Robbant a WikiLeaks bombája - Pakisztán pánikol, Amerika elhatárolódik

Címkék:
• afganisztán
• tálib
• terrorizmus
• usa
• wikileaks

A Wikileaks kitálal

Kattintson és nézegessen

képeket Afganisztánról!

Jim Jones reakciója két szempontból is érthető. Egyrészt, a háborús-naplók a 2004 januárjától 2009 decemberéig tartó időszakot rögzítik, ami köztudottan nagyrészt a Bush-éra kompetenciája alá esik. Másrészt a dokumentumokban szereplő információk tovább növelhetik az afganisztáni szerepvállalással kapcsolatban érzékelhető szkepszist és kiábrándultságot, ami végső soron a jelenlegi amerikai kormány csapat-kivonási huzavonáját is érinti.

Sőt a Fehér Ház közleménye az imént felvázolt konklúziónál is tovább megy. Washington tegnap reggel megvádolta a Wikileakset, hogy a honlapjukon közszemlére tett titkos iratok által veszélybe sodorták az amerikai nemzetbiztonságot és a koalíciós csapatokban közreműködő katonák éltetét. A "felelőtlen szivárogtatás" - áll a közleményben - "befolyásolja az Afganisztánnal és Pakisztánnal kialakított partnerségünk elmélyítése érdekében tett erőfeszétéseink (hatását)".

A brit kormány védelmi minisztere Pauline Neville-Jones már tovább gondolta a jelenlegi pánik-hangulatot és kijelentette, hogy a jövőben nagyobb elővigyázatosságra lesz szükség a katonai összeköttettések felügyeletét illetően.

A Wikileaks munkatársai nem teregették ki azonnal mind a 90 ezer oldal szennyesét. Ehelyett kooperáltak a világsajtó olyan prominenseivel, mint a brit The Guardian, az amerikai New York Times, vagy a német Der Spiegel, akik hetekkel a "debütálás" előtt bepillanthattak a megszerzett katonai jegyzőkönyvekbe. Kihagyva a hírszerzési források és a koalíciós erők biztonságát veszélyeztető adatokat és információkat, a sajtó képviselői azokat a jelentős eseményeket és katonai akciókat festették le általánosan, amelyekkel kapcsolatban az elmúlt 5 évben rengeteg homályos teória, vagy a hivatalos szervek által nyíltan meg nem erősített beszámoló  született. Ilyen az Egyesült Államok szövetségeseként számon tartott Pakisztán viszonya a tálibokkal és az al-Kaidával vagy a félhivatalos drone-támadások, illetve a jogvédők által sokat bírált rögtön ítélő bíróságok, amelyek a terrorizmussal gyanúsított személyek kihallgatás nélküli bebörtönzéséhez és kivégzéséhez asszisztálnak.

A pakisztáni kapcsolat

A háborús naplók alapján megfogalmazott azon állításokat, melyek szerint: a pakisztáni titkosszolgálat (ISI) titokban anyagilag és menedékhelyek biztosításával támogatja a talibán és az al-Kaida égisze alá tartozó lázadókat, a Fehér Ház "elfogadhatatlannak" nevezte.

Kattintson és jöjjön velünk Pakisztánba!

A kiszivárogtatásban segédkező sajtó körülbelül 180 olyan aktáról tud, amelyben meg nem erősített bizonyítékok alapján azzal vádolják Pakisztán első számú kémügynökségét, hogy 2004 óta több szélsőséges milliciát is fegyverrel támogat és katonai kiképzésben részesít. Az Obama adminisztráció, amely évente 1 milliárd dollár támogatást biztosít az iszlámábádi kormánynak, nem vitatatta a szövetségesét ért vádakat. Ehelyett felszólította a pakisztáni hatóságokat, hogy tegyen lépéseket a radikálisok ellen, ugyanis " az erőszakos szélsőséges csoportoknak nyújtott menedék továbbra is elviselhetetlen fenyegetést jelent az Egyesült Államok és az afganisztáni, pakisztáni népek számára". Az ISI szóvivője kijelentette, hogy az ügynökség nem kívánja kommentálni a vádakat, ameddig nem tanulmányozta részletesen az aktákat, a sajtóban megjelent általános állításokat azonban tagadta. A pakisztáni hírszerzés a Hamid Karzai elleni merénylethez fűződő viszonyát sem tisztázta. A katonai-naplók szerint ugyanis az ISI segítséget nyújtott a szélsőségeseknek, hogy saját országában követhessenek el merényletet Karzai ellen. Ehhez kapcsolódóan az egyik névtelen forrás azt állítja, hogy a pakisztáni titkosszolgálat ellenségeként számon tartott afganisztáni nemzetbiztonsági igazgatóság (NDS) jelentései alapján az ISI némely nyugati sörszállítmányok megmérgezésében is közreműködött volna a  tálibok oldalán.

