Szégyenteljesnek nevezte a kanadai őslakosság helyzetét Bob Rae, Ontario tartomány korábbi kormányfője, a liberális párt jelenlegi vezetője. Az őslakosok (az indián törzsek, azaz az ún. „első nemzetek”, valamint az inuitok és a meszticek) belső migrációjának hátterében álló szegénység megoldása nem tűr halasztást, hívta fel a szövetségi kormány és a közvélemény figyelmét az ellenzéki politikus néhány hónappal ezelőtt. A konzervatív szövetségi kormány és az őslakosok képviselőinek viszonyára a bizalom kölcsönös hiánya jellemző. Január végén a felek együttes nyilatkozatban kötelezték el magukat a fennálló helyzet mielőbbi javítására, konkrét megoldások azonban nem születtek. A helyzet azóta sem javult jelentősen.
A szegénység szimbóluma: Attawapiskat
Az őslakosok hagyományosnak tekinthető bizalmatlanságát a kormányzat felé a közelmúlt eseményei is fokozták. A januári, eredménytelen tárgyalások időpontját az elmúlt évben azután tűzték ki, hogy az Ontario északi részén fekvő Attawapiskat a Kanada-szerte az őslakosokat sújtó nyomorúságos életkörülmények jelképévé vált.
Az első nemzetek számára fenntartott területen az előző év októberére kritikussá váló túlzsúfoltság és a biztonságos lakóépületek hiánya azonnali gyakorlati intézkedéseket tett szükségessé. Az attawapiskati egészségügyi központot átmeneti szállássá alakították, illetve felhúztak több tucat házat a veszélyeztetett családok számára, akik nem maradhattak tovább düledező, folyóvíz és szigetelés nélküli otthonaikban.
Attawapiskat költségvetésének átvilágítására, és a pénzügyi helyzet rendbetételére azonban az ott élők sérelmére a szövetségi kormány egy kívülálló harmadik személyt kért fel. Ezt az eljárást akkor alkalmazzák, ha szabálytalanságokat gyanítanak a kormányzati pénzek kezelésében, így ez a lépés jól tükrözi Ottawa bizalmatlanságát az első nemzetek felé.
Különösen visszásnak tűnt a harmadik fél felkérése a probléma megoldására, mivel a felkért tanácsadó, az egyik legnagyobb kanadai számviteli és tanácsadói cég embere, napi 1300 dollár (közel 300 000 forint) fizetést kap. Ez az óriási fizetés pedig a szűkös helyi költségvetést terheli. Az intézkedés egyébként az őslakosok önigazgatásának jogát is sértette.
Az indiánügyi miniszter, John Duncan decemberben találkozott az attawapiskati vezetéssel, ám a megbeszélés eredménytelenül zárult, a miniszter ugyanis kiállt a költségvetés rendbetételével megbízott külső tanácsadó mellett.
A tanácsadót április közepén hívták vissza posztjáról, miután sikeresnek nyilvánították munkáját, és úgy ítélték meg, hogy a település több téren is jelentős előrehaladást ért el: ezentúl újra a korábbi döntéshozatali jogok illetik meg.
Ijesztő mutatók: munkanélküliség, rossz életkörülmények, alacsony iskolázottság
Az őslakosok összlétszáma Kanadában egy 2006-os felmérés szerint közel 1 200 000 fő, ez az ország lakosságának négy százaléka. Annak ellenére, hogy a világ egyik legfejlettebb állama, az első nemzetek a népesség többi részéhez viszonyítva szegénységben és elmaradottságban élnek. A munkaképes korú őslakosság foglalkoztatottsági aránya 5%-kal alacsonyabb a nem-őslakosokénál, átlagos jövedelmük pedig csupán a fele a kanadai átlagénak.
Az őslakos réteg jóval fiatalabb az egyébként öregedő társadalom egészénél (átlagosan 27 éves). Sok fiatalt egyedülálló szülő nevel, nagyjából a fiatalkorúak harmadát. Lakhelyeik több mint harmada zsúfolt, az is előfordul, hogy két szobára húsz ember jut. Infrastrukturális fejlesztésekre lenne szükség, és lakásaik negyede is komoly felújításra szorul. Még a leginkább jómódú közösségek életszínvonala is csupán a legszegényebb nem-őslakos településekét éri el.
