Címkék:
• gáz
• kőolaj
• oroszország

A keleti olajvezeték terve a szovjet vezetésben már az 1970-es években felmerült, legalábbis ha hihetünk a CIA 1977-es információinak, amelyek Marshall Goldman: „The Enigma of Soviet Petroleum” című 1980-as könyvében jelentek meg . Ez akkor nem valósult meg, valószínűleg a Kínával leromlott kapcsolatok és Oroszország súlyosbodó gazdasági helyzete miatt. A tervek újabban a kilencvenes évek Oroszországában jöttek elő, méghozzá a jelenleg börtönben ülő „Jukosz”-vezér, Mihail Hodorkovszkij kezdeményezésére 1999-ben. Az olajmilliárdos a Kínai Nemzeti Olajtársasággal kezdett tárgyalni a vezeték megépítéséről. Kína örömmel kapott az ajánlatra, a rohamosan növekvő kínai gazdasággal együtt ugyanis az ország kőolajéhsége is jelentősen megnőtt.



















A következő lépés 2001. július 17-én történt, amikor az akkori orosz miniszterelnök, Mihail Kaszjanov és Kína akkori vezetője, Jiang Zemin (Csiang Cö-min) szerződést írt alá az Oroszország–Kína kőolajvezeték irányelveiről. A szerződés aláírása után Japán sem maradt tétlen, amely szintén pályázott az orosz kőolajra (és amely valószínűleg még nem felejtette el az 1973-as olajválságot az arab kőolajtermelők miatt), és erőteljesen hatni próbált az orosz félre a kőolajvezeték végső állomásának a megváltoztatásában. Az orosz vezetés beleegyezett a tervekbe, és kitolta a vezetéket egészen a Csendes-óceán partjáig, amivel a vezeték új nevet kapott – „Kelet-Szibéria–Csendes-óceán”.

Ekkor már Hodorkovszkij cégéről szó sem volt: a vonal építését a 100%-os állami tulajdonban lévő „Transznyefty” olajtársaság kapta meg. A kőolajvezeték építését két részre bontották: az első a szibériai Tajset városból indul a Bajkál tó fölött az amur megyei Szkovorogyinóba. Innen megy majd az a 67 km-es rövid elágazás, amely Kínába szállítja az orosz olajt. A vezeték második része Szkovorogyinóból megy tovább a csendes-óceáni Kozminóba. A vonal keleti végébe, Kozminóba ezzel egy időben kőolaj-feldolgozót is építenek. Az építés összhossza 4188 km.

December 28-án nem történt kevesebb, mint hogy elkészült a vezeték nagyobbik, 2694 km-es első szakasza, és a kozminói kőolajterminál. Az első szakaszra több mint 12 milliárd dollárt költött az állam, ami jóval meghaladta a kezdetben megbecsült költségeket. Aznap az orosz miniszterelnök, Vlagyimir Putyin a csendes-óceáni városba repült, a díszes ceremónián megnyomta a nyitányt szimbolizáló termináli gombot, és a kőolaj ömleni kezdett a kikötőben álló tankerhajóra. Az eseményt a külföldi vezető lapok nagy késéssel, körülbelül egy hétre rá vették észre, akkor viszont már egyenesen arról beszéltek, hogy 2009. december 28. után a világ megváltozott és a globális erőegyensúly nagy lendületet vett. Erről írt például a londoni „Sunday Telegraph” és az amerikai „The Trumpet” is.

Maga Putyin is pontosan tudta, hogy mit csinál, hiszen a ceremónián azt mondta, hogy a vezeték „az egyik legnagyobb projekt Oroszország történetében”, és nemcsak a modern Oroszországéban, hanem a szovjet Oroszországéban is.

Kérjük lapozzon a folytatáshoz, hogy megtudja, miért változott meg a világ december 28-án!