Környezetvédelem: London nagyban játszik
2007. július 12., csütörtök
Utolsókból az elsők? London komolyan dolgozik azon, hogy a 7,4 millió lakosának jobb levegőt és egészségesebb környezetet biztosítson. Jövőre Nagylondont egyetlen alacsonykibocsátású zónává alakítják, a legszennyezőbb járművek eltávolításával.
2008 folyamán minden járműnek, a nagy furgonoktól a nehéz teherautókig át kell mennie egy szigorított környezetvédelmi vizsgán, vagy fizetnie kell azért, hogy áthajthasson az – eddig a világon legnagyobb – Low Emission Zone-nak keresztelt alacsony kibocsátású zónán. A városházán a napokban folynak a tárgyalások a radikális díjemelésekről.
A cél olyan korszerűbb járművek és jobb tulajdonságokkal rendelkező üzemanyagok, áram és üzemanyagcella hajtotta buszok, taxik térnyerésének elősegítése, amelyek a legszigorúbb EU-normáknak is megfelelnek.
Margaret Thatcher, korábbi miniszterelnök az ő idejében egy olyan londoni lakost, aki busszal utazott, az „a loser” kifejezéssel illetett, azaz „egy vesztesnek” nevezte.
Négy évvel ezelőtt bevezették London egy centrum részében a tolongási adót, egyfajta útvámot, amely a belváros forgalmát volt hivatott csökkenteni.
Számítások szerint a kontinensek legnagyobb városai felelnek a világ összes kibocsátásának 75 százalékáért.
A C40 egy 40
nagyvárost összefogó egyesület, amelynek London polgármestere az kezdeményezője
és elnöke.
Az egyesület célja az egymástól való tanulás, a tapasztalatok közzététele,
valamint a környezetbarát energiatermelési megoldások, az
energiatakarékoskodás, a kommunikáció, a levegő- és szennyvíztisztítás és az
újrahasznosítási technológiák új módszereinek kifejlesztése.
A cél a városok széndioxid-kibocsátásának 60 százalékkal való csökkentése
2025-re.
A londoni útvám-rendszer eredményeként 15 százalékkal lett kevesebb a kipufogógáz a belvárosban. A zónában egy harmadával csökkent az autóforgalom. A bevételeket a helyi közlekedés fejlesztésére fordítják.
„Az emberek reakciója hisztérikus volt. De most már egyre több magasan szituált hivatalnok számol be arról, hogy busszal jár, és szereti. És a vállalatok is szívesen fizetnek azért, hogy tudjanak haladni a forgalomban”, fogalmazott Nicky Gavron, londoni főpolgármester-helyettes.
Az adta a környezetvédelmi lelkesedésének a gyújtószikrát, amikor egy hatsávos gyorsforgalmi utat akartak építeni a négy gyerekes családanya lakhelye mellé.
„Ekkor váltam aktivistává és láttam be, hogy újabb utak csak újabb dugókat eredményeznek”, folytatta. A jobb forgalomtervezésért és hatékonyabb kommunikációért dolgozik aktivistaként a helyi együttműködést serkentve. Nem épült végül gyorsfogalmi út, lett viszont városrészcentrum. Belőle pedig helyi politikus.
Amikor London 14 év után visszakapta autonómiáját az akkori munkáspárti kollégája, az új főpolgármester, Ken Livingstone felkérte, hogy legyen a helyettese. Az egyik legnyomósabb érdeme egy 33 pontból álló akcióterv, amely arról szólt, hogyan lehet Londont a környezet tekintetében élhető és hosszútávon tartható szintre hozni – első sorban a széndioxid-kibocsátások drasztikus csökkentésével.
A tolongási adók bevezetésével sikerült 15 százalékkal csökkenteni a kipufogógázok mennyiségét, ill. a belvárosi autóforgalmat egy harmadával fogták vissza. A cél egy egyesített zóna kialakítása, ahol a kibocsátási szintek alacsonyak, és a határértékeket nem elérő járművel büntető-díjazása differenciált.
„A bevételt természetesen az általános kommunikáció javítására használjuk fel”, folytatta Nicky Gavron.