A húsz év alattiak magas aránya és az őslakos oktatás nem megfelelő színvonala miatt egyre sürgetőbb egy átfogó reform elindítása, és az ehhez szükséges anyagi források elkülönítése, amelyre már az idei év végéig sor kerülhet. Az első nemzetek tagjainak majdnem fele nem fejezi be a középiskolát, és csupán 4%-uk szerez egyetemi végzettséget, szemben a kanadaiak többségének 31, illetve 16%-os arányával.
Az éles különbségek az egészségügy terén is nyilvánvalóak. Az őslakosok születéskor várható élettartama 6-8 évvel alacsonyabb az országos átlagnál, és nagyobb számban fordulnak elő köztük olyan krónikus betegségek, mint a cukorbetegség vagy a magas vérnyomás.
Az itt felsorolt tényezők mind közrejátszanak abban, hogy a bűnözési statisztikákban kiugróan magas az őslakos bűnelkövetők, illetve az áldozatok aránya, különösen az erőszakos bűncselekmények között. Súlyos problémát jelent a családon belüli erőszak, amely az első nemzetek, az inuitok és meszticek körülbelül negyedét érinti, valamint a fiatalkorú bűnözés, továbbá az öngyilkosságok magas száma.
Az őslakosságnak az országos átlagnál rosszabb fejlettségi mutatói nemcsak Kanadát, hanem Új-Zélandot, Ausztráliát és az Egyesült Államokat is jellemzik, ám egyelőre sehol sem dolgozták ki a megfelelő módszert a helyzet tartós javítására.
Maximálisan egyetértek a cikk írójával, volt szerencsém nekem is megtapasztalni hasonlókat. Ha nem bánja a cikk írója megosztanám itt.
Majdnem 2 évet voltam Alberta államban,Calgary környékén és nagy izgalommal vártam a lehetöséget hogy találkozhassam a helyi öslakosokkal. Kerestem a rendezvényeiket ujságokban, hirdetésekben,elmentem a környékbeli Pow Wow-okra, elolvastam mindent amit csak lehetett róluk. Aztán szembesülnöm kellett a valósággal, hogy gyakorlatilag még mindíg erös az ellenszenv a (föleg angolszász) fehér telepesek és az öslakosok közt. Nem hiába, mert még az 1960-as években is gyakorlatilag zajlott az öslakosok eröszakos átnevelése. Gazdaságilag teljesen lehetetlen helyzetbe kerültek azután hogy kirabolták öket, földjeiket elvették és rájuk eröltettek egy teljesen más életformát. Ezt a sokkot a mai napig nem tudják sokan kiheverni. Ez leginkább az alkohol által elkövetett eröszakos cselekedeteikben, leginkább családon belül mutatkozik meg. Erre pedig a rendszer avval válaszol hogy gondolkodás nélkül börtönbe zárják öket,annélkül hogy megértenék miért is történt ami történt. Ezután már szinte nincs kiút. Alkoholizmus, drogok,bünözés. Magas a fiatal öslakosok közt az öngyilkossági arány az elöbbiekböl kifolyólag. A kormánynak egyszerübb persze legyinteni a statisztikákra. A másik nagy büne a rendszernek pedig az, hogy miután lassan kezdi elismerni hogy mit tettek az elmúlt 200 évben, elkezd visszaadogatni területet és aprópénzt dug a zsebükbe, mondván hogy "bocs" de ez van. A fehér ember útja gyakorlatilag azt jelenti a számukra hogy ugyanazt kell tenniük amit a fehérek tesznek, uh a sok törzsfö a saját törzsét is lopja, családtagjait helyezi jó pozíciókba, és nem törödik a többiekkel akik a éhbéren élnek és ha jót akarnak a fönöktöl, akkor mosolyognak hozzá és rá szavaznak. Erröl egy könyvet is olvastam amit egy helyi bíró adott ki az ott történtekröl. (John Reilly: Bad Medicine) Sajnos aztán öróla is kiderült hogy mindezt a választásokra adta ki, mert politikai pályára