A legfontosabb asztalhoz ülhet oda Magyarország

2011 őszén Magyarország ringbe száll az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagságáért, vetélytársai pedig Azerbajdzsán és Szlovénia lesznek. Az eddigi két magyar BT-tagságról, illetve a mostani pályázat esélyeiről Erdős Andréval, Magyarország korábbi ENSZ-nagykövetével beszélgettünk, aki személyesen is elnökölte a BT-t még az 1992-93-as mandátum alatt.

Miért fontos Magyarországnak, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagja legyen, milyen előnyöket hozhat ez az ország számára?

A BT az ENSZ-ben a legfontosabb szerv, ami a döntéshozatalt illeti, ugyanis ez a testület hozza meg azokat a döntéseket, amelyek kötelezőek minden egyes tagállam számára, míg a Közgyűlés csak ajánlásokat fogalmaz meg. Ha figyelembe vesszük, hogy a 192 tagú ENSZ-ben e testületnek csak 15 tagja van, melyek közül csupán tízen választhatók nem állandó tagokként kétéves periódusokra, a BT-be bekerülni a világszervezet tagállamai számára nem mindennapos esemény. Országunknak mindeddig negyedszázadonként csak egyszer nyílt erre lehetősége. Igaz, hogy egy-egy jelentős politikai, gazdasági vagy kulturális kisugárzással rendelkező állam ennél gyakrabban is a BT asztala mellé ülhet két évre, de az ő testületi jelenléteik között is sok idő telik el. Magyarország eddig összesen kétszer volt tag, most próbálkozunk harmadszorra.

Miért fontos ez? A BT egy olyan kis létszámú „klub”, ahol egyrészt, maga a bekerülés is nagy eredmény, másrészt, Magyarország egy olyan fórumon hallathatja a hangját a világ számára meghatározó jelentőségű kérdésekben, ahol kritikus döntéseket hoznak a különféle konfliktusok ügyében. Erre nem lenne ilyen közvetlen lehetősége, nem vehetne részt az ezen elsőrendű fontosságú kérdésekben történő döntéshozatali folyamatokban. Ha valaki a BT-ben van, mindenki el is várja tőle, hogy kifejtse véleményét, aktívan vegyen részt a vitákban. Ha jól csinálja mindezt, akkor ismertté teszi saját nevét, s ez kétségtelenül öregbíti az adott ország hírnevét. Természetesen önmagában egy tagállam BT-tagsága révén, képletesen szólva, a háború és béke kérdését nem fogja eldönteni, de a testületnek, ahol nem egyedül, hanem öt állandó és kilenc nem állandó taggal együtt ülésezik, jó lehetőségei vannak, hogy a nemzetközi béke és biztonság témakörében fontos döntéseket hozzon.

A tagság milyen háttértámogatást feltételez az otthoni külügyminisztérium részéről?

Kétségtelen tény, hogy az érintett külügyminisztériumok tevékenységétől, innovatív gondolkodásától nagymértékben függ, hogy egy adott ország delegációja a BT-ben milyen háttéranyagokra tud támaszkodni, milyen részt tud vállalni a vitákban, milyen kezdeményezésekkel tud előrukkolni. De jelentős szerepet játszik ebben a szóban forgó delegáció személyes hozzáállása is.

Az eddigi két magyar tagság homlokegyenest ellenkező hazai és nemzetközi viszonyok között zajlott le. Első megbízatásunk 1968-69 között a hidegháború korában, ráadásul a Varsói Szerződés csehszlovákiai bevonulása idejére esett, amelyben mi, magyarok is érintettek voltunk. Ez az időszak a „tömbfegyelem” aranykora volt, s ehhez kellett szigorúan igazodnia a magyar küldötteknek. Ez behatárolta a külügyminisztérium mozgásterét is.

