Erős Európa - gyenge elnökség
2011. február 22., kedd
Csalódniuk kellett azoknak, akik a magyar érdek markáns megjelenítését várták az Orbán-kormánytól az EU-elnökség ideje alatt. A hazai elnökség stáb jól dolgozik, a rendezvényekkel is minden a legnagyobb rendben van, azonban mégis úgy tűnik, a soros elnökség intézménye egyre inkább jellegtelenné és súlytalanná válik az EU-ban, és ennek megakadályozásában a trió harmadik tagja, Magyarország sem jeleskedik. A nagy fogadkozások idejét a nagy csend váltotta fel az utóbbi hetekben.
Lisszabon és az Erős Európa
A magyar elnökség szűk mozgásterének oka nem csak a budapesti kormány döntéseiben keresendő. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után a soros elnök szerepe radikálisan csökkent: az Európai Tanács elnöke (Herman van Rompuy), illetve a Kül- és Biztonságpolitikai Főképviselő (Catherine Ashton) ugyanis ellopta a show nagyobb részét, a házigazda kedves, de meglehetősen unalmas szerepére kárhoztatva a soros elnökséget ellátó ország miniszterelnökét. Elmúltak már azok az idők, amikor az EU soros elnöke mediált a grúz-orosz háborúban, és valóban az Unió hangjaként szólalhatott meg egy-egy kormányfő, világszerte növelve hazája ismertségét és külpolitikai súlyát.
a gödöllői Királyi Kastélyt,
az elnökség legfontosabb helyszínét!
A magyar elnökség szempontjából az is érdekes, hogy épp az „Erős Európa” lett az Orbán-kormány jelszava. Az erős Európa ugyanis pontosan azt jelenti, hogy a központ felé toljuk el a hangsúlyokat, ezzel is növelve Brüsszel, és csökkentve a saját szerepünket. Az már a kezdetektől fogva látszott, hogy elsősorban a tisztes helytállás a cél: nem tagadta ezt Győri Enikő államtitkár sem novemberben tartott előadásán. 2010 végén mindenki joggal számított arra, hogy spanyol és a belga elnökséghez hasonlóan szépen csendben, fű alatt eltelik majd ez a félév is, azonban december utolsó napjaiban robbant a bomba, és beütött a médiatörvény-botrány, amely súlyos csapást mért a magyar elnökség pozíciójára.
Már az elején partvonalra szorultunk
Bár a médiatörvény tartalmára most nem kívánunk kitérni, azt az elején le kell szögeznünk, hogy ennél rosszabb pillanatban nem lehetett volna elfogadni a vitatott jogszabályt. Az EU-elnökség előtti napok, amikor megszerezhettük volna az európai véleményformálók jóindulatát a magyar kormány elleni pergőtűzben teltek. Aki csak élt és mozgott, belerúgott egyet az Orbán-kormányba, amely a médiatörvény teljesen rossz időzítésével maga provokálta ki a világméretű felháborodást. Azokban a napokban szinten nem is volt olyan újság vagy internetes portál, amely ne a sajtószabadság haláláról cikkezett volna Magyarország kapcsán, ahelyett, hogy a romastratégiáról, vagy a magyar elnökségnek kedves közösségi célokról írtak volna a világ meghatározó lapjai.
(Fotó: Európai Bizottság)
Mint arról mi is írtunk, a médiatörvény ügye elsősorban azért jött kapóra a nagy EU-tagoknak, mert így is gyengíthették a soros elnökséget, amely már amúgy is egyre kisebb befolyással rendelkezik az Unió ügyeit illetően. Az elmúlt két hónap is megmutatta: csináljon bárki bármit Brüsszelben vagy éppen Dublinban, a valódi kérdéseket továbbra is Berlinben és Párizsban döntik el, rendkívül szűk körben. A médiatörvény-hisztéria nagyon jó eszköz volt a nagyok számára, hogy súlytalanná tegyék a magyar elnökséget, és kiírják Orbán Viktort az egyeztetésekből. A magyar kormányfőt sikeresen hiteltelenítették már az első napokban, így téve biztossá, hogy Orbán ne tudja felhasználni az elnökséget saját céljaira.
Apró sikerek
A magyar elnökség programjának vannak valóban sikeres részterületei: ezek az energiaügyek, a Duna-stratégia, illetve a kormányzat tervei szerint a romastratégia. Ezekkel a témákkal viszont az a probléma, hogy nem összeurópai méretűek, illetve sok esetben túlmutatnak az elnökség lehetőségein is.
Az Orbán-kormány előszeretettel hangsúlyozza, hogy energiaügyben komoly előrelépések jöhetnek a magyar félév alatt. Ebben van is igazság, ugyanis a február elején megtartott brüsszeli energiacsúcs jelentős eredményeket hozott a közép-európai energiabiztonság megerősítésének terén. Ez azonban regionális probléma: az oroszoktól való energetikai függőség kevésbé jellemző a három nagy tagország közül kettőre (Franciország és Nagy-Britannia), míg Németország továbbra is boldog lehet saját különutas és titkos záradékokkal teli moszkvai üzleteivel, amelyek sokszor a keleti tagállamokat hozzák nehéz helyzetbe. Moszkva eddig mindig sikeresen leszalámizta Európát, ha az energiáról volt szó, és a továbbiakban sem számíthatunk arra, hogy az Unió egységesen tárgyalna majd a Gazprommal az árakról.
a Duna legszebb szakaszait!
A Duna-stratégia egy előremutató kezdeményezés, azonban szintén partikuláris érdekeket szolgál, és nem tudja megszólítani az EU nagyobb nyilvánosságát. Tovább nehezíti az amúgy is bonyolult helyzetet, hogy számos nem EU-tagállam (többek között Szerbia és Ukrajna) is részt vesz a programban, így az nem tekinthető az Unió belső ügyének. A stratégia által megfogalmazott célok ugyan tetszetősek, azonban egyetlen folyó nem fogja megváltoztatni Európát, és nem valószínű, hogy egy regionális projekt mellé komoly európai támogatást lehet majd szerezni.
A 2010-ben bekövetkezett nyugat-európai romaellenes fellángolások arra késztették a magyar kormányt, hogy előre meneküljön, és megpróbáljon megoldást találni a Magyarországot is súlyosan megosztó etnikai alapú kérdésre. A probléma azonban itt is a partikuláris és ez az európai érdekek ütközéséből adódik: Olaszországban és Franciaországban a romák helyzete elsősorban idegenrendészeti, míg az Unió keleti végein inkább integrációs kérdés. Németország, Franciaország és Nagy-Britannia elsősorban saját bevándorlóival küzd több-kevesebb sikerrel (párizsi gyújtogatások, német mecsetek elleni támadások, londoni metrórobbantás), ráadásul az ott élő bevándorlók nem csak bőrszínükben, hanem egyes csoportjaik vallásukban, szokásaikban, és társadalmi rendjükben is jelentősen eltérnek a többségtől, miközben a romák integrációs története már több évszázadra nyúlik vissza. Bármilyen sikeres lesz tehát a magyar kormány romastratégiája, nem valószínű, hogy az elkészült anyag komoly nyomot hagy majd Brüsszelben, vagy a fontosabb fővárosokban.
Elemzésünk folytatódik, kérjük, lapozzon!
Buszos utazásához a Kitekintő a busszal.hu-t ajánlja!
különbusz – személyszállítás – buszbérlés
