Életrajz: John McCain

A katona

A skót és ír felmenőkkel rendelkező John Sidney McCain 1936. augusztus 29-én született egy haditengerészeti állomáson Panamában. Szülei nyomdokait követve (apja és nagyapja is tengernagyi posztig vitték) az ifjú McCain 1954-ben felvételt nyert az Annapolisi Haditengerészeti Akadémiára. Itt hamar kitűnt birkózó és boxoló tudásával, valamint feljebbvalóival szemben tanúsított konfliktuskereső magatartásával, és kiváló pilóta lett belőle. Bevetései alkalmával amerikai repülőgép-anyahajókról hajtott végre akciókat a Földközi-tenger és a Karibi-térség fölött. A vietnami háborúba a Forrestal anyahajó őrnagyaként kapcsolódott be. Egy tragikus balesetben azonban csaknem életét vesztette: egy elektronikus tűz és robbanássorozat több mint 130 tengerészt ölt meg.

1967 októberében McCain éppen egy észak-vietnami bevetésen volt, amikor vadászgépét lelőtték a főváros Hanoi fölött. A zuhanáskor eltört az egyik lába és mindkét keze, a rátaláló vietnami katonák pedig a „Hanoi Hiltonnak” is becézett fogolytáborba hurcolták. Ekkor vette kezdetét John McCain közel 6 évig tartó hadifogsága, melynek során napi rendszerességgel verték és kínozták. Az ifjú katona azonban hősiesen helytállt, megtagadta az információk kiadását a vietnamiaknak, és abba sem egyezett bele, hogy hadifogoly társai nélkül átadják az amerikaiaknak. Fogva tartása alatt 23 kilót fogyott és teljesen megőszült, míg végül 1973 márciusában szabadon engedték.

A politikus

Visszatérése után McCain továbbra is a haditengerészet kötelékében maradt mint hadtestparancsnok, és a floridai támaszponton lett kiképzőtiszt. Politikusi pályáját 1977-ben kezdte, amikor is elvállalta az összekötő tiszt szerepét a Szenátus és a Haditengerészet között. Házassága ez idő tájt végérvényesen megromlott és az ekkor már köztiszteletben álló háborús veterán merész döntéseket hozott: 1979-ben újranősült, 1981-ben pedig visszavonult a haditengerészettől. Tette mindezt egy nagyszabású cél érdekében: hogy politikai karriert fusson be.

John S. McCain a Republikánus Párt színeiben az 1982-es választásokon debütált, ahol homo novusként nyerte meg a választást Arizona állam 1. kerületében. Mindvégig támogatta Reagan elnök hidegháborús politikáját a Szovjetunió ellen, de többször szót emelt a Libanonban állomásozó csapatok kivonása érdekében. Az 1986-os választásokon több mint 20%-kal verte a demokrata jelölt Richard Kimballt, így Arizona állam szenátorává választották. Bekapcsolódott a Kereskedelmi-, a Fegyveres Intézmények- és az Indiai Ügyek Bizottságának munkájába, valamint részt vállalt a szerencsejáték ipar szabályozásában. 1988-ban egy nagyhatású beszéddel az egész közvélemény figyelmét felhívta magára, és szóba került, mint idősebb George Bush alelnökjelöltje. McCain hírneve egészen a ’80-as évek végéig töretlen maradt, amikor is kiderült, hogy nagy összegű támogatásokat fogadott el a Lincoln Takarékpénztár Szövetkezettől. Arizona állam szenátorának ugyan később sikerült tisztáznia magát, ám a Szenátus Etikai Bizottságának felmentő határozatát sokan megkérdőjelezték. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy megnyerje az újabb választásokat, így McCaint 1991-93 között már a háborúban eltűntek és hadifoglyok ügyeivel foglalkozó – a szintén háborús veterán demokrata John Kerry által vezetett – bizottságban találjuk. Többek között McCainnek köszönhető, hogy az Egyesült Államoknak 1995-ben sikerült normalizálnia diplomáciai kapcsolatait Vietnammal.

A szabadúszó

A ’90-es években McCain részt vett több pénzügyi reformtervezetben és az 1996-os elnökválasztáson a Times már Amerika 25 legbefolyásosabb embere között említi. Fokozatosan küzdötte fel magát a párt vezető tagjai közé, de mindvégig nehezen besorolható politikus maradt; egyfajta „szabadúszó” (maverick), aki folyamatos kritikával illette saját pártja vezetőit is. McCain elkezdett tudatosan építeni erre az imidzsre, és ez (köztudott háborús helytállása mellett) nagyban hozzájárult népszerűsége növekedéséhez. 1997-ben a Szenátus Kereskedelmi Bizottságának elnöke, ’98-ban harmadjára újraválasztott szenátor, ’99-ben a Jugoszlávia elleni NATO bombázások támogatója. Ebben az évben publikálta önéletrajzát Faith of My Fathers (Apáim Hite) címmel, mely rögtön bestseller lett, és később meg is filmesítették. John McCain ekkor már sokgyerekes családapa. Új feleségével, Cindy Lou Hensley-vel 1984-88 között három közös gyermekük született (Maghen, Jack és Jimmy), 1991-ben pedig egy árva három hónapos bangladesi lányt is adoptáltak, akinek az USA-ban volt szüksége orvosi kezelésre, őt Bridget névre keresztelték.

Az elnökjelölt

A 2000-es elnökjelöltségért folyó harcban elindult George W. Bush-sal szemben, de az egyre durvább hangvételű kampányban végül alulmaradt. Bár McCain a mai napig tagadja, többen állítják, hogy egy ideig még a Republikánus Pártból való kilépése is szóba került. Mindenesetre McCain ezután belpolitikai kérdésekben a párt első „ellenzéki” embere lett, számos ponton vitába szállt Bush-sal, miközben fokozatosan növelte befolyását a Szenátusban. A szeptember 11-i események után támogatta az Afganisztán ellen indított háborút, és részt vett a terrortámadás körülményeit vizsgáló bizottság munkájában. Hasonlóképpen támogatta 2002-ben az Irak ellen indított háború tervezetét, később azonban leszavazta Bush adócsomagját. 2004-ben a sajtó megszellőztette, hogy McCain esetleg a demokrata John Kerry alelnökjelöltjeként indul a választásokon, ezzel szemben az arizonai szenátor mindvégig támogatásáról biztosította Bush-t, aki meg is nyerte a 2004-es elnökválasztást. McCainnek 2004-ben ismét csak a szenátori tisztség jutott. 2005-ben a Guantanamoi fogolytábor kapcsán törvényjavaslatot nyújtott be a Szenátusnak, mely megtiltotta az embertelen bánásmódot a foglyok kihallgatása során. A javaslatot elfogadták és 2006-ban a Times magazin McCaint Amerika 10 legjobb szenátora közé sorolta.

McCain 2007. április 25-én jelentette be hivatalosan indulását a 2008. november 4-i elnökválasztáson. Ha megnyeri a választást, a 73 évesen beiktatott Ronald Reagan után ő lesz az USA második legidősebb elnöke.