A megdöbbentő állítások ellenér, az ISI közmegítélésében esetlegesen bekövetkező negatív tendenciákat lassíthatja, hogy a dokumentumokban szereplő információk nagy része anonim és ellenőrizhetetlen. Így a szinte már bulvárszámba menő beszámolók sokat torzítanak a háborús-naplók hitelességi mutatóján. Egy a Guardiannak nyilatkozó nyugalmazott amerikai tiszt szerint, az aktákban szereplő információk "túlnyomó többsége haszontalan", mivel az afganisztáni hírszerzés emberei "minden kő alatt egy ISI ügynököt szeretnének látni". Azonban arról se szabad megfeledkezni - állítja a régióban szerzett, több évnyi háborús tapasztalattal bíró veterán -, hogy a különböző személyek megfigyelései és tapasztalatai alapján összeállított jegyzőkönyvekben foglaltak, több esetben összecsengenek, azaz "minden összeesküvés-elméletnek van igazság tartalma is".

A "iszlámábádi láthatatlan kézről" szóló akták által kevert vihar egy politikailag rendkívül érzékeny időpontban kezdte meg pusztítását az afgán-pakisztáni határon. Az elmúlt hónapokban ugyanis a pakisztáni haderő vezetője, Ashfaq Kayani generális és a titkosszolgálat feje Shuja Pasha, Karzaival együtt azon dolgoztak, hogy a diplomácia fegyvere által békét kössenek a tálibokkal. Sőt az Afganisztán jövőjéről szóló nemzetközi konferenciát követően Washington is nyíltan elgondolkodott azon, hogy intenzívebb tárgyalásokat kezdeményez a szélsőségesekkel.

Droneok és baráti tűz

Az afganisztánba kiküldött amerikai tisztviselők legálisan is sajtónyilvános jelentései nemrégiben még üdvözölték a pakisztáni-amerikai bilateriális viszonyokat, amelyek segítségével az olyan vezetők, mint a radikális klérikus, Haqqani vagy a Gulbuddin Hekmatyar féle hálózatok is felszámolhatónak tűntek egy-egy nyilatkozatban. Ezek a jelentések gyakran kiemelték, hogy milyen fontos a pakisztáni haderő részvétele a Swat-völgyi és Dél-wazirisztáni támadásokban. Arról azonban nem beszéltek, hogy ezekben a CIA által vezetett offenzívákban a szélsőségesek búvóhelyeinek megsemmisítése céljából gyakran vetnek be pilóta nélkül irányított drone-repülőgépeket. Ahogyan a droneok "félresikerült" bombázásaianak áldozatairól is csak ritkán esett szó a hivatalos, nyilvánosan is hozzáférhető kormányzati közleményekben. Az akciók intenzitásáról árulkodó, most publikált adatok szerint 2010-ben 47 célpontra tüzeltek és 440 áldozatot szedtek a pilóta-nélküli gépek.

A terror arcai - kattintson!

Azt nem tudni, hogy a halottak közül hányan voltak valóban szélsőséges lázadók és mennyi civil vesztette életét az amerikai kormány által féltitkos hadműveletekként kategorizált akciókban. Az viszont biztos, hogy a drone-támadásokon és a szélsőségesek öngyilkos merényletein kívül - a katonai-naplók szerint - a "baráti tűz" is komoly veszélyt jelent a civilekre illetve a rendőrökre és katonákra vonatkozólag. Az egyik jelentés például arról számol be, hogy 2007 június 11-én a Koalíciós Csapatok és az Afgán Biztonsági Erők közös (Task Force 373.) éjszakai bevetésén, Qarl Ur-Rahmanin völgyében, hét afgán rendőr vesztette életét a már említett baráti tűzben. De ominózus esetet mutat be az a szintén a Wikileaks által nyilvánosságra hozott videó is, amelynek tanúsága szerint szövetséges katonák iraki civilekre és amerikai újságírókra tüzeltek, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Ezek az események is rámutatnak arra, hogy a modern hadviselés technológiai háttere ellenére nem jutott előbbre az emberség terén az elmúlt másfél évszázadhoz képest - írja a Guardian publicistája.

Az ISAF akcióira vonatkozó ENSZ BT határozata alapján a célzott támadások engedélyezettek abban az esetben, amennyiben olyan személyeket vesznek össztűzbe, akik részt vállalnak a szövetségesek elleni küzdelemben. Másrészt a 2010 márciusában elfogadott 917. számú állásfoglalás szerint, a terroristákkal szembeni hadviselés során "az alapvető emberi- és szabadságjogok tiszteletben tartása, valamint a nemzetközi humanitárius jog betartása egész Afganisztán területén kötelező".  Ennek ellenére a drone támadások egyre gyakoribbak az afgán és pakisztáni határon. Ahogyan az ENSZ különmegbízottja, Philip Ashton professzor megállapítja: a főként a tálibok vezetőire vonatkozó, törvényszék előtti kihallgatások nélkül végrehajtott kivégzések és bebörtönzések száma is drasztikusan növekedett a közép-ázsiai szerepvállalás utóbbi éveiben.

Ashton figyelmeztet, hogy a célzott gyilkosságok gyakorlata egy fajta kiskaput biztosít a szankciók elkerülésére, azonban mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne összeférhetetlen a nemzetközi emberi jogi és a nemzetközi humanitárius jogi normákkal.