27 "mesterlövész" kerestetik

Egymás kezéből kapkodták a kilincset múlt héten José Manuel Barroso irodájában a biztosjelöltek, akik szerencsés esetben úgy távoztak a konzultációról, hogy értesültek arról: milyen tervei vannak velük a Bizottság elnökének. A látogatók között volt a magyar kormányfő által jelölt Andor László is, aki a Bizottság elnöke mellett az Európai Parlament legnagyobb képviselőcsoportjainak frakcióvezetőit is felkereste, és Szájer Józseffel, a jelölését egy múlt heti nyilatkozatban élesen támadó magyar néppárti delegáció vezetőjével is tárgyalt.

Kattintson és nézegessen képeket Brüsszelről!

Bár Brüsszelben se szeri, se száma a találgatásoknak, jól értesült források szerint egyedül Barroso (és legfeljebb tanácsadóinak egy szűkebb körének) fejében állt össze a leendő testület szerkezete és - a portfoliók elosztását is beleértve – összetétele. A jobbközép politikai táborhoz tartozó portugál azonban addig nem láthat hozzá csapatának végleges formába öntéséhez, amíg nem kap választ arra a kérdésre, hogy ki lesz az EU leendő kül- és biztonságpolitikai főképviselője, aki egyúttal az Európai Bizottság egyik alelnöke is lesz. A kérdésről november 19-én csütörtökön készülnek dönteni az EU27-ek állam- és kormányfői az Európai Tanács állandó elnökének (és a Tanács új főtitkárának) kinevezésével együtt. Amíg azonban nem tudja, hogy melyik ország adja majd a külpolitikai főképviselőt, Barroso sem oszthatja el véglegesen a tárcákat a jelöltek között.

Ráadásul a személyi kinevezések körüli kérdőjelek miatt egyelőre több uniós tagállam sem közölte hivatalosan a Bizottság elnökével biztosjelöltjének a nevét. Többek között a britek, a franciák, a hollandok, az olaszok és a svédek lebegtetik még a döntést, hogy aztán csak a csütörtöki személyi kinevezéseket követően jelöljék ki a biztosukat. A brüsszeli testület leendő holland tagjának kiválasztását például befolyásolja, hogy Jan-Peter Balkenende jelenlegi holland kormányfő elnyeri-e az Európai Tanács állandó elnökének posztját vagy sem. A franciák hasonló okból még nem jelentették be hivatalosan Michel Barnier jelöltségét, miután több jelöltjük is pályázik a „külügyminiszteri” posztra.

Mikor lép hivatalba az új Bizottság?

Becslések szerint a csütörtöki személyi döntéseket követően Barroso számára körülbelül egy hetet vesz majd igénybe a csapat névsorának és a tárcák kiosztásának véglegesítése. A biztosjelölteknek ezt követően egy-két hét áll majd rendelkezésre az európai parlamenti meghallgatásokra való felkészülésre. Az, hogy a Parlament mikor fog hozzá a meghallgatásokhoz, valószínűleg a frakcióvezetők eheti értekezletén derül majd csak ki. Jelenleg két megoldás lehetséges. Az egyik, hogy az EP gyorsan, november végén-december elején lebonyolítja mind a 26 biztosjelölt meghallgatását és ebben az esetben a képviselőtestület plenárisa december közepén szavazhatna az új Bizottságról, amely így január elsején hivatalba lépne. Az utóbbi napokban ugyanakkor egyre gyakrabban hallani egy másik forgatókönyvről, mely szerint a meghallgatásokat csak januárban tartanák és ebben az esetben csak február elsején venné fel a munkát az új Bizottság.

Ezt a forgatókönyvet erősíti az, hogy az EP ígérete szerint alaposan a leendő Bizottság tagjainak körmére kíván nézni a meghallgatások során. Egyes, nem megerősített hírek szerint a Parlament azt tervezi, hogy Barroso jelöltjei közül esetleg kettőt-hármat is „visszadob majd” (az EP hivatalosan nem utasíthat el egyes biztosokat, csak a teljes testületet, ám utóbbi meglebegtetésével – ahogy az 2004-ben is történt – arra kényszerítheti a Bizottság elnökét, hogy új jelölteket kérjen a tagállamoktól). Ha így lenne, akkor 2004-hez hasonlóan nem lehetne kizárni egy politikai „adok-kapokot” a bal- és a jobbközép között. Egy ilyen szituáció elsősorban a baloldali jelölteket hozhatná kellemetlen helyzetbe, hiszen csak öt szocialista – köztük a magyar Andor László – tagja lesz a következő uniós végrehajtó testületnek.

