Magyar katonák küzdelme afrikai hadurakkal

Márton Balázs | 2012. június 4., hétfő

„Pokoli paradicsom” – szinte már közhellyé koptatott kifejezés, mégis talán ez foglalhatja össze legjobban, mi várja az embert, ha a Kongói Demokratikus Köztársaságba látogat. Buja, dús őserdei, egyenlítői éghajlata és a modern ipar számára létfontosságú nyersanyagainak gazdagsága éles ellentétben áll a mindent átitató szegénységgel, az alig létező infrastruktúrával és az önkényeskedő hadurak hatalmával.

A Kongói Demokratikus Köztársaság 25 magyarországnyi területén igyekszik működőképes, fegyelmezett, és a helyiek által tisztelt hadsereget teremteni az Európai Unió 50 fős tanácsadó és támogató küldetése a biztonsági reformért (EUSEC DC CONGO). A maroknyi, kezdetekkor még 60 fegyvertelen, általában csak egyenruhája és a misszió logója által védett katona 2005 júniusa óta évi 12 millió eurós költségvetésből működve próbál rendet teremteni a hatalmas ország hadseregében, valamint humanitárius tevékenységgel segíteni a közép-afrikai ország helyzetén.

Kattintson és jöjjön velünk Kongóba!

A küldetésben 14 európai uniós ország (és egy fővel az Amerikai Egyesült Államok) vesz részt: hazánk két fővel képviselteti magát, köztük a nemrég hazatért Török László alezredessel, aki a napokban élményeiről tartott előadást a budapesti Honvéd Kulturális Intézetben. Vele együtt összesen heten teljesítettek szolgálatot hazánkból a Kongói DK-ban – közéjük tartozik az a Papp István is, akit 2010 októberében raboltak el Szudánban –, legalábbis ebben a küldetésben, mivel egy európai uniós rendőri misszió (EUPOL RD CONGO) és egy ENSZ békefenntartó erő is működik az országban.

A Kongói DK viharos fél évszázada

A Kongói Demokratikus Köztársaság
(Forrás: Wikipédia)

Jelenlétükre a viharos történetű ország belső bizonytalansága miatt van szükség.  Az országot előbb II. Lipót belga király kaparintotta meg magánbirtokként, majd 1908-ban államának ajándékozta. Az 1960-ban Belgiumtól függetlenné vált ország története első látásra megfelel az összes afrikai állammal szembeni sztereotípiának. Az önállóvá válás után hamarosan gyilkos polgárháború kezdődött, amelyből 1965-re egy több mint három évtizedig tartó diktatúra kristályosodott ki.

Mobutu tábornok, aki neve francia részét (Joseph-Desiré Mobutuként született) elnökként Sese Sekóra cserélte; teljes nevén „Mobutu Sese Seko Nkuku Ngbendu Wa Za Banga”, a „Teljes erővel bíró harcos, aki kitartása és tántoríthatatlan győzni akarása miatt hódításról hódításra jár, nyomában tüzet hátrahagyva”. A tábornok nekilátott országa „zairizálásának”, majd az erőszakos afrikanizálással, így a városok és magának az országnak az átnevezésével kísért autoriter diktatúrának végül 1997-ben szakadt vége, ami a ruandai hutu-tuszi polgárháború menekültjei körül kirobbant, több más ország beavatkozásával zajló háborúnak volt köszönhető.

Mobutu Sese Seko
(Forrás: Wikipédia)

A lázadók vezérének, a Mobutuéhoz hasonló diktatúrát kiépítő Laurent-Désiré „Papa” Kabilának az uralmát testőre golyói zárták le 2001-ben, akit fia követett az elnöki poszton, majd 2003-ban (a második, 1998-ban kitört kongói háború befejezésével együtt) kiírták az első választásokat. A Foreign Policy című amerikai lap szerint még mindig a világ öt legveszélyesebb helye közé tartozik az ország, megelőzve olyan tűzfészkeket, mint Irak vagy Afganisztán. A 2,3 millió négyzetkilométeres országban nagyjából 70 millióan élnek, a társadalom körülbelül 80 százaléka kevesebb, mint napi két dollárból.

Nem csak a hadseregépítésben segítenek

A múltból örökölt szegénység és kiépítetlen infrastruktúra Török Lászlóék dolgát is megnehezítette. „Két dolog biztos, ha az ember Kongóban jár: hogy beteg lesz, és hogy kirabolják” – jellemezte a helyzetet az alezredes. Példaként említette, hogy a hatalmas ország dzsungeleinek rossz biztonságú földútjai helyett főleg repülőgépen tudnak közlekedni, de az országban működő 18 társaság egytől egyig szerepel az EU feketelistáján, így – biztosításuk feltételei miatt – csak a helyi ENSZ-erők gépeit használhatják. Az írástudatlanság is komoly gondokat okoz számukra, mivel számos alkalmat ad visszaélésekre – Török László maga is találkozott gyanúsan, általában egyébként az analfabetizmus miatt csak x jelekkel aláírt fizetési listákkal – és mivel hiába található az országban a térség két legnagyobb vízerőműve, alig van kiépített villamoshálózat, munkájuk során generátorral kell elektromosságot biztosítaniuk.

