Az egészségbiztosítás új szintje
- Címkék:
- egészségügyi reform
Barack Obama hangsúlyozta, a reform nem csak azok számára szükséges, akiknek még nincs biztosításuk, hanem minden amerikai számára. Az elnök olyan egészségügyi rendszert képzel el, ahol senkit nem utasíthatnak vissza a biztosítók és mindenkinek kötelező egészségbiztosítást kötnie.
Amerikában a mindenkire kiterjedő egészségügyi rendszer megteremtése már hosszú ideje az egyik legjobban vágyott, mégis mind a mai napig megvalósíthatatlannak bizonyult álom.
Az elmúlt 75 évben számos próbálkozás történt az általános egészségbiztosítási rendszer megteremtésére. A sikertelenség többek között abból fakad, hogy a két lehetséges kiindulópont valójában két ellentétes elképzelés volt. A liberálisok a kötelező biztosítási rendszerhez kapcsolták volna az egészségügyet is, jól példázza ezt a Lyndon B. Johnson Medicare-je (nyugdíjasok állami betegbiztosítása). A konzervatívok ezzel szemben az Eisenhower által kezdeményezett, majd Nixon által továbbfejlesztett irányba mozdultak el, magánbiztosítók és munkáltatók versengő piacát teremtetve meg.
Medicare
A Medicare program a 65 éven felüli korosztály és a munkaképtelen személyek számára az Egyesült Államok szövetségi kormánya által finanszírozott egészségbiztosítás, mely a Társadalombiztosítási Adminisztráció (SSA) hatáskörébe tartozik. A Medicare két részből áll. Az „A” rész kórházi biztosítási program nyugdíjasok és eltartottjaik számára, mely a legtöbb fekvőbeteg ellátási költséget fedezi. Finanszírozása a munkaadók és munkavállalók által egyenlő mértékben fizetett 2,9%-os adóból történik. A „B” rész a Medicare kiegészítő biztosítása, amely az orvosi költségeket és a járóbetegellátás költségeit fedezi. Finanszírozása a kedvezményezett által fizetett biztosítási díjak és önköltségek révén történik. Az adók és a biztosítási díjak által nem fedezett költségeket a szövetségi kormány állja. Jelenleg kb. 41 millió amerikai lakos részesül Medicare fedezetben.
Ennek következtében az amerikai egészségügyi rendszer hosszú ideje kóros, már-már gyógyíthatatlan betegségben szenved. Egyrészt, működtetési költségei a csillagos eget súrolják, az ország GDP-je 16%-át – évi 2300 milliárd dollár – fordítja az egészségügyre. A rendszer egy állampolgárra számítva pedig kétszer annyiba kerül – évi 7400 dollár per fő -, mint az Európai Unió élvonalában lévő német vagy francia és költségei egyre csak emelkednek. Mindez csőddel, de legalábbis súlyos költségvetési problémákkal fenyegeti az Egyesült Államokat. Másrészt, tagállami, szövetségi és magánszolgáltatók versengenek egymással, nem létezik mindenkire kiterjedő állami egészségbiztosítás. A lakosság több mint egy hatodának – 47 millió embernek – nincs biztosítása, így a sürgősségi eseteket kivéve nem juthat orvosi ellátáshoz, további 25 milliónak pedig nem elég széleskörű a meglévő biztosítása.
E két okból kifolyólag az Obamacare néven elhíresült – sokak szerint hírhedtté vált – egészségügyi reform már Obama kampányának is, most pedig elnökségének is egyik központi eleme.
Barack Obama ígéretet tett arra, hogy egészségügyi reformja más lesz, mint elődeié volt, ennek érdekében minden felmerülő javaslatot figyelembe vesznek, a pártok a cél érdekében együttműködnek orvosokkal, kórházakkal és valamennyi egészségügyben érdekelt résztvevővel.
A CBS News adatai szerint, június óta Obama 25 beszédében és nyilatkozatában foglalkozott kizárólag az egészségügyi reformmal. Augusztus végén a megkérdezettek mégis mindössze 40 %-a szerint haladt jó irányba a reform megvalósítása. Bennfentesek szerint a támogatottság ennél azért magasabb, a napvilágra került félrevezető információk befolyásolják átmenetileg az embereket és amint a reform részletei kiderülnek, a bizonytalanság is elmúlik.
Az egészségügyi reform legmegosztóbb eleme kétség kívül az állami biztosító létrehozása. Az elképzelés nem csak a republikánusokból váltott ki heves ellenállást, a demokrata párt egységét is megosztotta.
Obama múlt hónapban úgy nyilatkozott, az állami szereplő jelenléte a piacon „a reformnak csupán egy szelete” és nem maga a reform. Lényege az lenne, hogy az egészségügyi biztosítók piacára egy államilag fenntartott szereplőt vezessenek be, ezzel növelve a versenyhelyzetet és hatékonyabbá téve a szolgáltatásokat.
A tervezet ellenzői szerint azonban ha belép a piacra egy adópénzekből finanszírozott, a kötelező alapszolgáltatásokat alacsony áron értékesíteni tudó állami szereplő, az ellehetetleníti a versenyt és a versengő biztosítók számának csökkenésével jár, tovább szűkítve a biztosítottak választási lehetőségeit. Az ellenzéki republikánusok is ezt támadják leginkább, mondván mindez sérti a magánbiztosítók érdekeit és a kormány kezére játszhatja az egészségügyet.
