“Nem a kosztümtől válik valakiből profi táncos”

A mai napig folyamatosan alakul és változik az orientális tánc – mondja Csillagvári Csilla táncoktató, aki szerint a rengeteg tanulás és gyakorlás mellett a saját stílus kialakításával válhat valakiből profi táncos.  Interjú, 2. rész.

Milyen különböző válfajai léteznek a táncnak?

Alapvetően három stílust különböztetünk meg, az egyiptomit, a törököt és a libanonit. Az egyiptomi lágy, kecses és pontos mozdulatokból áll, jellemző rá az érzelmi telítettség, a szöveg tánc általi megjelenítése. Zeneileg megjelennek tradicionális és modern arab ritmusok, jellemzően élőzenekari kísérettel. A kosztümök flitterekkel, gyöngyökkel, kristályokkal díszítettek, manapság egyre visszafogottabban használják ezeket az elemeket.

A török stílus temperamentumosabb, nagyobb mozdulatokkal, ugrásokkal, talajelemekkel tarkított. A török zene rendszerint gyorsabb, kevesebb ritmusváltással, alapritmusai közé tartozik a karsilama és a chiftetelli. Ruhák jellemzően túldíszítettek, hosszú gyöngysorok függnek az övekről, sokszor használnak érméket, melyek mind-mind kiemelik a táncos mozdulatait. Kiegészítőként ujjcintányért, fátylakat használnak.

Harmadik a libanoni stílus, amit talán a kettő keverékeként definiálhatnánk. Jellemzője a változatosság, forgások, éles váltások, színes kiegészítők, leginkább a látványra, szórakoztatásra építkezik.

Még tovább kategorizálni szinte mindegyiket, az egyiptomi stíluson belül van raks sharki, amiben balett elemek jelentek meg, meghatározott felépítése van, és a felépítése az intro-kibontakozás-dobszóló-finálé vonalat követi. Folklóron belül a beledi a vidéki emberek tánca, zárt ruha tartozik hozzá. A saidit bottal táncolják, mely eredendően férfi tánc és harcot imitálnak egymás között. Szót érdemel még a törzsi irányzat, ami egy mesterséges stílust jelöl. Amerikai találmány, rengeteg izolációt tartalmaz, természetes alapanyagokat használnak a ruhákhoz, például kagylókat, fagyöngyöt, tollat. Továbbá léteznek még fúziók más stílusokkal, mint flamenco, tango, andalúz, afro, hula – de ezek nem tartoznak tradicionálisan a hastánc körébe, inkább nevezzük modern irányzatoknak őket.

Mint minden élő műfaj, az orientális tánc mind a mai napig folyamatosan alakul és változik. A 20. században, amikor megjelent a cabaret és revü stílus, akkor a show része került előtérbe, a nézők szórakoztatása, elkápráztatása volt a cél. Napjainkban egyre több balett elem színesíti, a kosztümökben is évről évre változik a „divat”. Véleményem szerint itthon a show stílusra kíváncsi leginkább a közönség, legyen szórakoztató, ritmusos zenével, csodásan díszített ruhakölteményekkel, változatos eszközökkel és mosolygós lányokkal.

Hogyan kell elképzelni egy hastánc órát, egy „edzést”? Koreográfiát gyakoroltok, vagy az órán foglalkoztok az izmok erősítésével, lazításával is? Egyáltalán mely testrészeket veszi leginkább igénybe ez a tánc?

Jól megfogalmaztad, ezek mind fontos elemei egy-egy órának. Az elején alapmozdulatokat tanulunk. Az óra bemelegítéssel kezdődik, utána alapok, majd azokból felépülő kombinációk, a következő lépés pedig a koreográfia, de legalább ugyanakkora hangsúly van az improvizáción is. Hiszen alapvetően improvizatív műfaj. Két tánc sem egyforma, még ha adott koreográfiáról beszélünk is. Változik a közönség, a helyszín, a táncos lelkiállapota, ha élő zene van, akkor a zenekar hangulata, összhangja is mindig más. Szerencsés vagyok, mert a párom mostanában merült bele a darbukázás rejtelmeibe, így lehetőségük van élő dobszólóra táncolni. Sok gyakorlás volt az ára, mire összecsiszolódtunk, nagyon fontos az összhang, ha egyikünk hibázik, akkor a másiknak tudnia kell azonnal és a külvilág felől nem észrevehetően reagálnia.

