Minek örültek a G20-on?

Címkék:
• eu
• g20
• pénzügyi válság
• szabályozás

„Különösen nagy örömének” adott hangot a csúcs zárását követően kiadott sajtónyilatkozatában José Manuel Barroso a találkozó egyik leginkább kézzelfogható döntése miatt, vagyis azért, hogy a G20 vezetői elhatározták: gazdasági témákban ezt a grémiumot teszik a jövőben a legfontosabb fórummá, átadva annak az eddig a G8-keretek között folytatott egyeztetések témáit. Ez a gyakorlatban a fejlődő országok bevonását jelenti a világ legfontosabb gazdaságpolitikai diskurzusaiba.

Egyúttal Ázsia növekvő hatalmának elismerése is a megállapodás, hiszen a G20-ban hat ázsiai ország van, a G8-ban csak egy. Ezzel párhuzamosan azonban Európa visszaszorulásának a kifejeződése is (a G8-ban négy európai ország szerepelt, a G20-ban szintén – igaz, mindkét csoportosulásnak tagja maga az Unió is, a G8-ban egyfajta korlátozott jogokkal rendelkező kilencedik tagként, a G20-ban azonban a Huszak egyikeként). Szintén a fejlődő országok szerepének elismerése, hogy – a korábbi európai ellenállást feladva – a fejlettek beleegyeztek: jelenlegi 57 százalékos szavazati arányukból 5 százalékot átengednek a fejlődőknek a Nemzetközi Valutaalap igazgatótanácsában.

A G20 azzal is rászolgált szerepének növelésére, illetve az eddigi informális csúcsszintű egyeztetéseinek állandóvá tételére, hogy az elmúlt egy évben sokat segített a teljes gazdasági összeomlás megakadályozásában – érvelt Barroso. Azt is hozzátette azonban, hogy még nem ért véget a válság, túlságosan magas és tovább növekszik a munkanélküliség. „Nincs itt az ideje az önelégültségnek, vagy a szokásos mindennapi menethez való visszatérésnek” – figyelmeztetett a bizottsági elnök. A csúcs ezt úgy fejezte ki, hogy a záróközleményben megerősítette: a tagállamok továbbra is életben tartják a válság hatására elindított gazdaságélénkítő intézkedéseiket.

Frázisgyűjtemény a liberalizációról és a szegényekről

„Hiszem, hogy olyan globális szabályok alapjait fektetettük le, amelyek lehetővé teszik, hogy a világ prosperáljon a szabad piacok révén és ellenálljon a protekcionizmus csábításának” – szögezte le Barroso. A csúcs záróközleménye azonban ezzel kapcsolatban jobbára csak a szokásos, nehezen számon kérhető frázisok gyűjteményét tartalmazza. A G20 leszögezte, hogy küzdeni fog a protekcionizmus ellen és elkötelezte magát a világkereskedelmi liberalizációs tárgyalások dohai fordulójának 2010-es sikeres lezárása mellett. A pittsburgh-i egyeztetéseken azonban ez utóbbihoz egy lépéssel sem sikerült közelebb kerülni és elemzők általában véve is szkeptikusak, hogy a 2010. végi határidőt a főbb szereplők jelenlegi hozzáállása mellett be lehet-e tartani.

Sokat elárul az is, hogy Barroso nyilatkozata és a csúcs záróközleménye egyaránt elég szűkszavúan említi a legszegényebb országok felkarolásának témáját. A bizottsági elnök szerint a G20-nak „,megfelelő alapja van a fejlődő világ támogatására és különösen a milleniumi fejlesztési célok elérésére”. A G20 záróközleménye e téren szintén a nagy nemzetközi fórumok évek óta ismételgetett fogadkozásait tartalmazta.

Korlátok a bankárjuttatásoknak

Annál bővebben foglalkozik viszont a pénzügyi reformokkal. Az Európai Unió által az elmúlt hetekben e téren első számúvá emelt téma, a bankárjuttatások korlátozása terén is jelentős döntések születtek Pittsburgh-ben, még ha nem is olyan szigorúak, mint amilyeneket az európai résztvevők el szerettek volna érni. A csúcs záróközleményébe hat vállalás került be e téren. 1. El kell kerülni a többéves garantált bónuszokat. 2. A mozgó juttatások „jelentős részét” késleltetve és részvényekben kell kifizetni. 3. A vezetők juttatásait teljesítményhez kell kötni. 4. Átláthatóvá kell tenni a céges javadalmazási politikákat. 5. A mozgó juttatásokat a teljes nettó árbevétel bizonyos százalékában kell korlátozni. 6. Biztosítani kell a javadalmazást ellenőrző bizottságok független működését.