Ha valaha Magyarország ismét tagja lesz a BT-nek, soha olyan körülmények között nem dolgozhatnak majd a magyar diplomaták, mint második mandátumunk alatt, az 1992-93-as időszakban. Ennek egyik oka az, hogy ekkor még nagyon közel voltunk a rendszerváltozáshoz, az ún. Kelet már nem létezett, a Nyugathoz közel kerültünk, de intézményesen még nem tartoztunk oda, s mindez igen széles autonómiát, cselekvési szabadságot adott BT-képviselőinknek. A Bem rakpart ugyanakkor nem igazán tudott mit kezdeni ezzel az új lehetőséggel. Így diplomatáinknak sok esetben saját kútfőből, saját helyi kezdeményezéseikre támaszkodva kellett képviselniük a magyar érdekeket, ill. részt venni a különböző konfliktusok kezelésében. De az új idők jeleként ezt megtehették!

A másik ok legalább ilyen nyomós: ekkor tört ki a délszláv válság, és egy ilyen konfliktus közelebb már nem kerülhetett Magyarországhoz! Ráadásul ez a konfliktus a BT-tagok közül minket érintett a legközvetlenebbül, ami növelte bennünk az igényt, hogy hallassuk a hangunkat. Hogy történelmi és földrajzi ismereteinkkel felvértezve szóljunk arról, milyen nyomorúságosan kezeli a BT ezt a véres drámát, milyen hibákat követ el a nemzetközi közösség, s persze elsősorban azok az államok, amelyek megfelelő időben és eszközökkel igazán tehettek volna azért, hogy elkerülhessük több mint százezer ember pusztulását és több mint egy millió menekült kálváriáját! Ebben a tragédiában közrejátszott az is, hogy BT-kollégáink meglepő információhiánnyal kezdtek hozzá e válság vizsgálatához. Mi, a magyar delegáció tagjaiként, akkor döbbenten és frusztráltan tapasztaltuk mindezt. Nem véletlen, hogy Kofi Annan későbbi ENSZ-főtitkár elmondta, ennek a szégyennek az árnyéka örökké elkíséri a nemzetközi közösséget. Állítom – és bízom benne -, hogy ilyen különleges körülmények közé a jövőben soha nem kerül majd egyetlen magyar BT-delegáció sem.

Most már NATO és EU-tagok vagyunk, mi is az általunk vállalt megszabott keretek között mozgunk, és remélhetőleg a délszláv válság sem fog megismétlődni. Ma már ráadásul létezik az Európai Külügyi Szolgálat, és a nemzetközi szervezetek mellé akkreditált EU-külképviselet szerepe is megváltozott. Egy magyar BT-delegációnak mindezt figyelembe kell vennie, s a nemzeti szempontok kifejtése mellett megfelelő módon koordinálnia kell az ENSZ mellé akkreditált EU-képviselettel és az uniós partnerekkel is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lenne kivételes alkalom és fontos lehetőség a magyar jelenlét a BT-ben, de annak körülményei legutóbbi BT-tagságunk óta megváltoztak. Ami viszont nem változott, az az alapos felkészülés fontossága, a kényelmes hátradőlés elfelejtése, a vitákban, különösen a zárt ajtók mögötti ún. nem hivatalos konzultációkon való aktív részvétel szükségessége.

A XXI. század egy rendkívül turbulens időszak lesz, és az a két év, amit egy nem állandó tag eltölt a BT-ben, számos váratlan feladatot, kihívást is hozhat. A mai helyzet már más, mint a húsz év előtti: egy számítógép segítségével sokkal több információra tehetünk szert, alaposabb háttéranyagokra bukkanhatunk, mint azelőtt. Ettől függetlenül, a budapesti központnak is nagy a szerepe abban, hogy ellássa a New York-ban dolgozó kollégákat ötletekkel, javaslatokkal, instrukciókkal, és kijelölje mozgásterüket. Azonban hangsúlyozni szeretném, hogy semmi nem pótolhatja a feladatokhoz való innovatív, a lehetőségeket szüntelen kutató, aktív helyszíni tevékenységet, a rém egyszerű, de országimázst romboló „elvan, mint a befőtt” magatartástól való elhatárolódást. Annyi téma van a világban, hogy a magyar delegátusok megválasztásunk esetén bizonyosan nem fognak unatkozni.

A BT-tagság kapcsán nagyon sok ügyben kellene hallatnia a hangját a magyar diplomáciának, miközben az EU-elnökség alatt nem exponálta magát a kormány számos kérdésben, amikor azt a hazai vagy a nemzetközi közvélemény várta. Ez milyen hatással lehet a BT-pályázatunkra?