A bizonytalansági tényezők egyike jelenleg, hogy milyen lesz a következő Bizottság felépítése és milyen tárcák lesznek benne? Barrosóra elég nagy politikai nyomás hárul annak érdekében, hogy külön biztosi munkacsoportok (úgynevezett klaszterek) létrehozásával strukturálja újra a Bizottságot. A legvalószínűbb a négy klaszteres felállás, eszerint lenne egy gazdasági-pénzügyi, egy kül- és biztonságpolitikai, egy klímával és fenntartható fejlődéssel foglalkozó és egy állampolgársági-igazságügyi munkacsoport, amelyek mindegyikét egy-egy alelnök irányítaná. És bár formailag megmaradna az egyenlőség a biztosok között, valójában egyesek „egyenlőbbek” lennének másoknál.

A másik feladat annak eldöntése, hogy milyen régi tárcák szűnjenek meg a Bizottságban, illetve milyen újak jöjjenek létre. Ennek hiányában nincs sok értelme arról találgatni, hogy kinek milyen portfolió jut majd. Barroso a korábbiak során már jelezte, hogy az új Bizottságban az előzőtől eltérően külön tárcát kap majd a klímaterület és egy, az állampolgársági jogokért (köztük a kisebbségi jogokért is) is felelős biztosi posztot is létrehoznak majd. Ugyancsak felmerült annak a lehetősége, hogy a belső piaci tárcáról válasszák le a pénzügyi szolgáltatásokat és külön biztost állítsanak az élére. A régi portfoliók közül minden bizonnyal megszűnik a többnyelvűségi (eddig a román Leonard Orban állt az élén) és az is valószínű, hogy a kutatási, az innovációs, az oktatási portfoliók között is lesz valamilyen átszervezés.

Ha ezekre a kérdésekre választ adott, Barroso már hozzáláthat a nagy bizottsági „puzzle” játék utolsó elemeinek összeillesztéséhez, nevezetesen az egyes tárcák elosztásához. Név nélkül nyilatkozó bizottsági és diplomáciai források tudni vélik, hogy a majdani energiapolitikai portfolió körül a legnagyobb a tolakodás: egyes hírek szerint nem kevesebb, mint nyolc ország vetett szemet erre a pozícióra, amely a következő években is várhatóan sok munkát és ismertséget biztosít majd birtokosának. Az országok többsége általában gazdasági jellegű tárcákat részesítene előnyben. Ezek közé tartozik a gazdasági és pénzügyi, a versenypolitikai, a belső piaci, az iparpolitikai, a költségvetési és a kereskedelmi portfolió, de közgazdasági ismereteket feltételez például a regionális politikai, az energiaügyi, a közlekedési, vagy az adóügyi terület is. Általában mérsékeltebb az érdeklődés ugyanakkor a szociális és foglalkoztatási politika, az oktatás és kultúra, a kutatás, egy szóval az olyan területek iránt, ahol nincsenek erős és markáns közösségi hatáskörök.

Az országok túlnyomó többsége már megnevezte jelöltjét a Bizottságba. Számos ország esetében azt is tudni lehet, hogy milyen tárcákra hajtanak. Annál kevesebbet lehet viszont tudni Barroso elnök valós szándékairól, eddig erről szivárgott ki a legkevesebb hitelesnek tűnő információ.

Akiket már jelöltek

Magyarország Andor Lászlót jelölte Brüsszelbe, mégpedig - miként legutóbb egy interjúban Balázs Péter külügyminiszter is elismerte – azzal az ambícióval, hogy övé lesz a regionális politikai terület. A BruxInfo értesülései szerint erre jó esélyei is vannak hazánknak, ám a fent már említett okok miatt még nem dőlt el véglegesen a kérdés. Csehország hosszas vajúdás után múlt héten Stefan Füle európai-ügyi minisztert jelölte, aki brüsszeli tárgyalásai után értésre adta, hogy a bővítési és az energiaügyi tárca közül szeretné valamelyiket megkaparintani. Ugyancsak az energiatárcára hajt Szlovákia és brüsszeli embere, Maros Sefcovic is. Pozsony a januári gázválság egyik fő érintettjeként úgy érzi, hogy nyomós érvet tud felhozni az energiapolitika mellett. A bővítési portfolióra a csehek riválisa lehet Bulgária, amely külügyminiszterét, Rumiana Zselevát nevezte. Szófia számára ugyanakkor hátrány lehet, hogy balkáni országként közvetlenül érintett a bővítési folyamatban.