készült a nyugdíjazása után. Tehát, megoldás nem született ö álltala sem. A kárpótlás intézménye egyébként is sántít, föleg Albertában ahol rengeteg pénz van, föleg a természeti kincsek miatt (erdö, olaj, gáz, hegyek... stb) mert nyilván nem azt kapják vissza az öslakosok ahol sok pénz rejtözik a földek alatt, hanem ahol nincs. Ahol pedig elkerülhetetlen hogy fizessenek, pl amikor vezetéket kell keresztül vinni a földjükön, ott életjáradékot kapnak, ami meg olaj a tüzre, mert sajnos a nagyrészük ahelyett hogy megalapozná a jövöjét vele természetesen el is költi autóra, menö fehér cuccokra meg persze mindenre amire nem kellene. Mint a gyerekek. Ha már gyerekeket említettem. Ott a környéken minden 18 életévét betöltött fiatal egyszeri 18000 CAD$ -t kap a nagy olajtársaságoktól, amit álltalában egy 8 hengeres Truckra, piára, drogra és bulizásra költi, elindulva evvel a lejtön ami a már említett irányba vezet. Sajnálatos módon ezeknek a gyerekeknek senki nem mondja meg mit lenne értelme tenni vele, mert az iskolák is alapjáraton müködnek a rezervátumokban, a tehetösebb öslakosok be sem iratják oda a gyerekeiket pl.. Ördögi kör. Persze a helyi cowboy-oknak nem is teszik ez mert ebböl csak annyit látnak meg hogy ingyen pénzhez jutnak ezek a fiatalok amiböl bünözés lesz. A hangulat nem túl rózsás a felszin alatt, hozzám is elég bizalmatlanok voltak sokszor. A fehér ember a hátuk közepére se kell nekik. Megértem. A kormány pedig elodázza a reformok megkezdését, azt hiszi hogy némi pénz utalással el lehet némítani az egyébként egyre hangosabb problémákat. Hogy ne csak a rossz jusson az eszünkbe az öslakosokról, természetesen sok nagyszerü ember van köztük, hagyomány örzö, farmgazdálkodó dolgos ember. Ez alatt a rövid idö alatt is sok nagyszerü élményekkel gazdagodtam. A humoruk a régi, volt alkalmam tapasztalni. Sokan látják hoy a nemzetük túlélése egy részröl a fehér ember útjának befogadásán múlik, vagyis be kell szállniuk a ringbe és kiharcolni a jogaikat minden szinten. A másik, talán legfontosabb pedig, megörizni és terjeszteni a kultúrájukat a világ minden táján. Manapság erröl szólnak a táncos összejöveteleik (Pow Wow) ahol a turista ha tisztelettudó, szivesen látott vendég. Ne sajnáljon cigarettát adni a harcosnak, mert az nem lejmolás, hanem egy közös füstölgésre invitálás a régi szokásaik szerint! :) Aki látna pár képet itt nézzen körül: http://utasguszti.com/page31/page31.html
Na, ja. Nem hittem volna, ha nem egy megbízható haveromtól hallom, aki vadászni volt Kanadában, hogy a saját szemével látta a következő történetet. Éppen a tengerparton hajóztak felfele egy új vadászterület felé, amikor láttak indiánokat halászni. Amolyan átlagos felszereléssel, semmi különös. Nekik nem volt különös, de annál inkább a parti őrségnek. Hipp-hopp feltűnt egy parti őrség hajó és ahogy kell, hangszórón felszólították az indiánokat, hogy irány hazafelé. Azok meg kötötték az ebet a karóhoz, hogy nekik ezt lehet. Nem sokat foglalkozott a kapitány az őslakosok meggyőzésével, hanem gázt adott és felborította az indiánokat a csónakjukkal együtt. Mondanom se kell, hogy a havernél hang bennszakadt, lehellet megszegett és amikor magához tért a látottaktól, akkor az ő kanadai kísérőjétől megkérdezte, hogy ez már hogy lehet, meg hogy így bánnak itt az őslakosok emberfiával? Válasz: "Ühüm!"