Osszuk ketté a kérdést. Egyrészt, valóban, Lisszabon után másképp zajlik az EU külpolitikája, ezért a soros elnök nem képviseli kifelé az EU-t, ezt a feladatot a már említett Európai Külügyi Szolgálat látja el. A kormányközi szervezetként működő ENSZ Közgyűlése éppen nemrég adott különleges megfigyelői státuszt az államok egy csoportját tömörítő EU-nak, amely így a világszervezetben hasonló jogokkal rendelkezik, mint például a nem tagállam Vatikán. Mostantól például egy hosszú közgyűlési vagy BT-beli szónoklistán előbbre sorolunk, nem  az utolsók között szólal majd fel az Európai Unió képviselője. Másrészt, le kell szögezni, hogy ha mi a BT-ben ülünk, akkor nem az EU-t, hanem saját magunkat képviseljük. Mi ott nemzeti delegáció vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy csak azt nézzük, mi történik Soprontól Battonyáig vagy a szűkebb térségünkben. Tagállamként nem tudjuk figyelmen kívül hagyni az európai érdekeket, de az EU és Magyarország nemzetközi érdekeit szerencsére nem nehéz összeegyeztetni.

Ami a BT-kampányt illeti: egy ilyen korteskedést nagyon korán kell kezdeni. Saját tapasztalataim alapján is állíthatom: a BT-tagság elnyeréséhez hosszú, következetesen folytatott előkészületekre van szükség, aminek szerteágazó szakmai és emberi vonatkozásai vannak.

E vonatkozásban tennék egy megjegyzést: nem tartom szerencsésnek, hogy egy időben zajlott a BT-pályázatra és az EU-elnökségre való felkészülés, s hogy BT-lobbizásunk legkritikusabb, mintegy a finis előtti utolsó része pontosan egybeesett EU-elnökségünk időszakával. A kormányzati figyelem, az anyagi és humán erőforrások szempontjából egyértelműen az EU-elnökség volt a prioritás, így a BT-pályázat akarva-akaratlanul a háttérbe szorult. Nem titok, hogy egy uniós elnökség tennivalói leszívják az adott ország diplomáciájának energiáit. Ilyen körülmények között, amikor ráadásul nem egy sarki gittegylet rapportőri tisztségére pályázunk, hanem – több riválissal szemben – egy fontos és látványos pozíciót igyekszünk megszerezni magunknak, a sikertelenség is kellemetlenebb. Az lett volna kívánatos, ha az összes érintett állami szerv összehangoltan csak a BT-tagsági pályázatra, a szerteágazó lobbizásra tudott volna koncentrálni. Ha valaki nekimegy ennek a feladatnak, ráadásul a regionális csoportunk számára fenntartott egyetlen helyért, melyért kezdetben négy, ma „csak” három ország küzd, akkor különösen fontos az e feladatra való összpontosítás, az odafigyelés.

Egy-egy ilyen kampány nagyon sok pénzt és időt igényel, miközben az EU-elnökség rendkívül leterheli a magyar kormányt. Az elnökség vége után három hónap van csak az őszi választásig, elég lehet ez az idő?

Ez igazából nem is három hónap, mert a nyár holtidőnek számít. Most már csak hárman vagyunk arra a bizonyos egyetlen BT-székre: az azeriek, a szlovének és mi. Megítélésem szerint az örmények voltak azok, akik kapcsán a legkevésbé volt kitapintható, ki is fog rájuk szavazni. Gondolom, ők elsősorban Oroszország és néhány poszt-szovjet köztársaság voksaira számíthattak, így visszalépésük nem igazán jelent nagy változást. Azerbajdzsán esetében már más a helyzet: nyilván a fejlődő világ egy része, illetve a muzulmán országok, elsősorban a Muzulmán Konferencia Szervezete (OIC), és akiket ők még meggyőznek, az azeriekre szavazhatnak. Ami a szlovéneket és a magyarokat illeti: itt nem látni, kik szavaznak majd rájuk vagy ránk. Az ENSZ-ben politikai affinitások, szimpátiák, de mindenféle bizalmas háttér-alkuk mentén is zajlik a voksolás. Elvben feltételezhető, hogy a tagállamok legnagyobb részét képviselő harmadik világbeli tagállamok várhatóan szívesebben szavaznak a hozzájuk közelebb álló Azerbajdzsánra, mint a fejlett nyugathoz sorolt Magyarországra vagy Szlovéniára, amelyek ráadásul mindketten EU-tagállamok.

