"12 év után főbe lehet lőni"

Anton Bendarzsevszkij | 2009. december 21., hétfő

Jevgenij Dzsugasvili, Sztálin jelenleg 73 éves unokája beperelte az orosz rádiócsatornát, az „Eho Moszkvi”-t, mert szerinte az megsértette nagyapja emlékét. Nagyapja emlékét pedig az unoka a jelek szerint nagy becsben tartja, ugyanis az elmúlt évben ez már a második ilyen jellegű keresete.


Jevgenyij Jakovlevics Dzsugasvili

A cikk elején már említett sztálini unoka, aki keresettel fordult a rádióadóhoz, a Vezér idősebb fiának, Jakovnak a házasságon kívüli gyermeke. Sem Sztálin lánya, sem Jakov házasságából származó lánya Galina (orosz író, filológus, aki 5 évvel apja halála előtt született, és 2007-ben hunyt el Moszkvában) nem ismerték el őt mint Sztálin leszármazottját.

Jakov Dzsugasvilinek a harmincas években volt kapcsolata Jevgenij anyjával, Olga Pavlovna Golisevával, ám kapcsolatuk nem volt sikeres és hamarosan szétváltak. Olga Urjupinszk városából írt Jakovnak arról, hogy gyereke született, akit Evgenij Jakovlevics Golisovként anyakönyveztették, később cserélte le a nevét Dzsugasvilire.

Sztálin két fia

Sztálinnak két fia volt: Vaszilij és az idősebb Jakov. Kezdjük a fiatalabb Vaszilijjel.

Vaszilij Joszifovics Dzsugasvili

Vaszilij Sztálin második házasságából származó gyermeke, 1921-ben született, anyja Nagyezsda Allilujeva. Pilóta lett, mint a korban a szovjet elit jelentős része. A második világháborúban 20 évesen már részt vett, kitüntetéseket szerzett és 1946-ban – 25 évesen – a szovjet hadsereg egyik legfiatalabb tábornokává válik.

Vaszilij, a szovjet hadsereg egyik
legfiatalabb tábornoka

Vaszilijt, mint azt Sztálin is elismerte, elkényeztették. Túl magas pozícióban érezte magát, katonaként nem hallgatott feletteseire, sorban fegyelmi kihágásai voltak és ivott. Rendszeresen lefokozták de mindig újra és újra visszakapta a rangjait. 1947-ben már a moszkvai kerület légierejének a vezetője lesz. 1952-ben a május elsejei felvonuláson ismét felelőtlen volt, nem vette figyelembe az időjárási viszonyokat, ami miatt életét vesztette az egyik vadászgép pilótája. Vaszilij emiatt elvesztette a tisztségét.

1953-ban, másfél hónappal Sztálin halála után letartóztatták. Akkor előjöttek azok az esetek, amikor a Vezér fia visszaélt helyzetével, fegyelemsértéseket követett el, és intrikáiban emberek halálát is okozta.

Vaszilij segédtisztjének, Poljanszkijnak a vallomásából:

„Vaszilij gyakorlatilag minden nap részegeskedett, hetekig nem jelent meg a munkahelyén, egy nőt sem hagyott ki… Olyan sok volt neki ilyenfajta kapcsolatából, hogy ha bárki megkérdezne, hogy mennyi, nem tudnék rá válaszolni. A légierő pénzéből 55 hektáros vadász-gazdaságot hozott létre Pereszlavlj-Zalesszkij környékén, ahol 3 dácsát építtetett [oroszok hétvégi háza]. Parancsára 20 foltos szarvast, fácánokat és stb. hozattak a gazdaságára.”

Vaszilij sofőrjének, Brotnak a visszaemlékezéseiből:

„A főhadiszálláson saját garázsa volt. Számára nem léteztek szabályok. Amikor részegen mellettem ült és lábával gázt nyomott, hallgatnom kellett. Sokszor követelte, hogy menjünk ki a forgalommal szemben sávba.”

Annak ellenére, hogy az ügyében nyomozó ügyészt 1954-ben főbe lőtték, 1955-ben mégis elítélték, 1960-ban szabadult.

Szabadulása után megtiltották neki, hogy Moszkvában, vagy Grúziában éljen, és a „Sztálin” név használatától is eltiltották (Dzsugasvilit kellett használnia). Kazanjba költözött, ahol 1962-ben, valószínűleg alkoholmérgezésben halt meg.

Érdekes még az ügyben, hogy 1999-ben Oroszország Legfőbb Katonai Ügyészsége áttanulmányozta Vaszilij aktáit, és érvénytelenítette a Szovjetunió Legfőbb Bíróságának az ítéletét.

