Márciusi remények Erdélyben: Sógor Csaba interjú

Címkék:
• erdély
• interjú
• kisebbség
• rmdsz
• választás

Sógor Csaba: Nyilvánvalóan mi sem örültünk az egyéni választókerületes választási törvénynek, különösen annak, hogy kétfordulós. Ebben a helyzetben két dolgot tehetünk: az ember vagy kardot ránt, és kirohan, ami politikusokhoz nem feltétlen illő és nem biztos, hogy hasznos; vagy megpróbáljuk menteni, ami menthető. Több mindent sikerült elfogadtatni, de még a román kollégák sem fogták fel, hogy számukra is mennyire kusza lesz ez az új választási törvény. Minden párt igyekezett alkotmányellenes dolgokat is beleépíteni, hogy később majd az Alkotmánybíróságnál tehessenek egy kört, azonban mindenki pechjére ez nem történt meg. Olyan nagy volt a közvélemény és az államelnök nyomása, hogy az Alkotmánybíróság, habozás nélkül visszautasította az alkotmányossági panaszokat.

Arról van szó, hogy nincs meg az úgynevezett kollégiumoknak, vagyis a választókerületeknek a határa. Egy konkrét példával élve: ha Szilágy megyében az etnikai határ menten húzzák meg a választókerületet, akkor lesz magyar és lesz román vidék, és van esélye onnan még bejutni képviseletnek. Ha úgy húzzák meg, mint annak idején a Felvidéken az új közigazgatási határokat, vagyis szándékosan az etnikai határok figyelmen kívül hagyásával, akkor arra lehet számítani, hogy Székelyföldön kívül nem lesz a magyaroknak parlamenti képviselete.

Persze ehhez az is szükséges, hogy az alakulófélben és bejegyzés alatt álló polgári párt (Magyar Polgári Párt - K. J.) és az RMDSZ megegyezzenek. Erre a helyhatósági választások után reményeink szerint lesz esély, mert duplán csökken az esélyünk, ami a parlamenti képviseletet illeti: egyrészt a számunkra hátrányos választási törvény, másrészt pedig a megosztottság miatt. Abban bízunk, hogy a maximumot fogjuk tudni nyújtani, ha nem is biztos, hogy sikerül hoznunk az európai parlamenti választásokon elért nagyszerű eredményt.

A Romániában bejegyzés alatt álló Magyar Polgári Párt (MPP) mennyiben lehet alternatívája az RMDSZ-nek, illetve milyen együttműködést terveznek a párttal?

Az RMDSZ hajlandó lesz együttműködést felajánlani az MPP-nek nemcsak ott, ahol a parlamenti vagy a helyhatósági választásokon az 5 százalékos küszöb veszélyben áll, hanem egyébként is. Ez így normális, hiszen közösek az érdekeink, és nyilvánvaló, hogy megvan a választás lehetősége és szabadsága. Mindenki mérlegelheti, hogy melyik oldalon hajlandó politizálni ugyanazokért a célokért és érdekekért. Bízunk abban, hogy együtt fogunk tudni működni a polgári párttal és közösen küzdhetünk az erdélyi magyarság érdekeiért, illetve abban, hogy benne lesz a célkitűzéseikben is az autonómia. Értelmes magyar emberek vannak minkét oldalon, és meg kell tudni egyezni. Tanulhatunk a vajdaságiak példáján: nekik hosszú időre volt szükségük, amíg megjött az eszük, nekünk ne menjen el az eszünk.

Áttérve a csángóföldi magyaroktatás kérdésére: Ön személyesen is járt Nagypatakon és Bákóban, ahol találkozott a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetőivel. Mit tapasztalt, milyen a hangulat a magyarok körében Csángóföldön?

Egyértelmű, hogy az embereket megfélemlítették, ez látszik abból is, hogy nem nagyon mernek nyilatkozni, sőt a csángó szervezet ( Moldvai Csángómagyarok Szövetsége - K. J.) tagjai is arra kértek meg, hogy a helyhatósággal most ne beszéljünk, csak ha elcsitult a helyzet.

A Csángóföldre induló tényfeltáró bizottságnak az lesz a feladata, hogy az Európa Tanács kilenc pontban megfogalmazott ajánlásainak magvalósulását ellenőrizze. Jelentést tenni, felhívni a közvélemény figyelmét, nyomást gyakorolni a helyhatóságra, ha lehet az egyházra is, és az oktatási minisztérium helyi kirendeltségére, illetve a tanfelügyelőségre. Az ott élő embereknek elemi joguk, hogy az anyanyelvükön fakultatív módon tanulhassanak. A civil társadalom, az önkéntes munkások és adakozók végezzük szintén a dolgunkat. 1500 gyermek tanul jelenleg magyarul, azonban még legalább 7000-7500 gyermek van, aki beszél magyarul, tanulna magyarul, számukra önkéntes tanárok is lennének. Természetesen pénz kérdése is a dolog, mert a tanároknak szállást és fizetést kell biztosítani. Azon leszünk, hogy a civil társadalom, a politika és az egyház összefogjon ennek az ügynek az érdekében.

Románia sok küzdelem után tavaly ratifikálta az Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartáját. Erre a dokumentumra hivatkozva lehet-e jobban számonkérni a kormányon vagy más illetékes szerveken a kisebbségeket hátrányosan érintő intézkedéseket? Lehet-e előrelépés például az önálló magyar egyetem ügyében?

Az egyezmény májusban lép életbe, reméljük, onnantól új fejezet kezdődik. Már folynak a tárgyalások. Szeretném látni, hogy a Bolyai ügyben - az eddigiekkel ellentétben - ne üzengetések, kiabálások és megmerevedett álláspontok legyenek, hanem érdemi vita. Az, hogy a két magyar fél is; Bolyain belüliek és kívüliek úgymond, vagyis a Bolyai Kezdeményező Bizottság és Babes-Bolyain oktató tanárok végre üljenek le és közösen beszéljék meg a kérdéseket. Hiszen akár egyetem, akár autonómia kérdésében, ha egymás között nem tudunk megegyzeni, akkor eleve egy láncszemmel gyengébbek vagyunk. Ez a legfontosabb feladatunk most.

Végül, mi a fő üzenete Ön szerint a magyarság számára március tizenötödikének?

Március 15-e mindig azt üzeni számunkra, hogy - bukott vagy nyertes forradalmakból tanulva - amikor van összefogás magyar és magyar ember között, akkor van előrelépés, amikor pedig nem tudunk megegyezni, akkor hiába futunk jobbra vagy balra különböző nagyhatalmakhoz, senki nem fogja helyettünk megoldani a gondjainkat, és senki nem fogja a jövőnket biztosítani. Magunkra számíthatunk, az összefogásra, a párbeszédre és az egyetértésre.