Nyilvánvaló, hogy az EU is megosztott lesz, egyik versenyben lévő uniós ország sem számíthat biztosan mind a többi 26 EU-tag támogatására. Mivel a megválasztáshoz kétharmados többség kell, és a 192-es közgyűlési összlétszám kétharmada igen jelentős szám, feltételezhetjük, hogy az első körben ezt nem kapja majd meg egyik regionális pályázónk, még Azerbajdzsán sem. Ezért további szavazási fordulókra lesz szükség. A tapasztalat azt mondatja velem, hogy egy-egy eredménytelen forduló után újraindulnak a kulisszák mögötti egyeztetések. Például hiába ígérte meg valaki egy jelölt támogatását: ha úgy látja, hogy a pályázó nem szerepel jól, megvonhatja támogatását és egy másik jelölt támogatására ígérkezhet el, természetesen megfelelő kompenzációért, egy saját jelöltje későbbi támogatásért cserébe. Ezek a kölcsönös megegyezések magától értetődőek a multilaterális diplomáciában. Véleményem szerint Azerbajdzsán jobb esélyekkel indul a küzdelembe, mint Szlovénia vagy Magyarország.

Azerbajdzsán az előzetes hírek szerint abszolút esélyesnek számít, amit tovább erősít a bakui kormány sikerpropagandája, ami az elmúlt évek elsősorban gazdasági sikereire helyezi a hangsúlyt. Mondhatjuk azt, hogy Azerbajdzsán most learatja a babérokat?

Ilyenkor mindenki tartózkodik attól, hogy előre kikiáltsa a győzelmet. Ha Bakuban reálisan nézik az esélyeket, valószínűleg hasonló következtetésekre jutnak majd, mint mi itt ma a Duna partján. Számukra egy esetleges BT-tagság elnyerése jelképes lesz, komoly megerősítése az ország nemzetközi szerepe fontosságának. Ez számukra pozitív hozamot jelent és önbizalmuk is meg fog nőni, ráadásul pont 20. század eleji függetlenségük elnyerésének évfordulóján kerülnek majd be a BT-be. Ez az egybeesés biztosan meg fog jelenni kommunikációjukban. Érdekes, hogy még az Eurovíziós dalfesztiválon aratott sikerük is mennyit dobhat az azeri emberek önérzetén. Ne feledjük el: húsz éve még nem létezett ez az ország a nemzetközi közösség önálló tagjaként, ők a nulláról kezdték a Szovjetunió szétesése után. Számukra a kampány nagyon fontos ügy, és ha bejutnak, az jelentős és látványos siker lesz számukra.

A másik riválisunk Szlovénia, ahol a köztársasági elnök, Danilo Türk nagyon komoly ENSZ-es háttérrel rendelkezik: 2008-ban főtitkár-helyettesként vonult vissza, korábban pedig az ország ENSZ-nagykövete is volt. Az ő ismeretsége és kapcsolati hálója mennyire segítheti a szlovén pályázatot?

A korábbi hivatali tapasztalatot és kapcsolatrendszert a BT-kampány céljaira nagyon is lehet hasznosítani, de ebből még nem lehet megelőlegezni a sikert. Az ismertség, a korábbi munka- és akár baráti kapcsolatok nem hátrányosak, de túl sokat sem szabad várni tőlük. Abban viszont segíthetnek, hogy a megfelelő üzenetek célirányosan eljussanak a címzettekhez.

Ráadásul a szlovénekkel szemben nem is jelent előnyt az EU-elnökség, mert ők három éve már abszolválták ezt a feladatot.

