“Sok előítélet van az orientális tánccal kapcsolatban”

Nem megfelelő a hastánc kifejezés, hiszen nem csak a hasukkal táncolnak az előadók – véli Csillagvári Csilla táncoktató, aki inkább a kevésbé elterjedt orientális tánc kifejezést használja. Mennyire népszerű ma a hastánc? Milyek kép él a magyarokban az orientális táncról? Interjú, 1. rész.

Kinek vagy minek a hatására kezdtél el hastáncot tanulni?

Egy barátnőmmel néztünk be még 2006 augusztusában az első hastánc óránkra. Már akkor tetszett az orientális zene és a kultúra, így gondoltuk kipróbáljuk. Akkor még fogalmam sem volt, hogy egy életre szóló szenvedély vette kezdetét! Elvégeztem Balla Tünde Aziza hastánc, orientális táncoktató képzését 2010-ben, ekkor alakult a Hayat Hastánc Egyesület is, melynek szakmai vezetője lettem. Két év után azonban meg kellett találnom a megfelelő személyt a helyemre, mert külföldön töltöttem egy évet. Jelenleg is részt veszek a csoport életében, mint fellépő, továbbá erősítő és állóképesség javító órákat tartok.

Milyen gyakran szoktál / szoktatok fellépni és milyen jellegű eseményeken?

Vannak állandó fellépéseink, mint például helybéli rendezvények, és szerencsére sokféle felkérést kaptunk már születésnapokra, esküvőkre, bálokra, gálákra. Számomra a legmegtisztelőbb élmény volt, amikor Kecskeméti Anett Kahena „Királynők estje” című előadásának keretei között léphettünk fel 2011-ben. A gyakoriságot illetően havonta biztosan van 1-2 fellépése a csoportnak, de olyan is előfordult, hogy ugyanarra a napra több is jutott. Főleg nyáron szinte minden hétvégére készülnünk kell, de a báli szezonban is kapunk felkéréseket, egyre többet és ez azt jelzi számunkra, hogy jó úton haladunk.

Korábban sportoltál?

Nem igazán ragadott meg más sportág, nem szerettem a monoton, egysíkú mozgásformákat, mindig is szerettem volna kifejezni magam valahogyan, és úgy érzem ezt a táncban 100%-osan megtehetem.

Mi volt a közvetlen környezetedben élők reakciója, amikor megtudták, hogy táncolni kezdesz? Hogyan viszonyulnak a hobbidhoz?

Mivel a barátnőmmel közösen indultam el ezen az úton, így ő velem együtt örült. A szüleim pedig büszkék voltak rám mikor először megláttak a színpadon. A szűkebb környezetemben lévők is kíváncsian várták az előadásokat, ma már természetessé vált számukra is, hogy ez az életem része, sokszor kérdezgetik, hogy mikor is lesz a következő fellépésem.

Mi az emberek első reakciója, amikor megtudják, hogy hastánccal foglalkozol?

Vegyes. Sok általánosítással találom szembe magam, sajnos sok előítélet is van az orientális tánccal kapcsolatban. Direkt mondok orientális táncot, mert a hastánc nem egészen megfelelő kifejezés, hiszen nem csak a hasunkkal táncolunk. A francia „danse du ventre” kifejezést fordították le szó szerint és így terjedt el a nyugati világban. Általában nem szoktam rögtön elárulni, ha mégis, akkor orientális táncot mondok, így azonban sokan nem tudják hova is tegyék, mi is az.

A korábbi negatív tapasztalataikból kifolyólag vannak, akik rögtön elítélnek. Ez sokszor köszönhető olyan színpadi produkcióknak, amelyek nem képzett, tájékozott oktatótól származnak. Nem feltétlenül az oktatói papír meglétéről, illetve nem létéről beszélek, hanem a tájékozottságról a stílusokkal kapcsolatban, az ehhez tartozó zenékkel, illetve hozzá illő kosztümökkel kapcsolatban. Esetleg a mozdulatokat a táncosok az internetről tanulgatták oktatói segítség nélkül. Ezért fontos a megfelelő képzettségű, szaktudású oktató megtalálása, hiszen nem csak a táncról szól, hanem sok másról is, mint például anatómiai ismeretek, zeneelmélet, tánctörténet, etika, módszertan, edzéselmélet. Persze a végeredmény, ami a színpadra kerül, ott a tánc, illetve az előadásmód a legfontosabb a nézőnek.

