Orosz emigránsok nyomában

Anton Bendarzsevszkij | 2012. szeptember 23., vasárnap

Folytatjuk a Magyarországon élő bevándorlókról szóló cikksorozatunkat a Kitekintőn az Európai Integrációs Alap támogatásával. A sorozat indulásának első kiemelt hónapjában – októberben – a Magyarországon élő orosz közösséggel ismerkedhetnek meg az olvasók. A mai nyitó-cikkünkben az orosz emigráció történetének jártunk utána. Megtudhatják, hogy az elmúlt kétszáz évben miért hagyta el annyi orosz állampolgár a hazáját, milyen országokat választották új lakóhelyüknek és mennyien is lehetnek ma, Oroszország határain kívül rekedve.

Az orosz kivándorlás újabb jelentős hulláma az októberi fordulat, és az azt követő polgárháború után indult, így gyakorlatilag az 1917-1938 közötti időszakot soroljuk ide. Amíg az előző hullám legnagyobbrészt gazdasági jellegű volt, ez kizárólag politikai emigrációt jelentett. Az orosz kivándorlás teljes történetében egyértelműen ez az 1917-38-as hullám okozott a legnagyobb kulturális és gazdasági kárt. Oroszországot tömegesen hagyták el a bolsevik uralmat elutasító népcsoportok: ez főleg a nemességet, a katonatiszteket, cári hivatalnokokat, egyháziakat és a meggazdagodott rétegeket érintette. Tehát pont mindazokat, akik tanultak és képzettek voltak. Ekkor hagyta el az országot az orosz „arany” értelmiség, akik leginkább az Egyesült Államokba emigráltak, amely nagyon sokat profitált ebből. 

II. Milós a családjával sétál. Kaatintson, és nézegessen képeket a cári Oroszországról!

Ez volt az az orosz kivándorlási hullám, amely külföldről is jelentős hatást gyakorolt az orosz kultúrára és tudományra, róluk egy teljes irodalmi korszakot neveztek el, három orosz Nobel-díjast is adtak a világnak (Bunyin – irodalom; Leontyev – közgazdaságtan; Prigozsin – kémia), befolyásolták a nemzetközi zenetörténetet olyan zseniális zeneszerzőkkel és zenészekkel, mint Rahmanyinov, Sztravinszkij, Kandinszkij vagy Saljapin, illetve önálló filozófiai iskolákat is alapítottak. Mindezt jelezte már például az is, hogy 1930-as évekre világszerte 1005 különböző újság és folyóirat jelent meg.

Mindezt tetézték maguk a bolsevikok is, akik valószínűleg maguk sem hittek abban, hogy sokáig hatalmon maradhatnak. Éppen ezért igyekeztek minden olyan elemtől megszabadulni, akik bármiféle veszélyt jelenthettek rájuk nézve. A legnagyobb veszélyt az értelmiség jelentette, így hosszú listák készültek az értelmiség legtehetségesebb tagjainak a nevével, akiket deportáltak az országból. Aki nem hagyta el az országot ekkor, az sokkal rosszabbul járt a későbbiekben…

Az 1918 után Oroszországban zajló polgárháborúban közel tíz millió ember vesztette életét (ehhez képest ironikus, hogy közvetlenül a polgárháború előtt 1917-ben Leninnek majdnem odaítélték a béke Nobel-díjat), és az események 1920-21-ben végül a fehér mozgalom (a cárt, a monarchiát és a régi rendet támogatók) teljes vereségéhez vezetett. Ekkor hagyták el az országot a cári tisztek, a katonaság és a fehér mozgalommal szimpatizálók. 1920-ban emigrált Gyenyikin tábornok és teljes hadserege Novorosszijszkból, és a Vrangel báró hadserege a Krími-félszigetről, majd 1921-ben a Keleten vereséget szenvedett Kolcsak hadserege is elhagyta az országot.

Amíg ezen hullám elején emigrálók főleg az Amerikát választották célpontjuknak, addig a fehér katonatisztek és a hadsereg a Balkánon illetve később Nyugat-Európában telepedett le. Vrangel vezetése alatt egy speciális Emigrációs Tanácsot is létrehoztak, amely a hadsereg letelepítésével foglalkozott – leginkább Bulgáriában, Törökországban és a Jugoszláv Királyság területén. 1924-ben hozták létre a megmaradt katonai egységekből az Orosz Katonai Szövetséget, amely fenntartotta és engedélyezte Vrangel seregének a katonai szervezetet, sőt, a Jugoszláv Királyság államkasszájából még fizetést is kaptak. 1929-1988 között még egy emigrációs fehér katonatiszti lap is megjelent, a „Csaszovoj” („Őrjáratban lévő”). Ezek az egységes később a németek oldalán harcoltak a II. világháborúban Tito kommunista egységei, majd a szovjetek ellen. 

Fehér mozgalom emigrációban: alul balra a második a Vrangel tábornok, mellette az
Antonyij metropolita. Balról az ötödik a sorban Vrangel felesége.

A fehér katonák mellett a polgárháború elvesztése után az orosz kozákság egy jelentős része is emigrált, akik leginkább Belgrádban és Szófiában telepedtek le. 

A Nemzetek Szövetsége hivatalos adatai alapján a fehér mozgalom bukása után többek között kb. 300 ezer ember emigrált Törökországba, 200 ezer ember Franciaországba, kb. 150 ezer ember telepedett le a Balkánon és 76 ezren Kínában. Konstantinápoly volt az ugródeszka, ahová a legtöbben érkeztek, majd innen ment tovább az orosz emigráns folyam Párizsba, Berlinbe, Belgrádba és Szófiába, illetve sokan érkeztek Oroszország keleti részeiről a Kína észak-keleti csücskében lévő Harbinbe is. A következő évek során Párizs vált a XX. századi orosz emigráció kulturális központjába, ahová majd a nemzet-szocialista mozgalom térnyerése után Németországból is települtek át oroszok. 

A polgárháború befejezése után a bolsevik kormány 1921-es és 1924-es dekrétumokkal igyekezett amnesztiát garantálni a fehér mozgalom résztvevőinek. Körülbelül 200 ezren hittek nekik, és az Oroszország iránt érzett honvágy miatt visszajöttek az immár Szovjetuniónak nevezett országba – nagy többségükre tragikus sors várt. A bolsevikok nem tartották be a szavukat: a fehér tiszteket gyakorlatilag azonnal főbe lőtték, aki jobban járt, munkatáborba került. Ha volt is, aki megúszta, a ’30-as évekbeli újabb tisztogatási hullámaiban ők is életüket vesztették.

A polgárháború befejeződése után – és leginkább a ’30-as években – az ország kapui bezárultak, és elhagyni a Szovjetuniót gyakorlatilag nem lehetett, csak nagyon keveseknek sikerült ez.

A kivándorlók teljes száma ebben az 1917 utáni időszakban becslések szerint elérhette a 4-5 millió főt. Az ő leszármazottaik ma világszerte körülbelül 10 millió embert teszik ki. Ellentétben az első hullám emigránsaival ők aktív kapcsolatokat ápolnak ma az anyaországgal, orosz közösségek életében vesznek részt és oroszoknak tartják magukat.

Kérjük lapozzon, a cikk a következő oldalon folytatódik!