Nem sikerült tehát a G20 többi tagjával elfogadtatni azt az EU-s kezdeményezést, hogy szabjanak konkrét felső határt a bónuszoknak, s azt sem, hogy azokat „megfelelő arányba” állítsák a fix jövedelmekkel. Ennek dacára „nagyon elégedettnek” mondta magát a csúcs vonatkozó döntéseivel Nicolas Sarkozy francia államfő, s „forradalomnak” nevezte azt, amit a G20 a pénzügyi rendszer reformja terén elért. Barroso pedig úgy fogalmazott, hogy „egyetértettünk a túlzott bónuszok megzabolázásában”.

Szigorúbb tőkekövetelmények

Az amerikai kormányzat a bankárjuttatások helyett sokkal inkább a tőkekövetelmények szigorítását igyekezett a pénzügyi reform középpontjába állítani a csúcson. Ennek szellemében megállapodás született, hogy 2010 végéig nemzetközi szabályokat dolgoznak ki a banki tőkeellátottság minőségi és mennyiségi jellemzőinek javítására, illetve „a túlzott tőkeáttétel” megakadályozására. Az új szabályokat fokozatosan, lehetőleg 2012 végéig életbe is léptetik.

Egy tőkeáttételi arány megszabásával egészítik ki a Basel II tőkeelőírásokat, amelyet „nemzetközileg harmonizálnak” (ez európai engedmény volt az amerikaiaknak). Egyébként pedig 2011-re minden jelentős G20-as pénzügyi központ átveszi a Basel II-előírásokat. (Ez amerikai engedmény volt az európaiaknak, amit Sarkozy utóbb úgy kommentált, hogy „nem lesz többé külön angolszász és európai világ”).

A G20-csúcs abban is megállapodott, hogy minden standardizált derivatív kereskedelmi ügyletet tőzsdén vagy elektronikus kereskedelmi platformon keresztül bonyolítanak le és központi klíringrendszeren keresztül számolnak el, legkésőbb 2012 végétől. Azokra a nem standardizált derivatív ügyletekre, amelyeket továbbra sem központi klíringházon keresztül számolnak el, magasabb tőkekövetelményeket vezetnek be. A pénzügyi rendszer stabilitása szempontjából fontos pénzintézeteknek 2010 végéig előírják, hogy nemzetközileg konzisztens módon cégspecifikus „vészterveket” dolgozzanak ki.

A határokon átnyúló nagyobb pénzintézetekre válságkezelő felügyeleti csoportokat állítanak fel, s a pénzügyi feszültségek időszakában egyébként is javítják az információáramlást. Felszólították továbbá a nemzetközi számviteli szervezeteket, hogy „duplázzák meg erőfeszítéseiket” a globális számviteli szabványok kidolgozására, a jelenlegi rendszerek 2011. júniusáig elérendő konvergenciájára.

Barroso mindezeket úgy értékelte, hogy „a pénzpiacoknak az etikus, hosszú távú befektetésekre kell koncentrálniuk, nem a vakmerő rövid távú hazárdjátékra. Európa utat mutat és a pénzügyi felügyelet illetve az okos szabályozás olyan modelljét mutatja fel, amely másokat is inspirálhat”.

Egy helyben topognak a klímatárgyalások

A bizottsági elnök azonban a csúcs kudarcaira is felhívta a figyelmet. „Csak akkor juthatunk el a teljeskörű és fenntartható fellendüléshez, ha kezeljük a klímavédelem problémáját és lendületbe hozzuk a kereskedelmet. Ez a G20 hitelességének egy tesztje, ahol a kudarc nem opció. Nem rejtem el aggódásomat a lassú előrehaladás miatt. A tárgyalás nem lehet nyitott folyamat. Most kell komolyan vennünk, nem később. A következő G20-nak (amelyet 2010. novemberében Dél-Koreában tartanak, bár a 2010. júniusában esedékes G8-csúcsra is meghívják a G20-akat – a szerk.) sikeres koppenhágai konerenciára kell visszatekintenie, illetve a kereskedelmi megállapodás pozitív hatásaira kell előretekintenie” – mondta Barroso.

E két területen Pittsburgh-ben valóban igen sovány eredmények születtek. Egyáltalán nem sikerült előrelépni a klímavédelem finanszírozását illető tárgyalásokon. Mindössze abban tudtak megegyezni a G20 tagjai, hogy „racionalizálják és középtávon fokozatosan megszüntetik” a fosszilis üzemanyagok használatát célzó támogatásokat (erről lásd külön írásunkat). Ami pedig a világkereskedelmi liberalizációs tárgyalásokat illeti, a vezetők ismét csak annyit tudtak leszögezni, hogy 2010 végére sikeresen be kell fejezni ezek dohai fordulóját – ám hogy miként, annak egyelőre még a halvány körvonalai sem láthatóak.