Török László alezredes a Kongói DK-ban (Forrás: Török László)

Erre márpedig szükség van, hiszen első feladatukként össze kellett írniuk, egyáltalán ki tagja a hadseregnek, akik modern, biometrikus adatokat tartalmazó, így az azonosítást segítő chipkártyákat kaptak (hasonlót gyakorlatilag csak az Amerikai Egyesült Államok fegyveres ereje használ), az ezt elkészítő mobil géphez pedig kellett az áram. A lajstromozás eredményeként összeírt 130 ezer, majd újabb 20 ezer fő – utóbbit a második kongói háborút követően beintegrált fegyveres csoportok tagjai jelentették – számára ezután állandó, nyomon követhető fizetési rendszert kellett biztosítani (hogy önmaguk ellátásért ne kényszerüljenek fosztogatásra), valamint megfelelő adminisztrációt, infrastruktúrát és képzéseket. Ennek részeként többek között nem csak fegyverraktárakat újítottak fel, hanem három iskolát is létrehoztak, és a „laktanyák” – ahol gyakorlatilag a katonák állatai, és nem egy esetben megözvegyült feleségei is élnek – helyzetén pl. vízvételi pontok, iskolák és a nőknek szánt varrodák létesítésével, az egészségügyi ellátás fejlesztésével igyekeznek javítani. Ugyanakkor a hadsereg megítélését is próbálják jobbá tenni a nők elleni erőszakot visszafogó képzésekkel, a helyi katonák és a motoros fuvarosok vagy más csoportok közötti labdarúgó-mérkőzésekkel, mivel a központi hadsereget számos esetben a milíciákkal említik egy lapon. A maradék összeget és a beérkező adományokat jótékony célra fordítják, így egy magyar árvaházat is létrehoztak.

Török László elmondása szerint egyáltalán nem jelentenek ritka látványt az út szélén az árva gyerekek (forrás: Török László)

Miért fontos a Kongói DK?

Az országban nagy szükség lenne erős központi hadseregre, mert gazdag ásványkincsei mágnesként vonzzák a hadurakat. Nem is annyira az arany és a gyémánt, mint inkább két ritkaföldfém-fajta, a kassziterit nevű ónérc, és a nióbiumot tartalmazó koltán jelenti az igazi kincset – utóbbi termelésének például majdnem a fele származik a közép-afrikai országból, egyes becslések szerint pedig akár a világ készleteinek 80 százaléka is a Kongói DK felszíne alatt rejtőzhet. A különféle elektronikus eszközök, így mobiltelefonok, laptopok, DVD-lejátszók előállításához elengedhetetlen ritkaföldfém-tartalékok maradéka ráadásul jórészt Kínában van, amely korlátozza ezek kivitelét.

Koltán (forrás: Wikipédia)

A gőzerővel előretörő keleti nagyhatalom ugyanakkor odafigyel a konkurenciára is, és már szilárdan megvetette a lábát az ország déli, főleg rezet termelő részén. Az Afrikában remek pozíciókat elfoglaló Kína helyi jelenlétét Török László is megérezte: tapasztalatai szerint gyakorlatilag minden óriásberuházást ők végeznek, általában börtönökből kényszermunkára odaezényelt rabokkal (akik még szökni se tudnak, hiszen azonnal kilógnának a sorból a fekete-afrikai országban). A fizikai munkát ugyanakkor a helyiekkel csináltatják meg: Török László maga is találkozott olyanokkal, akik kínai akcentussal beszéltek, a beáramló vendégmunkások számára pedig jó példa, hogy elsőre őt magát is kínainak nézték. Az európai jelenlét azonban nem jellemző, és  nem is igen ismerik őket.

Véres ritkaföldfémek

Az országra az igazi veszélyforrást nem ez a déli, hanem a keleti, a történelem során számtalan határváltozáson átesett bányászati sáv jelenti. A gazdag kitermelési helyek ellenőrzése olyan üzlet, amelybe számos hadúrnak megéri beszállni – „ellenőrzés” alatt ugyanis védelmi pénzek szedése értendő. A fegyveres csoportok emellett a kereskedőkre kivetett önkényes vámokból, fosztogatásokból – legyen az érték, élelem vagy jövendő gyerekkatona – tartják fenn magukat. Az üzlet annyira kifizetődő, hogy külföldről is vonzza a hadurakat, a legnagyobb csoportok nem is kongóiak. A leghírhedtebb közülük világszerte a Joseph Kony által vezetett Úr Ellenállási Szervezete, amely egy internetes videónak köszönhetően tett szert nagy ismertségre, és Ugandából fészkelte be magát a határterületre, a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért pedig szintén egy keleti szomszédtól érkezett. „Akinek ilyenje [mobiltelefonja, laptopja, vagy más, főként kongói ritkaföldfémeket tartalmazó terméke] van, a háborút támogatja” – öntötte szavakba a nyers valóságot Török László.

Gorilla (Forrás: Török László)

A keleti sáv, a Nagy Tavak vidéke ráadásul a gorillák élőhelye is. Számuk annyira lecsökkent, hogy külön őrök védik őket maszkban, nehogy átadjanak valamilyen fertőzést nekik, a név szerint számon tartott állatok halála pedig hír a helyi újságokban. A Kongói Demokratikus Köztársaság ráadásul számos más egyedi természeti érték, kulturális kincs hordozója is, amelyeket a Honvéd Kulturális Intézetben Török László képeiből nyílt kiállítás segít bemutatni. „Aki egyszer az országban járt, azt többé nem ereszti el” – összegezte tapasztalatait a magyar alezredes.

Ehhez a cikkhez 1 hosszászólás érkezett a régi felületen. Ide kattintva megtekintheti őket.

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, ugyanakkor a szerkesztőség fenntartja a jogot a nyíltan sértő, gyűlölködő, trágár ill. reklám tartalmú hozzászólások moderálására!
comments powered by Disqus