A negyedik „visegrádi” állam, Lengyelország EP-képviselőjét és korábbi miniszterét, Janusz Lewandowskit jelölte a Bizottságba, mégpedig azzal a céllal, hogy egy fontos gazdasági portfoliót kap majd, ami Varsó vágya szerint a költségvetési lehetne. Románia – amelynek képviselője a jelenlegi Bizottság legjelentéktelenebb területét, a többnyelvűségi tárcát felügyelte – magasra rakta a lécet, amikor jó előre bejelentette igényét az agrárpolitikai portfolióra. Bukarest, hogy választását nyomatékosítsa, a korábbi mezőgazdasági minisztert Dacian Ciolost küldi Brüsszelbe. Ennek ellenére általános brüsszeli vélemények szerint bombameglepetés volna, ha a románok terve teljesülne. Ezt látszik alátámasztani, hogy egy értesülés szerint Barroso Andris Piebalgs-nak, az energiaterületen az elmúlt öt évben kiemelkedő munkát végző lett biztosnak szánja a területet – ezt természetesen nem erősítették meg hivatalos forrásokból. Lettország mindenesetre, ha nem jönne össze az agrárium, akkor esetleg a közlekedésre vetné ki szívesen a hálóját. Észtország is Brüsszelben marasztalja eddigi emberét, Siim Kallast, aki eddig alelnökként a személyzeti és lobbiügyekért, illetve a csalás elleni küzdelemért felelt. Állítólag a jövőben szívesen foglalkozna költségvetési ügyekkel, bár esélyeit gyengíti, hogy Lengyelország is erre pályázik. Litvánia is a folyamatosságra szavaz, amennyiben az elnökké választott Daria Grybauskaite helyére menet közben beugró Algirdas Semeta nem költözik vissza Vilniusba. A költségvetési területet biztosan nem tarthatják majd meg, egyelőre nem tudni, hogy mire van esélyük.

Régi és új arcok

Szlovénia biztosát is Janez Potocniknak hívják majd a következő öt évben, de a kutatási területet valószínűleg le kell majd passzolnia (Potocnik az egyik lehetséges tárcaként a regionális politikát emlegette, bár nem első helyen). Ennek megöröklésére Ausztria jelöltjének, Johannes Hahn-nak lehet a legtöbb esélye, aki az osztrák kormányban is a kutatási területet felügyelte. Németország „színeiben” Günther Öttinger, eddigi Baden-Württemberg-i miniszterelnök ül majd a Bizottságban. Berlin hagyományosan befolyásos pozíciót akar magának Brüsszelben, és ebből a szempontból a következő Bizottság sem lesz kivétel. Az egyik opció az, hogy Öttinger megörökli majd Günter Verheugentől az iparpolitikai portfoliót, aminél talán csak a versenypolitikai poszt lenne fontosabb és vonzóbb Németország számára. Spanyolország is a folyamatosságra szavaz, amikor kitart Joaquín Almunia eddigi gazdasági és pénzügyi biztos mellett. A spanyolok ragaszkodnak egy befolyásos gazdasági portfolióhoz, ami a jelenlegi poszt megtartása, a versenypolitikai tárca, esetleg a belső piac lehet. Portugáliának nem kell lobbiznia, hiszen Barroso személyében bizottsági elnökük lesz a következő öt évben is. Görögország még nem döntött, de az bizonyos, hogy a rendkívül népszerű, ám politikailag a jobbközéphez kötődő Sztavrosz Dimasz környezetvédelmi biztosnak fel kell hagynia a bizottsági karrierrel. Helyette egy korábbi biztos, a szocialista Anna Diamantopulu jöhet, de az sem kizárt, hogy valaki az EP-ből ül át a Bizottságba.