Jakov Joszifovics Dzsugasvili

Jakov Sztálin első feleségétől, Jekatyerina Szvanidzetől született 1907-ben Bakuban. A bolsevikok hatalomra kerülése után Szergej Kirov segítette megtalálni Sztálinnak a Kaukázusban maradt fiát. 1925-ben Jakov feleségül vette a 16 éves Zoja Gunyinát – Sztálin pedig dühöngött a házasság miatt. Jakov fejbe lőtte magát, de valami csodával határos módon megúszta, bár sokáig ágyhoz volt kötve.
Ezután üzente neki Sztálin:
„Adjátok át Jasának, hogy úgy viselkedett, mint egy huligán és zsaroló, köztünk többé soha semmi közös nem lehet. Hadd éljen akivel csak akar ahol csak akarja.”

Jakov a moszkvai műszaki főiskolát végezte el, majd a tüzérségi akadémiát. Miután Olga Golisevával nem sikerült a kapcsolata, 1936-ban feleségül vette Julija Melcer balerínát, és 1938-ban lányuk született, Galina.

A II. világháborúban (Nagy Orosz Honvédő háború) kapitányi rangban szolgált, tüzérségi vezető. 1941-es csatáknál kitüntetéseket szerzett, ám még ugyanebben az évben német fogságba került Liozno mellett. Nem sokra rá a németek rádióadásban közölték, hogy elkapták Sztálin fiát – ami rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta a szovjet vezetőt.

Náci propaganda brosúra az orosz lakosokhoz. "Tudjátok-e, hogy ő kicsoda? Ő - Jakov
Dzsugasvili, Sztálin nagyobbik fia. (...) Azt tanítják nektek, hogy bolsevikok soha nem
adják meg magukat. De a Vörös Hadsereg katonái folyton megadják magukat a
a németeknek. Azért, hogy megfélemlítsenek titeket, a komisszárok hazudnak nektek,
hogy a németek rosszul bánnak a foglyaikkal. Sztálin tulajdon fia példájával
bebizonyította, hogy ez hazugság. Megadta magát. MERT A NÉMET HADSEREGGEL
SZEMBEN BÁRMIFÉLE ELLENÁLLÁS MOSTANTÓL ÉRTELMETLEN!
Kövessétek Sztálin fiának a példáját - életben van, egészséges, és remekül érzi
magát. Minek felesleges áldozatokat hoznotok, és biztos halálba mennetek,
amikor még a legfőbb vezetőtök fia is megadta magát
."

Jakovot vallatták, próbálták rávenni arra, hogy működjön együtt a náci Németországgal. Nem hagyta magát, titokban mégis sikerült egy beszélgetést felvenni vele, amit később összevágták és módosították, propagandaként használva a fronton a szovjetek ellen. Annak ellenére, hogy Jakov hősiesen ellenállt a németeknek és nem tört meg a fogságban, Sztálin árulónak tekintette a fiát. Jakovot koncentrációs táborba küldték. A sztálingrádi német vereség után Jakovot ki akarták cserélni a német 6. hadsereg vezetőjére, Paulus marsallra, de állítólag Sztálin ekkor azt mondta, hogy „egy katonát nem fogok marsallra cserélni!”.

Helyzetét maga Jakov is szégyelte, ez egyik vallatásából derül ki, ahol azt mondta az SS tisztnek, hogy „szégyellem magam apám előtt, hogy életben maradtam”.

Valószínűleg ez az érzése vezetett el a halálához is – 1943-ban Jakov koncentrációs táborban halt meg. A tábort védő SS vezetőjének Gusztav Vegnernek  a visszaemlékezéseiből fény derül a halálára.

1943 végén a foglyok szabadlevegős sétán voltak. Dzsugasvili nem volt hajlandó elmenni, és a tábor parancsnokát hívatta. Az egyik tiszt elment neki telefonálni, de amíg telefonált, a következő történt: Dzsugasvili gondolkodóba esett és átlépte a semleges vonalat a magasfeszültségű kerítés felé. Az őr… odakiáltott neki: „Állj!” Dzsugasvili csak ment tovább. Az őr tovább kiabált: „Lőni fogok!” Ezután a kiáltás után Dzsugasvili káromkodni kezdett, levette kezével kezével a felsőjét, és a mellkasára mutatott: „Lőjj!” Az őr a fejére lőtt és Dzsugasvili meghalt… Ám a lövéssel egyidőben Dzsugasvili belekapaszkodott a magasfeszültségű kerítésbe és a szögesdrót első két sorára esett. Ebben a helyzetben maradt 24 óráig, azután krematóriumba szállították a testét.


Jakov fia, Jevgenij Dzsugasvili katonai-repülési műszaki akadémiát végzett, 1973-ban katonai tudományok doktora lett. Több mint 25 éven keresztül katona-tudományt és történelmet tanított a Vezérkari Erők Fegyveres Akadémiáján. Két fia is született 1962-ben és 1972-ben: Visszarion és Jakov.

1990-es évektől aktívan politizál, a „Sztálini Blokk” tagja volt.

Ehhez a cikkhez 1 hosszászólás érkezett a régi felületen. Ide kattintva megtekintheti őket.

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, ugyanakkor a szerkesztőség fenntartja a jogot a nyíltan sértő, gyűlölködő, trágár ill. reklám tartalmú hozzászólások moderálására!
comments powered by Disqus