Címkék:
• atomfegyver
• svájc

Ha atomháború törne ki, szinte mindenki meghalna a Földön: néhány rovarfajon, az amerikai kormányzaton és Svájc lakosságán kívül mindenki elpusztulna. Legalábbis ezt állítja Frédéric Venetz, a „Védelem és Biztonság” nevű svájci lobbicsoport elnöke. Ez a csoport a svájci bunkerek fenntartásáért küzd. Ugyanis Svájcban gyakorlatilag minden házhoz, iskolához, kórházhoz tartozik egy óvóhely, amely atomtámadás esetén védelmet nyújtana a svájci népnek. A hétmillió lakosú Svájcban összesen 270.000 óvóhely található – annyi, mint sehol máshol a világon.

A bunkerek bunkere azonban kétségtelenül a „Führungsanlage – K20” névre keresztelt titkos óvóhely, amely alkalmas arra, hogy az egész svájci kormányzatot, tanácsadókkal együtt – tehát a svájci politika legfontosabb döntéshozóit - megóvja egy hirtelen kialakult krízishelyzetben, így atomtámadás esetén is. Egy fenyegető válság esetén a svájci vezetés az alsó képen látható Kanderstegbe, a fővárostól, Berntől 65 kilométerre található 1200 lelkes hegyi faluba repülne, ennek a falunak a közelében található ugyanis az az óvóhely, amely megfelelő védelmet tud nyújtani Svájc vezetőinek. 

A környék 3500 méter magas hófödte csúcsait olykor még a Fekete-erdőből is látni. Itt található valahol a hegyek belsejében az a 259 millió svájci frankba került létesítmény, mely alkalmas több száz ember befogadására, s képes féléven keresztül az ott-tartózkodókat megóvni mindenféle biológia, kémiai vagy atomfegyver káros hatásaitól.

A svájci védelmi minisztérium mindig titokként kezelte a vezetők bunkerét, mert arról bármilyen információ kiszivárogtatása sértené Svájc érdekeit, ezért a sajtót is eltilitották a létesítmény környékéről. A "K20" eredetileg a nyolcvanas években, a szovjetek elleni rakétavédelem céljából épült. A kilencvenes években döntött úgy a Parlament egy titkos ülésen, hogy átépítik a létesítményt kormányzati bunkerré.

 

A Der Spiegel Online-nak nyilatkozó férfi, aki egykor néhány napot töltött egy gyakorlat keretében a „K20”-ban, elmesélte, hogy a bejáratnál mindenkinek át kell adnia mobiltelefonját, számítógépét, kameráját. A létesítményben és környékén teljes fényképezési tilalom van érvényben. Minden embert a szivárványhártyáján keresztül azonosítanak – ez a módszer ugyanis gyorsabb és biztonságosabb azonosítást jelent, mint az ujjlenyomat és az arc- vagy hangfelismerésen alapuló identifikáció. Az azonosítás után minden belépő kap egy PIN-kódot, s ezután földalatti vasúttal egy ötperces utazás után eléri a „K20” főrészét.

Két ismert vészkijárat van: az egyik a vasúti alagútba vezet, a másik a Gastern-völgybe. Hogy a kormányzat vész esetén is kapcsolatban tudjon maradni a svájciakkal, a létesítmény rádió-és televízióstúdióval is fel van szerelve, valamint videokonferencia-terem is található az épületben.

A „K20”-on kívül még 18 óvólétesítmény van Svájcban, ugyanis harminc éve a következő mottóval indították az építkezéseket: „minden kantonnak bunkert”. A hatalmas összegeket felemésztő védelmi beruházás azóta is rengeteg pénzébe kerül az adófizetőknek, hiszen a létesítmények fenntartása sem olcsó mulatság, az éves fenntartási költség körülbelül egymillió svájci frank.

A Der Spiegelnek nyilatkozó baloldali politikus, Josef Lang szerint az egész csak pénzkidobás, és katonailag mára értelmét vesztette az egész, a bunkerek körüli titkolózás pedig okafogyottá vált és nevetséges, tekintve, hogy a „K20” GPS koordinátái bárki számára hozzáférhetőek a világhálón. A bunkerügyben a kormányzat már évek óta macska-egér játékot játszik a sajtóval. Amikor két svájci újság elárult két kanton bunkereiről bizonyos részleteket, az újságírókat többórás kihallgatásnak tették ki, s a katonai bíróság elítélte őket. Josef Lang szerint aggályos, ha egy jogállamban egy katonai diktatúrákból ismert történet játszódik le.

A svájci kormányszóvivő, Oswald Sigg szerint azonban a létesítmények hasznosak, védelmi funkciójuk egy katasztrófa esetén még továbbra is jelentős lehet.

Nézze meg liechtensteini képriportunkat is!