Ami a magyar EU-elnökség és BT-pályázatunk kapcsolatát illeti: egy-két helyen hallottam olyan véleményeket, miszerint az elnökség majd elősegíti a BT-kampányt. Ez azonban véleményem szerint nincs így. Azt le kell szögezni, hogy az ENSZ és az EU két külön világ, és a világszervezetben tevékenykedő diplomaták nemigen törődnek azzal, aligha tudják, hogy ki, mely ország tölti be éppen az EU-elnökségi posztot. Ráadásul az ENSZ-ben most már nem is a soros elnök beszél az EU nevében, hanem az ENSZ mellé akkreditált külön EU-képviselet. Azt gondolni, hogy jelenlegi EU-elnökségünk valamiféle különleges előnyt fog jelenteni BT-pályázatunk számára a közgyűlési szavazáson, szerintem megkérdőjelezhető nézet. Ez még akkor is így van, ha EU-elnökségünk sikeresen végződik, ugyanis a nyári uborkaszezon miatt ezt nehezebben lehetne kommunikálni, kamatoztatni. El lehet majd mondanunk, hogy egy eredményes félév van mögöttünk, ez nyílván adalék lehet az érveinkhez, de kérdéses, hogy az ENSZ-tagállamok túlnyomó többsége számára ez mennyire kézzelfogható, mennyiben perdöntő.

Érvanyagunkban az ugyan benne lehet, hogy a szlovénok pár évvel a magyarok után kerültek be a BT-be, tehát mi régebben voltunk a testület tagjai, s kettőnk közül „ésszerűen” most rajtunk a sor. Az azeriek viszont elmondhatják, hogy ők még soha nem voltak BT-tagok. A tagság azonban nem ezen múlik. És gondolom, a szlovén BT-kampány során a „meggyőzés” egyik érveként részükről nem merül fel, hogy korábban ők EU soros elnököt is voltak. Ahogy jeleztem, ez egy másik focipálya…

Milyen a magyar pályázat? Az interjú harmadik részében erre is fény derül!

Áttérve a magyar pályázatra: a new yorki képviselet szerepe nagyon fontos a lobbizás során, ugyanakkor az utóbbi években számtalan csere volt a misszió élén. Milyen hatással lehet ez a magyar kampányra?

Az a tény, hogy változnak a nagykövetek, önmagában nem dráma. Ha egy új nagykövet érkezik, azt mindenki tudomásul veszi, és az illető folytatja elődje tevékenységét. Ha ügyesen veszi fel a szálakat, a váltás nem jelent gondot. Ez vonatkozik a BT-lobbizásra is.

A hazai sajtó akkor kapta fel ismételten a magyar pályázat ügyét, amikor magas szintű delegációink látogattak egzotikus országokba. Ez is jelzi azonban, hogy a magyar tagság elsősorban nem a hagyományos szövetségeseinken, hanem a harmadik világ országain múlik. Mennyire tudjuk őket eredményesen megszólítani?

192-en vagyunk az ENSZ-ben és lehet, hogy mire a szavazásra sor kerül, már 193-an leszünk a függetlenné vált Dél-Szudán felvételével. A legfontosabb bizonytalansági tényező kétségtelenül a 192 tagállam döntő részét képező fejlődő világ. Ne feledjük, hogy a Közgyűlésben minden tagállamnak egy szavazata van. Kiribati, Tuvalu, és még számtalan ország, amelyről az utca embere tán nem is tud, ugyanakkora szavazati súllyal esik latba, mint például Kína vagy az Egyesült Államok. Feléjük is fokozott aktivitást kell kifejteni: ez jelenthet például személyes találkozókat, s a regionális központok nagyon praktikusak ebből a szempontból, mert ezeken a helyeken általában minden adott régióbeli országnak van képviselete. Lobbizásunk során felhasználhatók olyan kiadványok, amilyet mi is elkészítettünk, s amely azt hangsúlyozza, hogy a számukra fontos célok megvalósítását Magyarország az ENSZ-ben hogyan igyekszik elősegíteni. Ezek az országok érzékenyen reagálnak például a nemzetközi fejlesztési támogatás kérdéseire. Fontos hogy lássák: a Duna-Tisza közén képesek vagyunk planetáris léptékben is gondolkodni.

