A marihuána-megoldás

Sziasztok! A témával kapcsolatban saját történetemet szeretném röviden megosztani veletek. 29 éves nő vagyok, kb. 18 évesen szívtam el életem első "spangliját",vidám volt. Akkor azt gondoltam nem rossz, amit teszek, hiszen csak fű. Aztán jött a többi cigi.A leszokásom pillanatáig azt hajtogattam, hogy nem vagyok függő. Egyre több barátom lett, akik szintén ezt a sz..rt szívták. Bármerre, amerre mentem olyan emberekbe botlottam, akik füveztek. Munkahelyemen, suliban, mindenhol. Úgy tűnt "divat" lett. Azt hittem felnőtt vagyok, tudom mit teszek,kipróbáltam mindent, kivéve a heroint. Mellesleg szólva egy füves sosem szokik rá a heroinra, ez a sztereotípia egy baromság, amit azok találtak ki, akik életükben soha nem éltek ezzel a szerrel. A fű az életem részévé vált, majdnem 6 évig. Minden nap reggel a kávé mellé tekertem egy cigit és éltem a kis életemet, miközben nem vettem észre, hogy egyre jobban távolodok el a való élettől és semmi más nem érdekelt. Ráadásul két drog dealer-rel is együtt jártam az évek során, úgyhogy még pénzembe sem került a dolog, adott volt a napi mennyiség. Sajnos olyan emberekkel is megismerkedtünk, akik nem igazán voltak jók. Egyszer a saját "barátaink" raboltak ki a lakásunkban, egy húsvágó bárddal akarták elvágni a torkomat. Akkor sokkot kaptam,aztán azt hittem túl tettem magam rajta. Ma már tudom és érdekesnek hangzik, de éppen ez a támadás segített a leszokásban. Egyre többször éreztem elviselhetetlen rosszul létet, amikor füveztem. Halálfélelmem volt. Aztán egy nap nem szívtam többet. Ekkor kezdődött életem legrosszabb időszaka, amit a mai napig próbálok kiheverni, ennek már vagy 6 éve. pánikrohamjaim lettek, ezek később átcsaptak nagyon erős szorongássá. Nem mertem utcára menni, nem tudtam aludni, folyamatos rettegés volt az életem. Nem mentem soha orvoshoz, hogy segítséget kérjek. Nem is tudom, hogy a saját lelki erőm, vagy az idő csökkentette a rosszul léteimet, valószínüleg mindkettő. Pokol volt az életem. Teljesen antiszociális lettem. Ha kilpétem az utcára, levert a víz, remegtem, féltem mindentől. Tömtem magamba a vitaminokat, ami picit segített, megfogadtam, hogy nyugtatókat nem szedek. Lefogytam 10kg-ot, a családom nem ismert rám és mivel bőszen tagadtam a problémáimat, nem tudtak segíteni, meg hát szégyelltem is magam és úgy sem értették volna. A mai napig szorongáasim vannak, de szerencsére egyre enyhébbek. Bár néha pokolian sz..rul érzem magam.Egy biztos,én úgy kezdtem neki a drogozásnak, hogy "tudtam" mit teszek, rengeteget olvastam róla,nem a bulizós fajta voltam, inkább szűk baráti körben szívtam, olyan emberekkel, akik között volt diplomás orvos, ügyvéd,tanult intelligens emberek, nem gyerekek. Az összes ismerősömnek, aki azóta abbahagyta, problémái vannak. Az egyiknek vérnyomás csökkentőt kell szednie élete végéig,(30 éves)a másik évek óta pszichológushoz jár és kihangsúlyozom, felnőtt intelligens emberek. Akkor kérdem én, ha mi így megszenvedjü mai napig ezt az időszakát az életünknek, akkor azok a gyermekek, akik most tudatlanul 13-14 évesen nyúlnak fűhöz, hogyan fogják átvészelni, hogyan tudnak majd teljes életet élni. Évekig ártatlan dolognak tartottam a cannabist, tetszett a kendermag egyesület kampánya is, való igaz, hogy sok más drog legális (alkohol, cigartta stb.), de egy tuti, a marihuána az egyik legalatomosabb kábítószer, ami csúnyán magával ragad és nehéz vele megküzdeni. Sokszor szeretnék felszólalni valahol és ezt megosztani olyan fiatalokkal, akik ezt jó poénnak vagányságnak gondolnak. Nem tudom mi a helyes, de az biztos, hogy nem a legalizálás, hanem egy figyelem felhívás, olyan emberektől, mint például a barátaim és én. jó lenne bármilyen módon segíteni az ilyen fiatalokon. Az biztos, hogy a szülő, ha ezt nem veszi észre, akkor nem ismeri eléggé a gyermekét, vagy csak nem akarja észrevenni, ami valahol érthető, hiszen sok a gond, probléma, és úgysem hiszik el, hogy az egyetlen drága csemetéjük ilyen rossz dolgokat tesz.Én azért kezdtem el szívni, mert nagyon rossz családban nőttem fel. De ma már ez sem kell, hogy valaki elkezdje, mert a mostani fiatalok sokkal érzékenyebbek és egy kisebb kudarc is ebbe a rossz irányba terelheti az éltüket. Ne szégyelje a szülő elvinni a gyermekét vizeletvizsgálatra, ne arra gondoljon, hogy mekkora kudarc neki, ha kiderül,hogy az ártatlannak hitt gyermeke drogozik, hanem segítsen rajta, mert lehet, hogy pont a szülő nemtörődömsége, figyelmetlensége vezet ide, hiszen annak a fiatalnak valami hiányozhat az életéből, amit ezzel akar pótolni.Nem tudom elovassa-e azt valaki egyáltalán, de nagyon jó lenne segíteni valahogyan azoknak az elkallódott fiataloknak, aki olyan butaságra szánják rá magukat, amire anno én.