Milyen kép él általánosan az emberekben az orientális táncról, illetve a táncosokról?

Sokan néznek ránk csodálattal, elismerő szavakat, dicséreteket is kapunk, általában azoktól, akik már többször láttak minket. Jól esik, mikor ilyeneket hallunk, hiszen ilyenkor úgy érezzük, hogy megtérül az a sok munka és gyakorlás. Sokszor hallottuk már azt is, hogy csak „rázzuk magunkat” a színpadon, az e véleményen lévőket arra bátorítanám, hogy próbáljanak ki egy valódi orientális táncórát, mennyire könnyű is csupán csak „rázni”.

A táncon túl mennyire merültél el az orientális kultúrában?

Szorosan hozzá tartozik, ezért egyre mélyebben kezdtem kutatni a témában. Az oktatóképzésen rengeteg anyaggal látott el Aziza, amiért hálás vagyok és még mindig nem értem a végére. Ugyanis egy-egy témában minél mélyebben merültem bele, annál több felé ágazott: kultúra, művészet, építészet, történelem, gasztronómia, vallás, tradíciók és még sorolhatnám. A polcaim tele vannak eme témába vágó könyvekkel, a hastánccal kapcsolatban azonban magyar nyelven sajnos nem sokból válogathatunk. Törökországgal kapcsolatban is sok történelmi, szépirodalmi sorakozik egymás mellett, ezek közül Orhan Pamuk szinte összes műve megtalálható nálam, sőt még a Korán mellett az Ezeregy éjszaka is.

Mennyire népszerű ma Magyarországon az orientális tánc?

Néhány évvel ezelőtt volt egy hullám, amikor szinte divattá vált hastáncolni, azonban sok kitartás és gyakorlás az ára, hogy szépek legyenek a mozdulatok. Így az az általános, hogy egy 10-15 fős csoportból csak néhányan maradnak hosszú távon is. Nálunk vidéken, három településről – Balástya, Sándorfalva, Szatymaz – érkező lányok, asszonyok alkotják a csoport magját.

Hogyan illeszkedik a hastánc a török kultúrában, milyen szerepet tölt be? Milyen eseményekhez, szokásokhoz kötődik?

Minden kultúrához köthetőek ünnepek illetve az élet fordulópontjaihoz kötődő különleges alkalmak. Legyen ez vetés-aratás, születés, esküvő, katonasághoz való csatlakozás vagy akár vallási ünnep. Ezek mind-mind lehetőséget adnak családi-baráti összejövetelekre, ahol a táncnak fontos szerepe van. Lehet ez szórakoztatás és egyben hagyományőrzés is. Törökországban általában sor vagy körtáncok a jellemzőek, mint például a halay (a Fekete-tenger keleti partjainál honos török népi tánc) vagy a horon (kelet-, délkelet-anatóliai népi tánc). Ezeknél ismertebb hazánkban a hastánc, ami az ott élő roma táncosnőknek, a csengiknek köszönhető. Őket ugyanis nem kötötte az iszlám vallás szigora, ezért nyilvánosan is szórakoztathattak. A török muszlim nők életében is fontos szerepe volt, de csak női társaságban táncolhattak, azaz otthon vagy a fürdőkben. Amely családok megtehették zenész és táncos csengiket hívtak a ház asszonyainak szórakoztatására. Mostanában legtöbbet a show műsorok szereplőiként találkozhatunk táncosokkal éttermekben, szállodákban. Itt megemlíteném még a manapság egyre divatosabb orientális tánc fesztiválokat is, melyek egyre népszerűbbek Törökországban és hazánkban is.

Győri Hajnalka

Felkapott hírek

Friss hírek