadni.”

Hulley decemberben bizakodó volt azt illetően, hogy két év politikai instabilitás után – amikor is egyik kormány sem foglalkozik szívesen olyan, a közvéleményt megosztó ügyekkel, mint a verespataki aranybánya – az év végi választásokkal végre stabil kormány alakul Romániában és ismét elindulhat a társaság környezetvédelmi engedélyezési dokumentációjának értékelése. Ha így történik, Hulley szerint a társaság év végére megkaphatja az építési munkák megkezdéséhez szükséges alapvető engedélyeket, amihez a képest a bánya 2-2,5 éven belül megkezdhetné a működést.

A helyi közösség számára kilátásba helyezett előnyök között szerepel 600 jól fizetett munkakör a projekt teljes időtartama alatt, valamint 6000 új, a bányához közvetetten kapcsolódó munkahely. A vállalat szerint a projekt 2 milliárd eurós jövedelmet jelentene Romániának. Szintén a pozitív oldalon szerepel a társaság ígérete, miszerint anyagilag támogatni fogja a térségben a historikus és erősen szennyező bányahulladékok megfelelő kezelését.

Az RMGC dokumentációjában az olvasható, hogy a román kormány által legveszélyesebbnek ítélt 20 szennyező anyag között nem szerepel a cianid (28. a listán).„Az arzén, ólom és kadmium 1., 2., és 8. helyen szerepelnek, és ezek az anyagok jócskán a megengedett határértékek felett találhatók ma Rosia Montana térségében, köszönhetően a római idők óta zajló, kontroll nélküli bányászati tevékenységnek. Az RMGC vállalja, hogy a Rosia Montana projekt keretein belül felszámolja a térségben a historikus bányahulladékot” – áll a dokumentációban.

Mindezzel szemben a mérleg negatív oldalán áll a hatalmas mennyiségű cianidos szennyvíz, amit a bányatevékenység lezárása után is hosszú évtizedekig képesnek kell lenni biztonságosan tárolni és felügyelni.

Szabályozói környezet

A Gabriel Resources érvei között szerepel, hogy ma Európában mintegy 15 aranybánya működik biztonságosan, többek között Spanyolországban, Finnországban és Svédországban.

Arra is rámutattak, hogy a 2006. évi bányahulladékról uniós szóló irányelv, amit a tagállamoknak 2008 májusáig kellett átültetniük a hazai jogszabályokba, a nemzetközi gyakorlatnál szigorúbb előírásokat határoz meg a cianidos technológiára. Ennek megfelelően a már működő bányákban öt éven belül a szennyvíz cianidtartalmát a most megengedett 50 ppm-ről (az egy milligrammban található részecskék száma) 25 ppm-re, 10 éven belül pedig 10 ppm-re kell csökkenteni (a nemzetközi legjobb gyakorlat a cég szerint ma 50 ppm-et ír elő). Új bányák esetében az uniós szabályozás már eleve 10 ppm-ről indul.

A Gabriel Resources szerint a nagybányai szennyezésnél a cianidos zagynak 400 ppm volt az értéke. Ezzel szemben a társaság önként vállalta, hogy Verespatakon átlagosan 6 ppm-re szorítja le a szennyvíz cianidtartalmát.

Baranyai Gábor elismerte, hogy az utóbbi években szigorúbb szabályok születtek, de szerinte nagy hátrány, hogy egyebek között még mindig hiányoznak a vállalkozóra vonatkozó prudenciális szabályok (például tőkemegfelelés), nincs kötelező pénzügyi biztosítás, és a polgári jogi végrehajtás is nehézségekbe ütközik. „Sok előrelépés történt, de ez önmagában nem fogja megakadályozni egy Verespatakhoz hasonló beruházás beindítását” – tette hozzá a főosztályvezető.

Verespatak ügye, illetve a cianidos technológia alkalmazása felmerült Janez Potocnik környezetvédelmi biztosjelölt európai parlamenti meghallgatásán is. A néppárti Áder János kérdésére a környezetvédelmi portfolió várományosa kijelentette, hogy részletesen meg fogja vizsgálni a kérdést, Áder pedig jelezte, hogy kezdeményezni fogja a cianidos bányászati technológia uniós szintű betiltását.