Tárgyalás nélküli “megállapodás”?

Az utolsó pillanatokban ugyan, de a múlt év végén megszületett az alku és az Egyesült Államok elkerülte a költségvetési szakadékot. Hogy a hosszadalmas tárgyalásokat elkerülje, lehetséges, hogy az elnök az adósságplafon megemeléséről egyedül, a Kongresszus megkérdezése nélkül akar dönteni.

Tárgyalni vagy nem tárgyalni – úgy tűnik, egyre inkább ez a kérdés Washingtonban, miközben az Egyesült Államok újabb belpolitikai krízissel készül szembenézni az adósságplafon megemelése kapcsán. Könnyen lehet ugyanis, hogy Obama elébe megy a hosszas egyezkedés-sorozatnak, és a republikánusok megkerülésével teszi meg a szükséges lépéseket.

Obama diktál?

A napokban Barack Obama több nyilatkozatában is megemlítette: megfontolja, egyáltalán a Kongresszusra bízza-e majd az adósságplafon megemelésének kérdését. Ez azt jelentheti, hogy az elnök ezúttal nem akar belemenni a „fiscal cliff” tárgyalásokhoz hasonló, elhúzódó alkufolyamatba, ezért kiveszi az amerikai törvényhozás kezéből a döntést. Egyszóval: nem tárgyal, csak cselekszik.

A republikánusoknak természetesen lenne ehhez egy-két szava. Korábban ugyanis a republikánusok saját elképeléseik érvényesüléséhez – azaz a jogosultsági reformok körének szűkítéséhez és nagyarányú kiadáscsökkentéshez – kötötték az adósságplafon megemelésének megszavazását. John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke szerint az amerikaiak sem fogják eltűrni, ha anélkül történik meg az adósságlimit megemelése, hogy sor kerülne a szociális programok reformjára – a politikus szerint ugyanis a társadalom többsége ebben a kérdésben a konzervatívok elképzeléseit támogatja.

Boehner viszont nyilatkozatában ígéretet tett arra, hogy a képviselőház cselekedni fog. „A Ház teszi majd a dolgát és felelős jogalkotással kontrollálni fogja a kiadásokat. Teljesítjük kötelezettségeinket” – mondta Boehner, majd hozátette: „Követeljük, hogy a demokrata többség is ezt tegye”. Az még nem tisztázott, hogy Boehner hogyan és milyen formában próbálja meg elfogadtatni az adósságplafon-emelő intézkedéseket kizárólag a republikánusokkal, demokrata támogatás nélkül. Valószínűleg ez volt a központi kérdés Williamsburgben, a republikánusok hétvégi tanácskozásán.

„A szenátusi többségnek február elején kell döntést hoznia –  inkább, mint az utolsó pillanatig várni és abban reménykedni, hogy valaki más majd közbelép és ismét megoldja a helyzetet helyettük” – mondta nemrég Mitch McConnell, a szenátusi republikánusok vezetője. A demokraták természetesen a saját javaslataikat fogják erőltetni az adósságplafon megemelésének ügyében. Az egyik elképzelésük az, hogy csapán az adósságplafont növelik majd, bármiféle kiadáscsökkentés nélkül. A másik elképzelés szerint a hitelfelvételi korlát felemelésének kérdését az elnökre hárítják át és engedélyezik a kongresszusnak, hogy a jövőbeli emeléseket kétharmados többséggel fogadja majd el.

Akárhogyan is, valószínűleg egyik javaslat sem él majd túl egy republikánus obstrukciót.

Akkor… és most is

Az elmúlt évek ilyen jellegű öccsecsapásai az Egyesült Államokban szinte kivétel nélkül ugyanazt a mintázatot követték. A tárgyalások általában ünnepélyes fehér házi csúcstalálkozókkal kezdődtek, ahol mindkét oldal felvázolta saját érdekeit, ajánlatokat tettek egymásnak, majd később telefonos formában folytatták az egyezkedést. Ezt követően pedig a felek hol közelebb jutottak az egyezséghez, hol pedig hetekig nem is volt semmiféle információcsere a két oldal között. Végül pedig – hogy elkerüljék a megegyezés nélkül bekövetkező krízist – egy „last minute” alkuval zárták le a tárgyalásokat.

Az adósságplafon legutóbbi megemelésekor, 2011 nyarán is hasonló volt a menetrend. Elsőként Joe Biden alelnök felállított egy kétpárti egyeztető fórumot a törvényhozás tagjaiból, ami hónapokon át tartó, zárt ajtók mögötti tárgyalásokon próbált megállapodni a limit megemelésének és a hiány csökkentésének mikéntjéről. Amikor nem jutottak megegyezésre, Obama elnök és John Boehner kezdtek el megbeszéléseket folytani a „nagy alkuról”, azaz az új adóbevételek, a kiadáscsökkentés és a jogosultsági reformok körének változtatásáról. Amikor ezek a tárgyalások szintén kudarcba fulladtak, Mitch McConnell és Biden a határidő közeledtével sebtében kialakítottak egy alkut, ami végső soron egyik oldal számára sem volt teljes mértékben kielégítő.

Az Egyesült Államoknak a tavalyi évben is szembe kellett néznie ilyen jellegű nehézségekkel: szinte alig pár órán múlt, hogy nem lépett életbe a „fiscal cliff”. 2012 novemberében és decemberében szintén számos megbeszélés zajlott, miközben a Kongresszus és Obama igyekezett elkerülni az év végi költségvetési szakadékot; azt, hogy életbe lépjenek a menetrendszerű adóemelések és automatikus kiadáscsökkentések. Boehner és Obama ismét szemtől szemben tárgyaltak és ez alkalommal sem tudtak megegyezni – végül ismét Bidennek és McConnellnek sikerült egyezségre jutnia.

A helyzet most is hasonló: az idő sürget, a republikánusok pedig feltételeket szabnak. „Amit nem fogok megtenni az az, hogy az amerikai emberek fejéhez szorított pisztollyal tárgyaljak…” – mondta Obama a minap, arra utalva, hogy tárgyalni fog ugyan a republikánusokkal a hiány leszorításáról, de nem az adósságplafon megemeléséért cserébe. „Ezúttal nem így fogjuk csinálni” – tette hozzá az elnök, de hogy pontosan hogyan, azt nem árulta el.

Szakértők szerint a Kongresszus mindenképpen megállapodik majd az adósságplafon megemeléséről,  de csak akkor, amikor az Egyesült Államok már közel jár majd a limit eléréséhez. Azzal kapcsolatban azonban, hogy a megegyezés hogyan történik majd meg, még az elemzők sem mertek találgatásokba bocsátkozni. Egy azonban biztos: most, hogy mindkét oldal a saját elképzelésit próbálja a másikra erőltetni, nagyon kevés esély van arra, hogy kétpárti megegyezés szülessen a következő hetekben. Ráadásul a program is elég sűrű Washingtonban, hiszen az elnök beiktatását követően minden figyelem az új Obama-kabinetre irányul majd.

Pintér Melinda

Felkapott hírek

Friss hírek