A demokrata párton belül sincs egyetértés: egy részük továbbra is határozottan kiáll az elképzelés mellett, hangoztatva, hogy a reformjavaslat egy erős állami szereplő nélkül nem érheti el célját, nem jelenthet lényegi változást, enélkül nem szavaznak meg semmit. Egy másik csoportjuk viszont amiatt aggódik, hogy esetleg elvesztik szavazóik szimpátiáját az azokra nehezedő megnövekedett terhek következtében és ez veszélyezteti következő évi választási esélyeiket.
Obama szerda esti, a Kongresszus mindkét háza előtt tartott, főműsor időben közvetített beszédének tehát hatalmas volt a tétje, nem mindennapi várakozás előzte meg. A reform részleteinek kifejtése, a találgatások eloszlatása, a félrevezető híresztelések tisztázása és nem utolsó sorban a támogatás meg- illetve visszaszerzése volt a feladat.
"Nem én vagyok az első elnök, aki az egészségügy átalakításával foglalkozik, de én akarok lenni az utolsó" – jelentette ki elszántan az elnök.
Obama szerint az egészségügy átalakítása a következő tíz évben körülbelül 900 milliárd dollárba fog kerülni, ami kevesebb az eddigi iraki és afganisztáni háborúra költött összegnél. Az 900 milliárd jelentős része a Medicaid program kibővítésére szolgálna, amely átfogó biztosítást nyújtana a szegényeknek, illetve támogatást biztosítana az alacsony és közepes jövedelmű állampolgároknak biztosításuk megszerzéséhez. Más becslések szerint mivel az még nem tisztázott, hogy ki, milyen feltételekkel és mennyi segélyre lenne jogosult ezáltal, a 900 milliárd dollár kevésnek bizonyulhat.
Medicaid
A Medicaid program a szociálisan hátrányos helyzetű lakosoknak nyújt egészségbiztosítást, amelyet az államok és a szövetségi kormányzat közösen finanszíroznak. Felügyeleti szerve a Centers for Medicare & Medicaid Services (CMS). Több mint 25 jogosultsági kategória létezik a Medicaidben, amely 5 fő fedezeti csoportra osztható: gyermekek, terhes nők, eltartott gyermekekkel élő felnőttek, rokkantak, 65 év feletti egyének. A szövetségi kormány által megszabott irányelvek keretein belül minden állam maga határozza meg a jogosultsági standardokat, a szolgáltatások típusát, mennyiségét, tartamát és terjedelmét, s igazgatja saját programját. A Medicaid jelentős különbséget mutat államról államra. A Medicaid programban a kifizetés közvetlenül az ellátóknak történik fee-for-service alapon, vagy előzetes kifizetéssel az egészségfenntartó szervezetek (HMO-k) számára.
Obama hangsúlyozta, hogy a reform nem csak azok számára szükséges, akiknek még nincs biztosításuk, hanem minden amerikai számára – hiszen sokan most csak azért vesztik el meglévő biztosításukat, mert éppen elbocsátják őket, vagy munkahelyet váltanak. Olyan egészségügyet képzel el, ahol senkit sem utasíthatnak vissza a biztosítók, és mindenkinek kötelező egészségbiztosítást kötnie.
Továbbra is támogatja, hogy egy állami biztosító lépjen a piacra, azonban ahogy ezt már korábban is kijelentette, nem minden áron ragaszkodik ehhez, nyitva hagyja a lehetőségét olyan elképzeléseknek is, mint a non-profit biztosító szövetkezetek rendszere.
Elfogadta Max Baucus – a Szenátus pénzügyi bizottságának elnöke – tervét is, aki adót vetne ki az extra szolgáltatásokat nyújtó biztosítókra, ezáltal teremtve fedezetet a költségek egy részéhez.
Annak a lehetőségét sem zárta ki, hogy végül két párti kompromisszumos megoldást fogadjanak el. Ezt mutatja az is, hogy rábólintott John McCain – tavalyi republikánus vetélytársa – javaslatára, aki speciális alapot hozna létre azok számára, akik valamilyen korábbi betegségük miatt nem tudnak biztosításhoz jutni. Olympa Snowe republikánus szenátor javaslatát – állami biztosító csak azokban az esetekben lépne életbe és csak azokon a piacokon, ahol a jelenlevő biztosító társaságok nem bizonyultak megfelelőnek vagy megfizethetőnek – is konstruktívnak és megfontolandónak ítélte. Snowe egyike azon három republikánusnak, akik támogathatják a törvényjavaslatot.
Obama szavai összecsengtek Bill Clinton 16 évvel ezelőtt, ugyanitt, ugyanezen témában tartott beszédével. Akkor az elnök a „biztonságot, egyszerűséget, megtakarítást, választási lehetőséget, minőséget és a felelősséget” emelte ki, pár hónappal később javaslata végül megbukott.
Számos tanulságot lehet azonban leszűrni a Clinton korszakból és egyelőre úgy tűnik az Obama adminisztráció ezt sikeresen meg is tette.
Szóljon hozzá Ön is a témához!