Ciprust is egy régi arc képviseli majd Brüsszelben, a jelenlegi egészségügyi biztos, Andrulla Vasziliu személyében, míg Málta részéről a halászati politikát felügyelő Joe Borg újrázhat, bár egyelőre itt is hiányzik a hivatalos megerősítés. Finnország újra Olli Rehnt jelölte, és a jelenlegi bővítési biztos nagy álma, hogy kül- és biztonságpolitikai főképviselő lehessen – a liberális színeket képviselő Rehn azonban egyelőre nem favorit a posztra. Luxemburg is kitart Vivian Reding mellett, aki harmadik mandátumát kezdi majd a Bizottságban. Reding távközlési biztosként és a roaming-rendelet „atyjaként” sikeres öt évet tudhat maga mögött, nem lehetnek ugyanakkor vérmes reményei, ha esetleg országának kormányfője, Jean-Claude Juncker lesz az Európai Tanács elnöke. Belgium is kitart jelenlegi biztosa, Karel de Gucht mellett, aki a fejlesztési politikáért felelős, de értésre adta, hogy a jövőben szívesen evezne más vizekre, például az energiapolitikára.

Keresd a nőt!

Barrosónak komoly fejtörést okoz, hogy egyelőre csak három női jelöltje van (Vasziliu, Reding és Zseleva), öttel kevesebb, mint a jelenlegi Bizottságban, miközben az EP komoly nyomást fejt ki rá annak érdekében, hogy minél több hölgytagja legyen testületének. Ebből a szempontból is jól jöhet neki, ha Dánia Connie Hedegaard, környezetvédelmi minisztert küldi Brüsszelbe, aki szinte bizonyosan az újonnan létrehozandó klímavédelmi tárca élére kerülne. Svédország is valószínűleg hölgyet küld majd Gunilla Carlsson személyében, aki a kaptafánál maradva a fejlesztésért lehet esetleg felelős a következő Bizottságban. Írország még nem döntött, ám Máire Geoghegan-Quinn tűnik a legesélyesebbnek a biztosi posztra, aki ír sajtóforrások szerint a költségvetési vagy az innovációs portfolióra vetné ki a hálóját. Az Európai Számvevőszék ír tagja mellett szól az is, hogy a gyengébbik nemet képviseli.

A fennmaradó négy országnál még többesélyes a papírforma, elsősorban azért, mert érdekeltek az elosztandó uniós csúcsposztok valamelyikében, ami viszont a jelöltállításra is hatással van. Olaszország volt kormányfőjét és külügyminiszterét, Massimo d’Alemát szeretné látni a kül- és biztonságpolitikai főképviselő posztján, amit ha mégsem sikerülne megkaparintani, akkor Antonio Tajani jelenlegi közlekedési biztos és bizottsági alelnök maradhat Brüsszelben. Nagy-Britannia hivatalosan Tony Blairt jelölte az Európai Tanács elnöki posztjára, de nem kizárt, hogy a posztról való lemondásért cserébe a „külügyminiszteri” tárcával szeretne vigasztalódni. Néhány nappal ezelőttig úgy is látszott, hogy David Miliband brit külügyminiszter lesz az illető, ám ő állítólag előnyben részesítené a Munkáspárt majdani vezetését, ami néhány év múlva megnyithatná az utat előtte a Downing Street 10-hez. Ha nem Miliband lesz a főképviselő, akkor a britek valamilyen fajsúlyos portfoliót szeretnének a brüsszeli testületben, velük kapcsolatban emlegetik például a pénzügyi szolgáltatásokat. Ehhez azonban lesz egy-két keresetlen szava annak a Franciaországnak is, aki egyszerre több „lovat” futtat a versenyben. Párizs három nevet is bemondott a svéd kormányfőnek a külügyi főképviselői posztra (mindannyian volt vagy jelenlegi külügyminiszterek: Michel Barnier, Hubert Védrine és Bernard Kouchner). Ha egyik sem jön be, akkor Michel Barnier ül be újra a Bizottságba, Párizs reményei szerint egy erős belső piaci portfolió élére, amely a pénzügyi szolgáltatásokat is magába foglalná.

Továbbra is kérdőjeles, hogy ki fogja képviselni Hollandiát a Bizottságban, miután az ország miniszterelnöke az egyik pályázó az Európai Tanács állandó elnöki tisztségére. Ha Balkenende nyerné a versenyfutást, akkor a hollandoknak értelemszerűen szerényebb tárcával kellene beérniük a következő Bizottságban és nyilván ennek megfelelően választanák ki jelöltjüket. Az viszont bizonyos, hogy a versenypolitikai területet az elmúlt öt évben vasszigorral irányító Neelie Kroes búcsút int majd Brüsszelnek.