Náci apától származó norvégok kálváriája

Úgy hívják őket, „a háborús gyermekek”, akik norvég anyától és német apától születtek a II. világháború alatt. Ma közülük 150 kívánja elérni szenvedéseik elismerését. Hosszas jogi csatározás után múlt hét csütörtökön azt kérték az Emberi Jogok Európai Bíróságától, hogy rendeljen el anyagi kártérítést azon előítéletek miatt, melyek a háború alatt őket érték.

A náci megszállás alatt a parancsnokok arra bíztatták csapataik, hogy alakítsanak ki minél több kapcsolatot a norvégokkel. A cél az árja generáció „biztosítása” volt, vagyis szőke haj kék szemekkel, a Birodalom „jövőjéért”. 10 000-12 000-re tehető azon gyerekek száma, akik ilyen kapcsolatokból születtek.

Ám a németek távoztával az országból egyre nagyobb gyűlölet vette őket körül. „Értettem, hogy hét éves koromban az iskolában valami szörnyűséget jelentettem a többieknek, ahol csak átkozott németnek hívtak” – emlékszi vissza a 65 éves Gerd Fleischer. A két lánynak disznóólban kellett élnie, mivel büdösnek tartották őket. Tove Laila Strand-ot megégették egy vasalóval, és sok másikkal egyetemben, megerőszakolták. Paul Hansen serdülőkorát őrültek házában töltötte.

1999-ben az Oslo-i bíróság elutasította a diszkrimináció és megalázó bánásmód tárgyában benyújtott keresetet csakúgy, mint a kártérítési igényt, mivel lejárt a húszéves elévülési idő. A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az ítéletet 2002-ben, a norvég miniszterelnök 2000-ben nyilvánosan bocsánatot kért a „háborús gyermekektől”.

Amennyiben háborús vagy emberiség elleni bűntettnek minősítik az ellenük elkövetett cselekményeket, úgy az elévülési időt nem lehet tekintetbe venni.