Visszatérve az órákhoz, a végén levezetéssel, nyújtással zárunk. Az erősítés, állóképesség fejlesztése is nagyon lényeges, mert ha belegondolunk egy átlagos műsor 20-30 perc, amit bírni kell szusszal egészen a végéig, a néző nem láthatja mennyire fáradtál el, könnyednek és mosolygósnak kell lenned a színpadon. Jelenleg én is ilyen típusú órákat tartok. Ezeken és az alap hastánc órákon is minden testrészt átmozgatunk a fejünk búbjától a lábujjainkig. Az első órán megtanuljuk az alaptartást, ahol billentett a csípő, egyenes a gerinc, leengedett vállak és kissé hajlítottak a térdek.

Mitől, illetve hogyan válhat ma valaki profi táncossá?

Kinek mit jelent a profi kategória? Egy versenyen azokat sorolják ide, akik oktatnak, rendszeresen fellépnek, nyertek már korábban versenyeket, akik ismerik a különböző stílusokat, megfelelő mozdulatokat használnak hozzá stb. Szerintem a legelső és legfontosabb szempont a kisugárzás, mennyire látom az előadón, hogy élvezi a táncot, mennyire ragad magával, szórakoztat az előadása és mennyire kommunikál a közönségével. Persze meghatározó a mozdulatok kidolgozottsága, pontossága, stílushű használata. Fontos a megfelelő, előnyös kosztümválasztás is, de úgy gondolom nem elsősorban ettől lesz valaki jó táncos. Szenvedély, alázat, rengeteg befektetett munka kell hozzá, ahogy a napi szinten történő gyakorlás. Jó tanárok, workshopok kiválasztása, akik hozzásegítenek ahhoz, hogy megtaláld, kialakítsd a saját stílusod, s ezután válhatsz igazi profivá!

Jártál már olyan országban, ahonnan maga a hastánc származik?

Igen, kétszer jártam már Törökországban, bátran állíthatom, hogy életem meghatározó élménye volt. Kedvesek az emberek, a közös múltunk miatt már-már testvérnek tekintik a magyarokat, szinte mindenhol rögtön teával kínálnak s beszélgetéshez invitálnak. Érdekes, ahogy a történelmükhöz viszonyulnak, mennyire erős nemzettudattal rendelkeznek. Büszkék arra, hogy törökök. Véleményem szerint mindenki zsebében legalább egy török zászlót fellelhetünk, bárhol is járunk, hasonlóan megjelenik mindenhol Mustafa Kemal Atatürk arcképe is.

Szerinted mik azok az okok, amiért érdemes hastánccal foglalkozni?

A zene és a tánc lehetőséget ad számunkra, hogy a rohanó világból néha kiszabaduljunk és elmerüljünk az álmok, a szépség, az egzotikum titokzatos világába. A lágy, lírai arab és török zenék és a lágyan hullámzó mozdulatok testileg-lelkileg ellazítanak, a dinamikus dobszólókkal pár perc alatt lerázhatjuk magunkról az egész héten összegyűlt feszültséget. Formáljuk az alakot, ezáltal növekszik az önbizalmunk, magabiztosabbá válunk. Tartást ad, segít megélni és előhozni a nőiességet. Egyre nyitottabbá válsz, ahogy megtalálod önmagad a táncban, a stílusod, élvezed minden percét, amikor táncolhatsz. Kifejezheted az érzelmeidet, éppen milyen kedved van, bármit átadhatsz a táncon keresztül. Számomra ezt jelenti igazán az orientális tánc.

Győri Hajnalka

Felkapott hírek

Friss hírek