A BT-lobbizás során a másik kapaszkodó az emberi tényező, a megfelelő kommunikációs légkör kialakítása. Nagyon fontos, hogy tárgyalásainkon a megfelelő világnyelveket beszélő diplomaták legyenek jelen. Itt elsősorban az angolra, a franciára, továbbá a spanyolra gondolok, de nem elhanyagolható az orosz szerepe sem a poszt-szovjet térségben. A megfelelő nyelv használatával az információáramlás sokkal egyszerűbb és a légkör is barátságosabb.

Ha a BT-be bekerül egy ország, két éves jelenléte során a testület havonta cserélődő elnöki teendőit is valamikor el kell látnia. Ez milyen feladatot jelenthet számunkra?

Ha valaki a BT elnöki székében ül, minden elhangzott szóra figyelnie kell. Ez egy állandó készenléti állapotot feltételez. Nagyon fontos, hogy a magyar BT-képviselő e funkcióban a munka javát, legfontosabb érdemi részét jelentő kötetlen, nem hivatalos konzultációkon jól, érthetően tudja összegezni a résztvevők számára mindazt, ami ott elhangzik. Ehhez megfelelő logikai szemlélet és nyelvtudás is kell. Azzal lehet hatékonyan építeni egy ország presztízsét, ha képviselői jól felkészültek. Legutóbbi BT-tagságunk idején, például, valamennyien odafigyeltünk a Zöld-foki szigetek képviselőjére, mert mindig felkészülten, hozzáértő módon beszélt, habár mindenki tisztában volt azzal, hogy az illető nem egy befolyásos nagyhatalmat képvisel.

Évek óta téma az ENSZ-ben a BT reformja, és valószínűleg még évekig az is lesz. Mennyiben építhet a magyar kampány erre a kérdésre, illetve annak innovatív megoldására?

A kétpólusú világ megszűnését követően, második BT-tagságunk idején indult, indulhatott meg tulajdonképpen az ENSZ, és ezen belül a BT reformjáról való gondolkodás. Két éves időszakunk idején, több nem állandó taggal együtt tevékenykedve, sikerült elérni, hogy az évtizedek alatt megkövesedett BT-mechanizmusokat fellazítsuk, és olyan munkamódszereket indítsunk el, amelyekről korábban szó sem lehetett. Hosszú évtizedek után például először ismerhették meg a nem BT-tag államok is a zártkörű BT-ülések napirendjét vagy a hivatalos ülések elé kerülő határozat-tervezeteket. Először került sor olyan, a szabályok szerint csak BT-tagok számára nyitott nem hivatalos konzultációkra, melyekre meghívást kaptak egy-egy napirendi kérdésben érintett nem BT-tag államok vezető képviselői is. Ezek ugyan szerény eljárásbeli változások voltak, de elindították a ma is tartó, fontos érdemi kérdéseket érintő BT-reform folyamatát.

Nem hiszem, hogy a Közgyűlés előtt lévő BT-reform kérdésével a BT-nek foglalkoznia kellene, s hogy a kétéves magyar tagság idején a reform kérdése érdemben jelentkezne a testület munkájában. E kérdésben nem a BT-nek, hanem majd a Közgyűlésnek kell határoznia, de hogy mikor, az egyelőre még nem világos. Azt viszont a magyar BT-kampány során egyértelműen partnereink tudomására kell hozni, hogy Magyarország is alapvető fontosságúnak tartja a Biztonsági Tanács oly módon való átalakítását, amely megfelel a mai világ realitásainak, tükrözi az elmúlt évtizedekben bekövetkezett jelentős változásokat. Természetesen ennek konkrét módozatait a világszervezet tagállamainak közösen, lehetőség szerint konszenzusosan kell kialakítaniuk. Ehhez hozzátenném, az elmúlt évek vitáinak tapasztalatai arra intenek, hogy nehéz, kényes tárgyalási szakaszban vagyunk, de a reform kérdését már nem lehet megkerülni. A BT átalakítását végre kell hajtani, még akkor is, ha egy megnövekedett létszámú, új összetételű és megváltoztatott eljárási mechanizmusokkal felvértezett testületben, mely az ENSZ Alapokmánya szerint elsődleges felelősséggel bír a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért, az új kihívásokkal és konfliktusokkal terhes jövőben nem lesz feltétlenül gyorsabb és hatékonyabb a döntéshozatal.

Ugrósdy Márton

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás